A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

dékéből származik, amelyet legkorábban a 10. század második felére keltezhetünk.

120 A tiszaburai sírmezőt korábban — elsősorban a csat keltezéséből kiindulva — a 10. század végére helyezték (HORVÁTH 1934, 148). A lelőhely keltezése azonban, mint azt legutóbb Fodor István is megjegyezte: „csak nagyon tág időhatárok közt lehetséges" (FODOR 1996, 287), melyet nem befolyásol az A sírban talált bordás nyakú edény (FODOR 1985). A tiszajenői 4. sírban talált ezüst pántkarperec — közvetve — a 10. század középső harmadára, második felére datálja a temetőt (SELMECZI 1996,118). A mindszenti sír keltezése a legbiztosabb a tárgyalt lelőhelyek között. A 3. sírban talált két érme és ezek anyagösszetételi kapcsolatai a 2. sír kantávereteivel, az 1. sírban feltárt egyszerű mellkereszt, illetve a temető kiscsaládi szerkezete a 10. század közepére, második felére való keltezést tesznek lehetővé. A szakirodalomban a bizánci csatok időrendjével kapcsolatos vélemények az alábbiakban foglalhatók össze. Horváth Tibor a tárgy típust a 10. század végére datálta, keltezési javaslatát elsősorban a Laurion környéki lelet befolyásolta, ahol a sírban talált érme kijelölte a temetés terminus post quem idejét (HORVÁTH 1934, 146-148). A 10. század második felére való keltezést javasolt a lelet párhuzamait összegyűjtő Csallány Dezső is (CSALLÁNY 1954, 123; CSALLÁNY 1954a, 336-337, 347). A kétpói lelet kapcsán Selmeczi László ez utóbbi véleményt fogadta el (SELMECZI 1980, 264). Nagy Árpád a tiszaburai temető leletanyagából kiindulva felvetette a csattípus 10. század eleji

121 időrendjének lehetőségét (NAGY 1969,137). Hozzá hasonlóan a tárgytípussal legrészletesebben foglalkozó Mesterházy Károly pedig úgy vélte, hogy a csatok egy része a 10. század első felére is keltezhető. Az elképzelése szerint: „A 10. század első harmadából származhat a kétpói és a rakamazi csat, a honfoglalók első nemzedékeinek temetkezéseiből. A második nemzedékhez kapcsolható a Mindszent-Koszorús-dűlői csat, a 10. század közepéről. A 10. század első felénél nem keltezhető pontosabban az ondrohói, tiszaburai és tiszajenői, valamint a gyulai csat, és ezeket figyelembe véve, hasonló korú lehet a Szentlöric-pusztai csat is. " (MESTERHÁZY 1990, 91). A tárgytípus leletkörnyezetének fentebbi áttekintése azonban véleményünk szerint nem támasztja alá Mesterházy Károly datálását. A csatok jelentős része (az ondrohói, a tiszajenői és a mindszenti) a sírleletek alapján biztosan a 10. század második felére keltezhető. A rakamazi darab esetében a korai datálást a csüngős ruhaveretekkel kapcsolatban említettek nehezítik, a tiszaburai temető a 10. századon belül pontosabban nem keltezhető, míg gyulai és a budapesti darab nem szolgál perdöntő bizonyítékkal az időrend vizsgálatánál. Összefoglalva elmondható, hogy a nemzetközi szakirodalom keltezési javaslatai, illetve a magyar leletek datálása egyaránt a 10. század második felére mutat. Elterjedés és értékelés A csattípus délkelet-európai párhuzamait vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy számos olyan csattest van, amelynek ábrázolása ismeretlen a honfoglalás kori magyar emlékanyagban. A pegazushoz hasonlóan

122 nincs meg a sas- és a kutyaábrázolás, illetve a „kocsihajtó két lóval" jelenet, hiányzik a dárdás lovas ábrázolása és az élet vizéből ivó madáralakokkal díszített jelenet is. Egyes ábrázolások Kárpát-medencei hiányát ízlésbeli és szimbolikus okokkal próbálta magyarázni a hazai kutatás. Feltételezték, hogy az oroszlán a hatalmat jelképezte

123 a korabeli magyarságnál, de az állatküzdelmi jelenetek vagy a griffek sem lehettek idegenek korabeli viselőiknek, melyek a késő avar kor művészetben is ismert ábrázolástípusok (SELMECZI 1980, 261 263; MESTERHÁZY 1990, 91; SELMECZI 1996, 120 A 4., 6. és a 33. sírban talált S végű hajkarikák mellett (TOCÍK 1971, 201, 204-209) a 35. sírban a bronzcsaton kívül még egy délkelet-európai kapcsolatra utaló tárgy, egy bronz stylustű került elő (TOCÍK 1971, 209, 274. Taj. 60. 16). Hasonló tárgyak ismertek többek közt a korinthoszi leletanyagban is (DAVIDSON 1952, 276-280). 121 A Nagy Árpád által felsorolt érvek alapján nem fogadható el a temető korai keltezése. 122 Mesterházy Károly ezt időrendi okokkal magyarázta: ,,a 10. század azon évtizedeiben, amikor ezek a tárgyak Magyarországra kerültek, inkább az oroszlánábrázolások voltak divatban a Bizánci Birodalomban. Ennek megfelelően, ha a magyar anyagban továbbra sem bukkannak fel szárnyas lovat ábrázoló csatok, ennek legfőbb oka az lesz, hogy korábbiak a 10. század első harmadánál, és a magyarok sem zsákmányként, sem kereskedelmi áruként nem jutottak hozzájuk. " (MESTERHÁZY 1990, 91). Elképzelését azonban nem támogatja például az Odarci lelőhelyen talált lelet, amely biztosan a 10. századra keltezhető (MIHAJLOV-DONCEVA-PETKOVA-TOPTAKOV 1980, 142; LA BULGARIE NO. 117; ALADZOV1981, 23). 123 Hasonló elképzelést fogalmazott meg Zivko Aladzov, aki a bolgár kánok hatalmi jelképeként értékelte az oroszlánábrázolásos csatokat. Véleményét még a pliskai csaton felfedezett „ rovásjel "jelentőségével is igyekezett alátámasztani (ALADZOV 1981, 24-26).