A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

MADARAS László: Kora avar kori sírok Öcsödről

zete?" (STRAUB 1997, 125). Mindezt kiélezve később így fogalmaz: „Különösen újragondolandó ez a Jászapáti-Nagyállás úti temető esetében, ahol Madaras László arra a megállapításra jutott, hogy a temetkezések a közép avar kortól keltezhetőek, s a néhány korainak tűnő sír ellenére nincs korai avar előzménye (MADARAS 1990, 173-174; MADARAS 1994, 121, 153)" (STRAUB 1997, 54. j.). Ez az a megállapítás, amely már nem következik a szeriáció módszerével alkotott rendszer eredményeiből. Hiszen egy-egy közösség kialakulásának módját a „tárgyak matematikája" nem feltétlenül tükrözi. Hiszen ezeknek a társadalmi egységeknek a létrejötte nem tárgytípusok meglétének vagy hiányának, hanem társadalomszerveződési folyamatoknak a következménye. A kérdéssel behatóan foglalkozó kutatók között ma már egyre kevesebben vannak azok, akik elvetik azt a lehetőséget, hogy 670-680 táján a steppe felől egy új lovas népesség — mondjuk ki törzsszövetség^), nép(ek)(?) — érkezett a Kárpát-medencébe az eddigiektől eltérő temetkezési szokásokkal, leletanyaggal (SZÁDECZKY-KARDOSS 1992; BÓNA 1971). Ezt a csoportot nevezzük Tótipuszta-Igar-körnek, s népesség legjellemzőbb temetői közé tartoznak a névadó lelőhelyeken kívül az Alföldön a kiskőrös-vágóhidi, a Szeged-Fehértó-B és a Jászapáti-Nagyállás úti temetők, természetesen egy sor további temetővel együtt (pl. Kisköre-Halastó, Zsély/Zelovce, Bácskatopolya, Mödling, Öcsöd-MRT 56 stb.). Ha így közelítjük meg a problematikát, akkor azt mondhatjuk, egyáltalán nem kell újragondolni a felsorolt temetők kronológiai helyzetét, csupán tudomásul kell vennünk azt, hogy a tegezdíszek szeriációjával kialakított kronológiai kép nem alkalmas az egykori történeti események következményeként létrejött bonyolult társadalmi valóságot tükrözni. De akad itt egyéb ellentmondás is. A SzegedFehértó-B temető 69. sírjának torkolatlemeze a közép avar kor második felének tegezmotívumai között szerepel (STRAUB 1997, 127). Ugyanakkor „a Szeged-Fehértó-B 69. sírjának tegezmotívuma és sakktábla mintás övverete alapján a késő avar kor legelejére keltezhető " (STRAUB 1997, 127-128). A fenti két időrendi besorolás elbizonytalaníthatja a kutatót, hogy akkor ez a sír közép vagy késő avar-e? Pedig a kérdésre viszonylag egyszerű választ adhatunk akkor, ha elvonatkoztatunk attól az általános sztereotípiától, ami a korai avarokat a préselt technika alkalmazásával, a kései avarokat pedig az öntött övdíszek készítésével azonosítja. Miután összegyűjtöttük a Szeged-Fehértó-B 69. sírjában talált övdíszek analógiáit (MADARAS 1995), már monográfiánkban felvetettük annak lehetőségét, hogy ez a típusú öntött garnitúra a Tótipuszta-Igar-kör idején, vagy más kifejezéssel élve az ún. átmeneti időszakban, ha mindenáron az osztrák kollegák által hasznát és kedvelt kronológiai rendszerben kívánunk gondolkozni, akkor a „Mittelawarenzeit 1." idején már használatban volt, s éppen a griffes-indás kultúra térnyerésének idején ment ki a „divatból" (MADARAS 1995,161-162). A fenti gondolatmenettel mindössze azt kívántam jelezni, hogy a faragott csontlemezekkel díszített tegezek viselőinek helyét a teljes avar kor (567/568-9. század eső évtizedei) társadalmában ma még nem látjuk tisztán. Talán igaz ez a tárgy időrendjének kimunkálására is. Nem véletlenül használom következetesen a „csontlemezekkel díszített" tegez terminológiát, hiszen nem minden tegezt díszítettek faragott csontlemezekkel, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy lényegesen több olyan tegez lehetett — figyelembe véve az összes feltárt sír között az íjas és nyílcsúcsos sírok arányát —, amelyben nyílvesszőket tartottak. Legyen elég itt a teljes griffes-indás korszakra utalnunk. Mi is lehet akkor az, ami közelebb vihet az egykori valóság megismeréséhez? Talán az, hogy a jól ismert, biztos alapokról indulunk ki. A korai avar korban ez öt síregyüttes lehet. Ezek az ún. „bócsai típusú" tegezek. Ilyenek voltak a bócsai és a kunbábonyi fejedelmi leletek mellett a pécs-köztemetői vasveretes díszű tegezt tartalmazó sírban, valamint a két hasonló típusú csontlemezekkel díszített tegez a mokrini és az öcsödi temetkezésekben. Ebben az öt sírban már eléggé sok tárgytípus fordul elő ahhoz, hogy azután a másik típushoz tartozó csontos tegezek közül is elkülönítsük azokat, melyek nagy biztonsággal a korai avar korra keltezhetők. Tovább nő a mozgásterünk, ha bevonjuk ebbe a körbe a bizonyosan két korai avar tegezés sírt Mórról és Zsámbokról. Abban persze nem szabad reménykednünk, hogy módszerünk segítségével egyértelműen elkülöníthetők lesznek a korai és az avar kor második felére keltezhető csontlemezekkel díszített tegezek, hiszen a korai darabok használata éppen úgy, mint például a reflexíjak, a zabIák, a kengyelek, öv- és lószerszámdíszek esetében, még egészen a 7. század utolsó harmadáig megfigyelhetőek lesznek. A bócsai típusú tegezeknél talán az sem elhanyagolható szempont, hogy a korai avar társadalom