A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
MADARAS László: Kora avar kori sírok Öcsödről
nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jelenségnek egészen bizonyosan megfogható körvonalai nem voltak, az objektum bontását ott fejeztük be, ahol már állatcsontokat nem találtunk. Majd ezt a felületet tájoltuk. A sírgödrök és a bennük előkerült vázak tájolási tengelye megegyezik. A kora avar kor temetőinek és temetkezéseinek tájolási rendszerével részletesen foglalkozott Lőrinczy Gábor. Megállapította, hogy az értékelhető temetkezések 52%-ánál, azaz 67 lelőhelyen figyeltek meg Ny-K-i, illetve ÉNy-DK-i tájolást. Ebből 4 lelőhely helyezkedik el a Tiszántúlon, míg a többi lelőhely a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon került elő (LŐRINCZY 1992a, 164). A négy tiszántúli lelőhely — Aradka, Kunszentmárton, Búj és Nyíregyháza-Tejüzem — mellé ötödikként immáron Öcsödöt is besorolhatjuk. A llattem étkezések Lovastemetkezés. Felszerszámozott teljes(?) lóváz került elő az 1-2. sírból. Mint arra már korábban is utaltunk, a lovat a halott férfi lába meghosszabbításában ásott gödörbe temették. Ez a temetkezési forma Kiss Attila rendszerében a VI. típust képviseli, s megállapítása szerint egyértelműen korai avar (KISS 1963, 154-156). Kiss Attila eredményeinek tényleges felülvizsgálatát Némethi Mária és Klima László végezte el. Kilenc kategóriát állítottak fel a kora avar kor lovastemetkezéseinek áttekintése után (NÉMETHI-KLÍMA 1992, 176- 178). Temetőnk lovassírját az 1. számú csoportba sorolták, mint ez a 2. számú térképükből kiderül (NÉMETHI-KLIMA 1992, 104. tétel). A csoport „a lovas sírok ember és egészben eltemetett ló közös sírgödörben" összefoglaló nevet kapta. A csoporton belül azonban semmiféle elkülönítést, alcsoportot, változatot, variánst nem különítettek el. Ezt az alábbiakkal indokolják: „Ennek a rítusnak Kiss Attila rendszerezése óta több altípusát is számon tartják, ezek azonban szerintünk nem a rítus lényegét érintő változatok. Ezért nem is ábrázoltuk elkülönítve az egyes altípusokat" (NÉMETHI-KLIMA 1992, 177). Magunk ezt a „nagyvonalú megközelítést" nem fogadhatjuk el, továbbra is inkább Kiss Attila felosztását követjük. Már csak azért is, mert az öcsödi temetőben nem az a fő kérdés, hogy a halott jobb vagy bal oldalán, azzal egy irányban vagy vele ellentétes tájolásban fektették a lovat, hanem az, hogy másféleképpen ásták meg a sírgödröt, hiszen a ló és az emberi váz gödrének vonala egy tengelyen, egy egyenest alkotott. Ha nem lett volna fontos a temetés módja, akkor nemigen foglalkoztak volna azzal, hogy egy-egy temetőn belül különféle változatokat alkalmazzanak (pl. Szekszárd-Bogyiszló út). Ezen kívül szeretnénk ráirányítani a figyelmet arra, hogy nem szabad összekeverni a fiilkesíros temetkezések előtérgödrében található lovastemetkezéseket azzal a változattal, amelynél a halott férfi lábához fektették a felszerszámozott lovat. Sajnos ezt a hibát elkövette Juhász Irén is a Békés megye északi részében feltárásra került lovastemetkezések feldolgozásánál (JUHÁSZ 2000,72). Mindezeket figyelembe véve, az öcsödi 1-2. sír temetési formájához mi a legközelebbi analógiának a szegvár-sápoldali lovassír temetési módját tartjuk (BÓNA 1979, 10-12, 1. kép). Részleges állattemetkezések. Temetőnk több sírjában is megfigyeltünk részleges állattemetkezéseket. Volt olyan sír, amelyben egy, de olyan is, amelyben több állat maradványai kerültek elő. Az 1-2. számú sírban két állat maradványairól van tudomásunk. Mindkettő kiskérődző volt, az egyik koponyája és hosszúcsontjai az emberi váz koponyája és a sírgödör fala között kerültek elő, míg a másik maradványairól a bolygatást végző munkások elbeszéléséből értesülhettünk. Ez az állat tehát valahol a férfi lábánál(?) lehetett. A két állattemetés a síron belül jól elkülöníthető. Kis padkán kerültek elő a 10. sírban egy kiskérődző csontjai. A sírban a koponya fölött egy edényben szintén állatcsontot találtunk. Ezt ételmellékletnek, a többi csontot pedig állattemetkezésnek határozhatjuk meg. Ali. számú gyermekváz felett szintén juh vagy kecske(?) koponyája és hosszúcsontjai feküdtek. Érdekes megfigyelésre nyílt módunk a 9. sírban. Itt kis padkákon találtuk meg a koponyát és a hosszúcsontokat, ami egyértelművé teszi azt, hogy a megnyúzott állat bőrét mintegy kifeszítve (esetleg a meg nem figyelhető koporsó fölé) helyezték a sírba. A koporsó fölé terített állatbőrök sírba helyezésének szokását a 7. sír esetében már említettük. A koporsóra egy szarvasmarhabőrt terítettek. A bőrben természetesen benne hagyták a koponyát és a hosszúcsontokat. Ezt követően egy másik szarvasmarha bőrét összehajtogatva tették a sírba, a bőrben — ezt hangsúlyoznunk kell — a körmös lábak is benne maradtak. A kiskérődző bőrét ezután a koponyával és a lábcsontokkal az előbbi szarvasmarha koponyája mellé helyezték. Ugyancsak a