A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája
ben a 6. század középső harmadától jelennek meg (NAGY 1993, 76). A maszkos veretek legkorábbi Kárpát-medencei horizontjához tartoznak ezeken kívül a szenteslapistói és a klárafalvi sírokból előkerült darabok is. A szentesi sírleletet Csallány a 6. század végére, 7. század elejére keltezte a sinowjewkai és egyéb dél-oroszországi analógiák alapján (CSALLÁNY 1934, 212), és e temetkezés kapcsán összefoglalta kuturgur-bolgárok temetkezési szokásainak és régészeti hagyatékának a sajátosságait (CSALLÁNY 1934, 210-211). A klárafalvi sír, amelyben az eszközök és a bronz lemeznyesedékek alapján valószínűleg ötvös nyugodott, keltezése a leletösszefüggései alapján sem egyszerű. A Kárpát-medencei ötvössírokat általában a bennük lévő súlyok és mérlegek viszonylag egyértelműen az avar kor első felére keltezik. Mindezek hiányában a klárafalvi sír kronológiai besorolásánál csak az áttört, öntött, összetett pajzs alakú öweretek és a temetkezési szokás sajátosságainak együttese nyújt támpontot. Az övveretek a kevés számú párhuzamaik (Suuk-Su, Pjâtra Frekècej, Sardis stb.) alapján a 6. század 2. felének/végének nem nomád temetkezéseire jellemzők. Ugyanakkor a temetkezési szokások (halomba ásott magányos sír, ÉNy-DK tájolás, részleges állattemetkezések) egyértelműen nomád temetkezésre vallanak (SOMOGYI 1987, 145), és a tájolás kivételével a szentes-lapistói és derekegyházi oldali sírleletekkel analóg. Somogyi Péter a 6. századi kelet-európai nomád temetkezések vizsgálata alapján megállapította, hogy a Kárpát-medencében az öntött maszkos veretek és a részleges lovastemetkezések együttes előfordulása (talán a padmalyos sírokkal és a létraszerű fa konstrukciókkal) keleteurópai eredetű emlékcsoportba tartoznak (SOMOGYI 1987, 146). A Kárpát-medence kevés számú öntött, maszkos véreiének a 6. század második felére való keltezését a hánnas pajzs alakú hajdúszoboszlói veretek is megerősítik. Az ilyen veretek viseletét a Kaukázusban és Baskíriában a 6. század 2. felére, a 7. század 1. negyedére keltezik, Kelet-Grúziában használatukat kicsit későbbre, a 7. század 1. felére teszik (KOVALEVSKAÂ 1972, 115). Bár a hajdúszoboszlói darabok leletösszefüggései ismeretlenek, de a velük együtt előkerült, ovális medallion alapján a kora avar időszak első felére, a 6. század 3. negyedére való keltezésük valószínű (LŐRINCZY 1991, 136). A mandjelosról származó áttört, öntött, összetett halfarkas veret szórványként került elő. Ambroz tipokronológiai táblázatában a hasonló véreteket a 7. század 1. felére tette (AMBROZ 1973, Ris. 1). Ambroz keltezése itt is nyilvánvalóan késik. A verettipus legkorábbi megjelenése a cufut-kalei 34. sírból adatolt, ahol I. Justinianus solidusa keltezi a 6. század közepére (KROPOTKIN 1958, 214). 10 A mandjelosi veret (és a sír) keltezéséhez a karikás végű markolattal és hármas ívű függesztővel ellátott kard adhat támpontot. Eddig ez az egyetlen olyan Kárpát-medencei darab, amelyen a karikás szöggel felerősített markolatfej egy darabból öntött bronz (SIMON 1991, 266). Simon szerint a markolatfej formáján és anyagán keresztül is közvetlenül kapcsolódik a 4-6. századi keresztvas nélküli távol-keleti kardokhoz, és ez a kapcsolat nemcsak a kardtípus kialakulásának helyét adja meg, de kronológiai értékű is, ami alapján a mandjelosi kardot a Kárpát-medencei avarok honfoglaló generációjához köti (SIMON 1991, 273). Egyenes, egyélű, karikában végződő markolatú, keresztvassal ellátott kard volt a Deszk-L 13. sírban (13. kép 21) is. Ez a sír egyébként nemcsak az öntött korong, illetve pajzs alakú övvereteken (13. kép 4-5) és a karikás markolatú kardon keresztül kapcsolódik a tárgyalt leletkörhöz, hanem szembeforduló madárfejekkel díszített csatja (13. kép 1) révén is. A többi Kárpát-medencei öntött maszkos veret közelebbi kronológiai támpontot nem ad: egy részük szórvány (Potzneusiedl, Leobersdorf, Bruckneidorf), a tolnanémedi és a szabadkai leletegyüttesek a 6. század végénél pontosabban nem keltezhetők, a szekszárdi szíjvég pedig másodlagos felhasználásban közép avar jellegű sírból került elő. Úgy tűnik, hogy a Kárpát-medencében avar környezetben az öntött, maszkos veretek legkorábban a Tiszántúlon, a Köröstől délre bukkantak fel a 6. század második felében (Szentes-Lapistó, Klárafalva-B 60. sír). A préselt utánzatok nagyobb része is erről a területről származik (26. kép 3), ami arra enged következtetni, hogy e veretek Kárpát-medencei megjelenése mögött népmozgást feltételezzünk (SOMOGYI 1987, 157). 10 Somogyi Péter lektori véleményében felhívta figyelmemet arra, hogy a suuk-sui sírban valójában I. Iustinianus solidusa után készült aranylemezes bronz vagy réz éremutánzat van. Ezt figyelembe véve, valamint az a tény, hogy e temetkezés sklep, azaz kripta, amiben több, akár különböző korú temetkezés is lehet, itt nem megalapozott az éremmel való szoros keltezés.
