A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

E dolgozatnak nem feladata az ötvössírok kelte- hogy az ötvössírokban lévő maszkos veretek krozésének/keltezhetőségének revíziója. Csak abból a nológiai helyzete ad-e új szempontokat az ötvösszempontból érintjük az alábbiakban a kérdést, sírok abszolút keltezéséhez. A KÁRPÁT-MEDENCEI MASZKOS VERETEK KRONOLÓGIÁJA A lapistói sírlelet és ennek kapcsán az öntött maszkos veretek kronológiai helyzetét már igen korán alapvetően helyesen határozta meg Csallány Dezső, bár bizonyítékait mellőzte, szinte csak megérzéseire hagyatkozott. Az előbbit a 6. század végére, a 7. század elejére, az utóbbiakat a 6. század 2. felére (CSALLÁNY 1934, 212) datálta, sőt feltételezte, hogy a veretek gyártása már a 6. század 1. felében elkezdődhetett (CSALLÁNY 1939, 142). Gyakorlatilag ugyanerre a megállapításra jutott Bálint Csanád is (BÁLINT 1978, 196), bár Csallány eredményeire nem hivatkozott. Garam Éva és Erdélyi István más-más alapvetésből kiindulva későbbre keltezte ezeket a véreteket, bár mindkettőjüknél szemmel láthatóan nagy szerepe volt A. K. Ambroz tipológiai rendszerének (AMBROZ 1973). Erdélyi az öntött darabok többségét a 7. századra, egyes baskíriai darabokat pedig a 8. századra keltezte (ERDÉLYI 1982, 124-136). Garam Éva 1976-ban megjelent munkájában csak felületesen foglalkozott a maszkos véretekkel, és bár nem fogalmazta meg egyenesen, de az összehasonlító anyagai alapján az derül ki, hogy a maszkos véreteket a 7. század utolsó harmadáig keltezte (GARAM 1976, 136 138). A Kárpát-medencei maszkos veretek készítéstechnikai szempont szerint kialakított 3 tipológiai csoportja (öntött, lemezes, préselt) kronológiai helyzetének meghatározására Somogyi Péter a keleteurópai leletek alapján vállalkozott (SOMOGYI 1987, 130-148). A keltezésénél két alapvetésből indult ki: 1. Azt már Csallány Dezső és Fettich Nándor korán felvetette, hogy a préselt maszkos veretek az Öntöttek Utánzatai (CSALLÁNY 1939, 142; FETTICH 1937, 132), ami az öntvények és a préseltek időbeni egymásutániságát is jelenti. 2. Mivel a kevés számú öntött példány nem a Kárpát-medencében készült, hanem kereskedelmi úton, vagy zsákmányként vagy népmozgással került ide, egykorúak a kelet-európai steppei párhuzamaikkal. Az áttört öntött példányokat a 6. század 2. felére keltezte, a maszkos veretek préselt technikával való utánzásukat a 7. század elejéről datálta (SOMOGYI 1987,147). 9 Lel. 21.}.! Jelen dolgozatban a maszkos veretek kronológiai kérdéseinek megközelítésénél a leletösszefüggéseiből indultam ki, és ezek alapján kíséreltem meg a típusokat kronológiai sorrendbe állítani. A maszkos veretek legkorábbi Kárpát-medencei előfordulását két gepida sírból tartotta számon a kutatás (SOMOGYI 1987,138): Magyarcsanád-Bökény D sír (CSALLÁNY 1961, 140-141, Taf. CCLVIII. 3, 6, 8) és Szentes-Nagyhegy 29. sír (CSALLÁNY 1961, 50-51, Taf. XXV. 13-14). Korukat a 6. század közepére, második felére tették (CSALLÁNY 1961, 322-323; CSALLÁNY 1962, 68), sőt a szentesi sírt Csallány 580-590 közé keltezte (CSALLÁNY 1934, 214), vagyis az avarok Kárpát-medencei megjelenése utánra. Ugyanakkor elkerülte a kutatás figyelmét eddig az a tény, hogy ezeken kívül még két Keszthely környéki lelőhelyről, langobard temetkezésből is adatolt maszkos veret: Keszthely-Bazilika 3. sírból (SÁGI 1961, 417-418, Taf. XIII. 3-10) és a KeszthelyFenéki út 8. sírból (SÁGI 1992, 29. ábra 10). Ez semmiképpen nem elhanyagolható tény és új szempontot kínál az időrendi kérdésekhez. Az is figyelemre méltó, hogy a négy sír maszkos vereté külön-külön csoporthoz tartozik és közülük csak(!) a szentesi darab öntött. A magyarcsanád-bökényi ólomlemezből kinyírt, oldalpálcás szíj végnek (19. kép 1) a D gepida sírhoz való tartozása (CSALLÁNY 1961, 140-141) ma már nem tartható, s nem egyértelmű, hogy a veret gepida környezetből származik.

9 Jó párhuzamai nem nomád temetkezésekből számláznak, pl. Suuk-Su 54. sírból (AJBABIN 1990, Ris. 49. 22), a cibiliumi la temető 3. sírjából (BÁLINT 1995, 38. kép 8) és a callatisi 132. és 134. (PRÉDA 1980, 95. T. xxxiv. 1-3; 96. T. xxxiv. sírból. A Kárpát-medencei veretek közül kétségtelenül hozzá legközelebb formában a Keszthely-Bazilika 3. langobard sír áttört, ezüst lemezszíj vége (SÁGI 1961, Taf. XIII. 4) és a szegvár-oromdülői 165. avar sírból származó hasonló szíjvég (LŐRINCZY 1998, 15. kép 11) áll. Ez utóbbi díszítése kissé eltér a Kárpát-medence többi maszkos veretétől, hozzá díszítésben a legjobb analógiák az