A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

A KARPA T-MEDENCEI MASZKOS VERETEK TIPOLÓGIÁJA Az áttört, gyakran arcábrázolásos, öntött díszítmények ritkán fordulnak elő a Kárpát-medencében. A verettípus kutatásának történetét Ambroz (AMBROZ 1971; AMBROZ 1973), majd Somogyi (SOMOGYI 1987, 121-124) tekintette át. A témakör irodalmának kritikai áttekintését Bálint Csanád jegyzi (BÁLINT 1992, 389-411; BÁLINT 1995, 153-194). A veretek tipológiáját, kronológiáját és eredetét legrészletesebben Somogyi Péter tárgyalta (SOMOGYI 1987, 124-149). A 6. századi, kelet-európai lovas pásztornépek régészeti hagyatékát, melyet az orosz kutatás Sivasovka-kultúrának nevezett (ORLOV 1985, 103-109), bug-dnyeper-sivasi csoportként definiálta. A hasonlójellegű temetkezések alapján kiegészítette elterjedésüket az ún. volgai csoporttal (SOMOGYI 1987, 140-145), később a kubányi csoporttal (SEMËNOV 1987; SOMOGYI 1991, 106). Somogyi dolgozatában rendszerezte a Kárpát-medencei öntött, maszkos véreteket és a leobersdorfi, valamint a Szekszárd-Bogyiszlói úti daraboknál a méret és a behajló perem, valamint oroszföldi párhuzamaik alapján korrigálta a gyártástechnológiát, mindkettőt öntöttnek határozta meg (SOMOGYI 1987,131, 133). Akkor 10 lelőhely került be a Kárpát-medencei öntött maszkos veretek katalógusába (SOMOGYI 1987, 131-133). A délorosz steppe öntött, maszkos véreiéinek átfogó tipológiai elemzését orosz kutatók végezték el a gaponovoi kincslelet kapcsán néhány éve, kitekintéssel a Kárpát-medencére is (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996). Pen'kovkai és kolocini kultúra néven foglalták össze azt anyagot, melyet az antok 6-7. századi hagyatékának határoztak meg (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, 96-121). A leletek kronológiai besorolásánál kritika nélkül vették át Ambroz datálását (AMBROZ 1973), pedig már korábban felvetődött, hogy ez a tipokronológiai modell komoly revízióra szorul (BÁLINT 1995, 147). Bár Somogyi az öntött maszkos veretek kapcsán elvégezte e modell részleges revízióját (SOMOGYI 1987, 131), de átfogó modell máig sem készült. A monográfiában I. O. Gavrituhin önálló fejezetben tekintette át a bizánci Balkanikum, a Krím, a Kaukázus és az Urai-vidék, valamint a Kárpát-medence maszkos vereteit, és a szerinte hozzájuk kapcsolódó egyéb leletegyütteseket is (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, 69-76). A leletösszefüggések alapján a Kárpát-medencei leletek között csoportokat alakított ki: KörnyeAdony-csoport, Pápa-Úrdomb-Pákapuszta-csoport, Farkasrét-Jutas-csoport, Tolnanémedi-Tatabányacsoport, Hajdúszoboszló Szabadka-csoport, bizánci vagy iráni kapcsolatokkal rendelkező csoport (Klárafalva-B, Szentes-Nagyhegy) (GAVRITUHINOBLOMSKY 1996, 72-74). A Kömye-Adony-, a Pápa-Úrdomb-Pákapuszta-, a Farkasrét-Jutas-, valamint a Tolnanémedi-Tatabánya-csoport nagy része szerinte a T alakú akasztó veretek alapján szinkronban van a Bócsa-Perescsepino-körrel és a közép avar korra tehető (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, 75). Datálásánál az avar sírok érmeit sorakoztatta fel (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, 76), de keltezésén kétségtelenül Ambroz modelljének hatása mutatkozik. A téma legutolsó, vázlatos összefoglalása Garam Évától jelent meg nemrégiben (GARAM 2001, 124-131, Taf. 90-97), melyben Martinovka-típus alatt egy, a tamgás véreteket, a bizánci eredetű, áttört, öntött véreteket, valamint az egyedi, öntött darabokat is tartalmazó listát adott közre (GARAM 2001, 124-127), mely már 39 lelőhelyet foglalt magába. A maszkos veretek szerkezet szerinti tipologizálására először Erdélyi István tett kísérletet (ERDÉLYI 1960, 169-175), majd Somogyi Péter rendezte az akkor rendelkezésre álló kelet-európai anyagot, viszont a Kárpát-medencei anyagból csak az öntött darabokkal foglalkozott, illetve a préseltek közül csak azokat említette, amelyeket a maszkos veretek avar kori feltűnése és időrendje szempontjából fontosnak tartott. A nagy mennyiségű anyagot elsősorban ötvösgyakorlat (technika), másodsorban forma szerint rendezte (SOMOGYI 1987, 124-130, Abb. 1-2). Tipológiai csoportjaiból az derül ki, hogy csak járulékos elemként, gyakori díszítésként tekintette a véreteken lévő arcábrázolást, ezért olyan verettípusokat is a maszkos veretek közé sorolt, amelyek öntöttek, vagyis technikailag ide sorolhatók, de nélkülözik az arcábrázolást, ugyanakkor rendszeresen az öntött, maszkos díszü véretekkel együtt fordulnak elő. Ilyen a hurkos lábbeliveretek csoportja (SOMOGYI 1987, 128). Egyes darabok esetében korrigálta a véreteknek azt a viseleti funkcióját (SOMOGYI 1987, 154), melyet Orlov rekonstruált a sivasovkai 3. kurgán 2. sírja alapján (ORLOV 1985, Ris. 18.4). Somogyi áttekintése óta a hazai szakirodalomban közzétett maszkos veretek száma mindössze néhány új darabbal gyarapodott (LÖRINCZY 1991; LŐRINCZY 1998; SÁGI 1992; WINTER 1997). Az alábbiakban a keceli T alakú maszkos vereten kívül még néhány, eddig közöletlen lelet bevonásával a Kárpát-medencei maszkos veretek Somogyi által felál-