A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

Péter tett kísérletet (SOMOGYI 1987, 130), hiszen a maszkos veretek alatt az öntött, áttört övverete­ket és szíjvégeket értette, amelyek gyakran (de nem mindig!) arcábrázolással díszítettek (SOMOGYI 1987, 121). Az ilyen attribútumokkal kialított leletcsopor­tot az orosz kutatás talán szerencsésebben heral­dikus véretekként definiálja (GAVRITUHIN-OBLOMS­KY 1996, 72). Bár egyre nyilvánvalóbb, hogy a sokféle lelettípust magába olvasztó Martinovka­kör, -kultúra, -típus ma már kevésbé alkalmazható, és helyette egzaktabb, adott esetben szűkebb tipo­lógiai elnevezésre/elnevezésekre lenne szükség, mégis tovább használjuk e fogalmat, mert minden vegyes jellege ellenére egy jól körülhatárolható le­letkört értünk alatta. A KECELI LELETEGYUTTES A kalocsai Viski Károly Múzeum régészeti gyűj­teményének törzsanyagát a helyi gimnázium egy­kori helytörténeti gyűjteménye képezi. Az évtize­dek alatt összegyűjtött leletekről 1964-ben Vadász Éva és Vékony Gábor készített leírást, amelyet a későbbi leltározás során szó szerint vettek át. A le­leteket az eredeti dobozokon lévő feliratok alapján kötötték lelőhelyhez. Pontosabb azonosításhoz a gimnáziumi értesítőkben a gyűjtemény gyarapodá­sáról szóló, szűkszavú jelentések csak ritkán adtak fogódzót. A gyűjtemény törzsanyagában figyeltem fel az alább ismertetésre kerülő leletegyüttesre, mely a leltárkönyvi bejegyzés szerint Kecelről származik. A leletek tévesen 10. századi honfoglaló anyagnak voltak meghatározva, és a Kecel-Lehotzky-tanya lelőhely honfoglaló sírjainak leleteivel vannak ösz­szekeverve. A jó minőségű, ónozott bronzveretek összetartozását anyaguk, technikájuk és jellegük azonossága alapján feltételezem. A leletek leírása: 1. Líra alakú bronzcsat (1. kép 2). Öntéssel készült, felülete ónozott. A csatkeret erősen profilait: a keret közepén nyelvtartó rész van kialakítva, a karika két oldalán két-két, bevésett, függőleges vonallal díszített. A csatpecek a karikára hajlik, erősen tagolt. H.: 3,3 cm, sz.: 2,6 cm, s.: 10,04 g. 2-4. 3 db korong alakú, bronz övveret (1. kép 5-7). Kéregöntéssel készült, pere­mes darabok. Előoldaluk polírozott, ónozott, hátoldaluk durva, ahol egy-egy, a verettél egybeöntött szegecs talál­ható. Az egyik darab szegecsének tövére vékony, vas le­mezdarab van ráhúzva. Atm.: 1,5 cm, s.: 1,77 g, 1,86 g, 1,9 g. 5-6. 2 db négykaréjos, bronz övveret (1. kép 10-11). Kéregöntéssel készültek, peremesek. Aszimmetrikus ve­retek, melyeken egy nagy koronghoz két kisebb, ezekhez pedig egy kicsit nagyobb karéj kapcsolódik. Előlapjuk ónozott, a karéjok találkozásánál utánvésett, hátoldaluk durva. Felerősítésük a hátoldalukon található, a véretekkel egybeöntött szegecsekkel történt. Mindkét veret hibás, az egyik az elöoldalon öntési hibás, a másiknak hátoldaláról hiányzik az egyik rögzítő szegecs. FL: 3,1 cm, sz.: 0,9-1,8 cm, s.: 4,45; 5,44 g. 7-8. 2 db hatkaréjos, bronz övveret (1. kép 8-9). Kéregöntéssel készültek, peremesek. Hosszúkás alakú veretek, melyeken a négy, szimmetrikusan elhe­lyezkedő, kisebb karéjhoz végüknél egy-egy nagyobb ka­réj kapcsolódik. Előoldaluk polírozott, ónozott, a karéjok találkozásánál utánvésett, hátoldaluk durva. Felerősítésük a hátoldalukon lévő két, a véretekkel egybeöntött sze­geccsel történt. Az egyik darab töredék. H.: 2,7 cm, sz.: 1,3 cm, s.: 1,91; 3,2 g. 9. T alakú, öntött bronz akasztóve­ret ( 1. kép 12). Kéregöntésscl készült, peremes veret. Fel­ső, ívelt oldalú pajzs alakú része kissé csúcsosan végző­dik, a veret akasztórésze tagolt. Előlapja ónozott, hátoldala durva. A pajzs alakú veretrészen arcábrázolás látható: a középen lévő, hosszúkás áttörés az orrot szim­bolizálja, a szemöldök, a szemek és a száj vésett. A veret hátulján két, vele egybeöntött szegecs található. A veret pajzs alakú részénél öntési hiba figyelhető meg. H.: 3 cm, fej sz.: 1,3 cm, horog sz.: 1,85 cm, s.: 4,21 g. 10. Öntött bronzkarika (1. kép 3). Egyik oldalánál kissé csúcsos kari­ka, vele szemben oldala elkeskenyedik, és egyenesen ki­alakított. Közepén nagy, kerek áttörés van. Felülete óno­zott. H.: 1,6 cm, sz.: 1,6 cm, s.: 1,73 g. 11. Kéregöntéssel készült, bronz kisszíjvég (1. kép 13). Peremes veret, mely­nek felső része tölcsér alakú, felső széle egyenes, alulról három karéj kapcsolódik hozzá. Előlapja polírozott, óno­zott felületű, a karéjok találkozásánál utánvésett. Hátolda­la durva, ahol két, a verettél egybeöntött szegecs található. H.: 2,4 cm, sz.: 0,9-1,45 cm, s.: 2,86 g. 12. Kéregöntéssel készült, bronz nagyszíjvég ( 1. kép 14). Peremes veret. Alja kissé elhegyesedő, oldalai enyhén íveltek, felső szélén vé­séssel kialakított, 4 mm-es borda húzódik. Alatta két kerek áttörés sematikus arcábrázolást mutat. A szíjvég hátolda­lán két, a verettél egybeöntött szegecs szolgált felerősíté­sére, melyek a veret hossztengelyében helyezkednek el. Törött, ragasztott. H.: 5,7 cm, sz.: 1,5 cm, s.: 6,96 g. 13. Kerek átmetszetű, vékony bronzhuzalból készített, felcsa­vart végű karika (1. kép 4). Atm.: 1,2 cm, s.: 0,33 g. 14. Öntött bronz, erősprofilú fibula ( 1. kép 1 ), melynek tűtar­tója három kerek lyukkal áttört. Tűje hiányzik. H.: 6,5 cm, sz.: 1,3 cm, s.: 10,81 g. 1 / A leletek a Viski Károly Múzeumban 64.6.36.3-5., 10-17. leltári számon találhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom