A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

Kiszely István taxonómiai adatait összegezve a kishomoki temetőben öt fő típust lehet kimutatni: a cromagnoidokat, a nordikusakat, a mediterránokat, a kis-ázsiaiakat, a kelet-baltiakat és a mongoloid jellegűeket (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 47). A kiszombori temetőben Bartucz Lajos a legjellemzőbbnek a nordoidokat találta, akik a vizsgált férfikoponyáknak közel egyharmadát tették ki. A nőknél a kelet-európai típusok fordultak elő nagyobb számban; köztük említésre méltó a mongoloid keveredés. A kiszombori népességnél még a mediterrán és a kaukázusi-turáni típus is előfordul. A mediterranoidok közt jelentős számú a férfi. A peleoázsiai és a turanoid elemet Bartucz a gepida népesség hun kori népi összetevőjének tartotta (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 48) (BARTUCZ 1936, 196-197, 203). A szentendrei langobard temetőben a férfiaknál és a nőknél négy típust lehetett megkülönböztetni: cromagnonit, alpit, nordikusat és mediterránt. Szentendrén a nordikus típus azonos esetszámmal van képviselve mindkét nemnél; utóbbi az alpidokra is vonatkozik, de kevéssé hangsúlyosan. A férfiaknál a cromagnoid, a nőknél a gracil-mediterrán típus előfordulása a leggyakoribb (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 49; KISZELY 1966, 64-67; BÓNA 1968, 35). A kishomoki temető népessége a cromagnonidok és a mediterranidok vonatkozásában hasonló a szentendreihez; a nordoidok azonban csak a férfiaknál találhatók és a langobardokénál jóval kisebb arányban. A hosszú helybenlakás következményét, a gepida népesség vegyes összetételét a kiszombori temető népességének összetétele is tükrözi. A helyi néptöredékek beolvadásával magyarázható a kishomoki népesség kis-ázsiai és mongoloid keveredésü típusainak felbukkanása. 4. A koponyatorzítás A kishomoki temetőben két torzított koponyájú férfit temettek el, ami a torzítás szokásának eddigi legkisebb arányú előfordulását jelenti (a temető egészének 2,2%, a férfiak 6,2%-a). A 96. és a 104. sír férfiai a kis-ázsiai típus taurid változatához tartoztak. A rövid leírás szerint a 96. sír koponyája „közepes mértékben torzított, kettős, homloki-falcsonti torzítással", a 104. sír koponyája pedig „taurid típusú lehetett eredetileg, amely típusjelleget a közepes mértékű falcsonti-homloki kettős torzítás nagymértékben befolyásolta ". A torzított koponyájú férfiakat a temető- déli szélében, egymás közelében temették el. Az 1966-1969-ben feltárt temetőrészben eltemetett torzított koponyájú férfiak közül az egyik a fegyveres harcosok közé tartozott (96. sír). A koponyatorzítás szokása a Duna menti késő antik város, Viminacium gepida temetőjének népességénél terjedt el leginkább. A 94 vizsgálható sír közül 31 egyén koponyája volt torzított; tehát a népesség egyharmada (31,6%) gyakorolta a fej mesterséges deformálását. Az igen jelentős mértékű torzítás Viminaciumban a nőknél volt gyakoribb. A torzított koponyájú egyének nem szerinti megoszlása: tíz férfi (a férfiak 25,6%-a), tizenkét nő (a nők 35,3%-a) és kilenc gyennek (a gyermekek 56,2%!). A viminaciumi gepidák a torzítás folyamatát már kisgyennekkorban, háromféle irányú szorítókötéssel kezdték meg. Z. Mikié az egykori Jugoszlávia területén összesen 15 lelőhelyről említ népvándorlás kori torzított koponyaleletet (MIKIC 1994, 194-198). A 6. század első harmadának keleti gót népessége csaknem a viminaciumi gepidákhoz hasonló mértékben gyakorolta a koponyatorzítást. A Ljubljana melletti Dravlje 49 sírós temetőjében tizenhárom torzított koponyás egyén volt (a temető 26,5%-a), tizenegy férfi (a férfiak 61,1%) és két nő (a nők 15,4%-a) (POGACNIK-TOMAZO-RAVNIK 1975, 144-145). Bartucz Lajos az általa vizsgált 54 kiszombori koponya közül 21-en fedezte fel a mesterséges torzítás jeleit (a 143 sírós gepida temető népességének 14,7%-a); mindössze kettő volt köztük a nő. A torzítás minden embertani típusnál előfordult, de leginkább az alacsony termetű mongoloidokra jellemző. Bartucz véleménye szerint a kiszombori torzításhoz két szorítókötést és egy kemény lapot alkalmaztak; a torzítás erőssége és formája alapján háromféle típust különböztetett meg. Megállapítása szerint a koponyatorzítás szokását a gepidák a hunoktól vették át (BARTUCZ 1936, 200-201). Lipták Pál és Marcsik Antónia 1976-ban revideálta Bartucznak a kiszombori torzított koponyákra vonatkozó eredményeit. Biztosan kimutatható mesterséges torzítást a 21 közül csak 9 esetben tudtak igazolni (LIPTÁK-MARCSIK 1977, 42^*3). Bizonyos azonban, hogy a kiszombori népnél a torzítás szokása az avar korban is megmaradt; a 234. sírban, fordított tájolással, gömbcsüngős fülbevalókkal, szemesgyöngyökkel eltemetett juvenilis korú nő koponyája torzított volt (TÖRÖK 1935, 16; LIPTÁK-MARCSIK 1977, 42, 5. táblázat). A kiszombori és a kishomoki gepida temetőben előforduló koponyatorzítás elsősorban a férfiakra volt jellemző. A szolnok-szandai temető sírleírásai 6 esetben említenek torzított koponyát (BÓNA 2002, 236), ami a te-