A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

Korongolt edények. A kishomoki temető korongolt edényei (29 db) anyagukat tekintve nem egységesek. Kiemelkedően jó minőségű edény a temető területéről összesen 3 db került elő: a két szórvány pecsételt pohár és az 1. sír hólyagos díszű edénye. Ezek finoman iszapolt agyagból készültek, jól kiégetettek, felületük fényezett, és éles körvonalú pecsétléssel díszítettek (28. kép 13-15). Jó minőségűnek tarthatók a 27., 28. és 77. sír edényei (27. kép 8, 11; 28. kép 8), a 105. sír korsója (27. kép 3). Kevéssé gondos készítésüek a 37., 52., 63., 82. sír pecsételt edényei (28. kép 4-7). A 83. sír korsója fényezetlen felületű; pecsétlése gyenge kivitelű (27. kép 4). A besimított edények anyaga porózus; néhány példány mállékony anyagú, nem állítható össze (a 73. sír egyik edénye, a 81. és a 106. sírok edényei). A korongolt edények három tipológiai csoportba sorolhatók:

74 I. korsók, II. gömb formájú edények, III. poharak. Korsók. 25-29 cm magas, kihajló peremű, erősen szűkülő nyakú, egyfülü korsók. Középső harmadukban kiszélesednek, aljuk profilálatlan (105. és 83. sír). A temetőből előkerült két korsó a gepida sírkerámia 5. századi előzményekkel kapcsolatba hozható csoportjához tartozik. A 105. sír egyfülü korsója díszítetlen, csak a vállán fut körbe egy plasztikus borda (27. kép 3). Finom anyaga, jó minőségű korongolása és tölcséres nyaka a késő római korsókra (GOSE 1950, 24, Taf. 21, Nr. 279) emlékeztet. A forma széleskörű elterjedését jellemzi, hogy a csehországi vinaricei csoport luzeci temetőjében (SVOBODA 1965, 108, Tab. 64. 4) vagy a thüring stösseni temető egy 6. század elejére keltezhető sírjában (SCHMIDT 1961, 111, Taf. 24 B), a viminaciumi gepida temetőig (ZOTOVIC 1994, Abb. 3) egyaránt megtalálható. A kishomoki korsó formailag nem áll távol a hun kori korsóktól. A murgai típushoz sorolható az 5. század közepére keltezhető csővári 2. sír korsója (melyet a kishomoki temetőben is megfigyelt módon, külön lemélyített kis gödörbe állítottak) (KOVRIG 1959, 211, Pl. II, 9) és a Csongrád-Kenderföldek temető 23. sírjából előkerült töredék (PÁRDUCZ 1959, 312, Taf. XVI. 15, Abb. 2. 22). A díszítetlen, de fényezett felületű kishomoki korsó legközelebbi párhuzama, a profilálatlan aljú luzec-hofini példány az 5. század második felére keltezhető temető leletei közé tartozik. Jó formai párhuzam a mezőkeresztes-cethalmi 26. sír korsója is (SIMONYI 1999, 73. 5. ábra). Akishomoki 83. sír szürke korsójának zegzugvonalban benyomkodott pecsételt díszítése ritkaságnak számit (27. kép 4). A gepida korsókat szívesen díszítették besimítással; azonban tudomásom szerint agyagkorsón pecsétlést — a kishomokin kívül —, nem alkalmaztak. Az ulmi alamann temető keramikájából említhetünk néhány pecsételt vagy bekarcolt díszítésű, késő római utánzatú egyfülü korsót (VEECK 1931, 27, Taf. 15. 27). Az itáliai langobard edények között is feltűnik a bepecsételt díszű füles korsó típusa, mellyel, Otto von Hessen megállapítása szerint, a drága és törékeny üvegárut igyekeztek pótolni (HESSEN 1968, 26-28, 43, Abb. 9. 3). A kishomoki korsó díszítésének különlegessége, hogy a pecsételt mintákat zegzugvonalban nyomkodták rá az oldalára. Ugyanilyen díszítésmódot alkalmaztak a kishomoki 63. sír edényén is (28. kép 5). A pecsétminták hasonló elhelyezését az itáliai Borgo Vercelliből előkerült langobard agyagpoháron (HESSEN 1968, Taf. 8. 49) és egy Brényből való frank korsón (MOREAU 1881, Pl. 7. 3) is megtaláljuk. A nyugati párhuzamok ellenére a kishomoki korsó és az edény zegzugvonalú pecsétlését a gepida agyagművesség díszítőgyakorlatával hozzuk kapcsolatba. A népszerű zegzugvonalas besimított mintát pl. a Mezőkeresztes-Cethalom, 13. sír korsóján (SIMONYI 1999, 81, 4. ábra l) bekarcolt vonallal helyettesítették. A kishomoki 83. sír korsója, a 63. és az 52. sír edényei, a gyenge minőségű pecsétlés és a formai hasonlóság alapján, a biztosan helyben készült agyagáruk közé tartoznak; a pecsétminták hasonlósága szembetűnő (31. kép 4, 6-7). Az életlen lenyomat arra mutat, hogy a pecsétlő nem fémből készült, hanem csontból vagy fából faragták. Gömb formájú edények (27. kép 5-9). Az ide tartozó edények közös jellegzetessége, hogy testük a középső harmadban szélesedik ki. Két alcsoportra oszthatók. II/A variáns (31. sír). 9,5 cm magas, kavicsos anyagú, kissé kihajló peremű, középső harmadában (SIMONYI 1999. 73, 4. ábra 1); Szolnok-Szanda 105. sír korsója (BÓNA 2002, 215, Taf. 42. 1) és a 205. sír edénye (BÓNA 2002, 231, Taf. 53. 5); Kisköre-Paptanya 1. sir (BÓNA 2002,192, Taf 28.1); 24. sír (BÓNA 2002, 192, Taf. 28. 2). A pannóniai langobard sírokból előkerült kézzelformált keramikáról: BÓNA 1966, 33-35; BÓNA 1968a, 35-44; a kishomoki kézzel formált edényekről: BÓNA 1979b, 399-401. 74 A típusok csak a kishomoki temető edényanyagára vonatkoznak.