A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

még a 6. század első felében is használták. A kormadini fibula azonban láthatólag gyenge minőségű, késői példány (21. kép 9). A kisfibulák díszítésváltozatai a részekből összeállított öntőforma variációs lehetőségeit illusztrálják, ugyanakkor a keleti gót és a gepida ékszermüvesség szoros kapcsolatára is rávilágítanak. Az öntéshibás kishomoki fibulát a viminaciumi egyeneslábú fibulával egykorú, helyi készítménynek tarthatjuk. Derékövek. A vas övcsatok változatait a női viseletnél tárgyaljuk, mivel a formai szempontból értékelhető darabok többsége (25 db-ból 16) női sírokból való (22. kép 1). A nők övcsatjainak többsége a jobb kéz felé nyílott (kilenc megfigyelhető esetben), csak egyetlen esetben (81. sír) került elő az övcsat balra néző tövissel (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 33). Az övcsatok 3,6 cm-től 7 cm-es átmérőjű nagyságban készültek. A kishomoki csatoknál három csoportot különböztettük meg:

65 I. ovális, II. kerekhez közelítő, III. szögletes (23. kép). Az I. csoporthoz 17 db ovális csat tartozik (23. kép 1-15), melyek a temető középső és keleti részén kerültek elő (22. kép 1). Nyújtott ovális, gyakran lapos metszetű vascsatokat a keleti germánok már a 4. században készítettek (pl. Marosszentanna: KOVÁCS 1912, 264, 13. kép 1, 316, 90. kép 4); a karikára erősen ráhajló tövisű forma használata folytatódott az 5. században is (Hács-Béndekpuszta 4. sír: KISS 1995, 287, Abb. 7. 5; 12. és 15. sír: 294, Abb. 10. 3. Tiszadob-Sziget, 2. sír: ISTVÁNOVITS 1993, 95, Abb. 5. 4). A csattípus gepidának meghatározható gyermeksírból 5. századi korsóval együtt is előfordul: a mezőkeresztes-cethalmi 13. sír ovális, lapos metszetű vascsatját ezüstlemezzel borították (SIMONYI 1999, 73,4. ábra). A csoporthoz soroltuk a D formájú változatokat is (39., 70., 83., 85. sír), melyek közül a 85. sírból előkerült darabot (23. kép 12) a szekszárd-palánki 217. sír 5. század második feléből való csatjához hasonlíthatjuk (KISS 1996a, 57, Abb. 8:7). A II. csoporthoz a temető középső és déli sírcsoportjából előkerült (22. kép 1) vaskosabb, széles, kerek metszetű példányok tartoznak (23. kép 16-22). Ilyen típusú csatokat a 4. századtól szintén készítettek (KOVÁCS 1912, 286, 44. kép 1, 3, 310, 83. kép 1 etc.). A kishomoki temetőben a két ovális csoport között határesetek is adódnak, így a 72. és a 73. síicsatjai formában és méretben is egymáshoz igen hasonló példányok (23. kép 8, 21). Az ismert díszcsatok közül fonnailag (1,44 index-szel) a II. csoporthoz sorolható a szolnok-szandai 156. sír sasfejes lemezű csatjának karikája, melyet a mezőkeresztesihez hasonlóan ezüstlemezzel borítottak (NAGY 2002, 218, 3. kép 2). A III. csoportot alkotó négyszögletes vagy téglalap alakú vascsatok az előző típusokkal (104. és 83. sír) együtt is előfordulnak. A 77. sír téglalap alakú, lehajló tövisű vascsatját egy sasfejes csatlemezhez rögzítették (23. kép 27). A 104. sír kisebb méretű, téglalap alakú csatját (23. kép 26) az ovális övcsat mellett tarsoly csatként vagy vállszíjcsatként használta tulajdonosa. A téglalap alakú forma ritkaságnak számít a gepida csatok közt; a készítés idejére kronológiai támpontként csak a sasfejes csatlemez keltezése szolgálhat. Rombusz alakú vascsat a 34. fordított tájolású, avar korinak tartható temetkezésből (33. kép 5) került elő. A női viselethez tartozó bronzcsatok közül csak a 78. sír barázdált díszű csatja értékelhető

66 (12. kép 3). Hasonló csat a kiszombori (247/B) és a szentes-kökényzugi (69.) temetőben is előfordult (CSALLÁNY 1961, 185-186, Taf. 142. 8, 36, Taf. 18.6). Időrendi helyzetük meghatározásához a záluzi 5/1. sír (SVOBODA 1965, 347, Taf. 88. 3) és a kiszombori sír együttesében lévő alamann típusú fibula időrendi helyzete (KOCH 1997, 198-201) nyújthat segítséget. Ezek szerint a bordázott csatok a gepidáknál az 5. század utolsó harmada és a 6. század első harmada között lehettek használatban. Korábbi időszakra utalhat a Tarnaméra-Urak dűlője 2. sír ezüstcsatja (BÓNA-SZABÓ 2002, 240-242, Taf. 57. 4), melyet tulajdonosa egy különlegesen hosszú, késő római kori szerelésű (gundremmingeni típusú koptatójú) spáthával együtt használt. A kishomoki 23. sír poncolt díszü, aranyozott csatja, a bizánci aláhajtott lábú fibulával együtt, valószínűleg női síregyütteshez tartozott (12. kép 14). A B formájú bronz csatkarikához és pajzstövises tüskéhez, valószínűleg egyedi megoldásként, öntött, téglalap alakú ezüst szíj lemezt szereltek, melynek szélén négy kerekfejű nittszög van. A 65 Az ovális és a kerek csatok megkülönböztetéséhez az átmérő/szélesség hányadost használtam: az 1,9-1,6 közti indexek az I. típushoz, az 1-1,5 köztiek a II. típushoz sorolhatók. A két ovális csoport szétválasztása a vascsatok tipológiájának csupán első lépése, a következtetések levonása a további összehasonlító vizsgálatok feladata lesz. 66 A 79. gyermeksír és a 81. női sír 5,2 cm-es átmérőjű, pajzstövises bronzcsatjai, melyeknek kontúrrajzai a sírrajzok vázlatai után készültek, a hódmezővásárhelyi múzeum restaurátorműhelyéből 1967 őszén elvesztek.