A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

Mivel a kishomoki sír teljes leletanyagát, a viselet­hez tartozó ékszerek értékesebb darabjait a sírrab­lás miatt nem ismerjük, így az egyenes lábú fibula viseleti szerepe ma még nem tisztázható. A kis mé­ret (h.: 4,7 cm; a fej sz.: 2,5 cm), a fibula szélének és a kengyel közepének díszítetlensége és a színes­fém anyag alapján úgy véljük, a kishomoki 105. sír fibulája a kiegészítő szerepű, ún. „harmadik" fibula lehetett (NAGY 1993, 63, 72). 63 A kishomoki fibula (21. kép 6) az 5. század kö­zépső harmadától elterjedt, római hagyományokat (felcsavart drótutánzat a kengyel alján) őrző, egye­nes lábú fibulák ékvéséses fejlapú változatához (KÜHN 1974, 588-597) áll a legközelebb. Az egyenes lábú fibulatípus Horst W. Böhme kutatásai szerint az Elba-vidéki thüringeknél alakult ki; a niederflor­stadti vátozat két példánya Magyarország területé­ről is előkerült (Erdőkövesd, Dombóvár) (BÖHME 1989, 402, Abb. 5. 404). Az egyenes lábú forma azok­kal a félkörös fejlapú, poncolt díszű ezüstfibulák­kal is kapcsolatban lehet, melyek a késő római díszfibulák utánzatainak tarthatók, és még a fér­fiviselet ékszerei; feltehetően a késő római katonai arisztokrácia ruházatát díszítették (SCHULZE DÖRR­LAMM 2000, 606-607). A kishomoki 105. és a szol­nok-szandai 114. SÍr flbllláí (BÓNA 2002, Taf. 44. 3) már a korai Meroving-kori női viselet egyik leg­korábbi típusához tartoznak. Az ékvéséses fejlapú példányok elsősorban a Rajna és a Felső-Duna-vi­déki alamann-frank területről ismertek; a csoport keleti lelőhelyeit a saraticei langobard temető 12. sírjának fibulája (KÜHN 1974, Taf. 240. 2. 14; GER­MANEN 378, vin, 28, h) (21. kép 1) és az Enns­Lorch/Lauriacum 25/1953 sír aranyozott ezüstfibu­lája (KLOIBER 1957, Taf. 51.2; KÜHN 1974, 601, Abb. 16) (21. kép 2) képviseli. A kishomoki fibula a jó minőségű, ezüstből öntött nyugati fibulák egysze­rűbb változata. A jelenleg általam ismert leletanyag alapján úgy látszik, hogy az Al-Duna menti és a pannóniai keleti gót, valamint a Tisza-vidéki ge­pida területen a sugaras fejlapú fibulák bronzból öntött, helyi formáit készítették. A sugaras dísz a valódi ékvésés utánzata, mely a nagyméretű, a le­mezfibulák formájára készült Zemun/zimonyi fi­bulapáron a láblemezt bontja (BIERBRAUER 1975, 128, Taf. 76; MARTIN 1991, 67-68, Abb. 29. 1; BIERBRA­UER 1995, 551-552, Abb. 7. 1-2). A bronz kisfibulák előképei, a saraticei és a lauriacumi fibulák, állat­fejes lábbal készültek (21. kép 1-2). A gepida példányoknál a láblemez kialakítása változó. A su­garas fejlapot a „bökénymindszenti" fibula eseté­ben almandinberakásos madárfejes (CSALLÁNY 1961, 42, Taf. 109. 10) (21. kép 7), a Szentes-Berekhát 249. sír fibulájánál díszítetlen szögletes végű (CSAL­LÁNY 1961, 93, Taf. 85. 1) (21. kép 8), a kishomoki fi­bulánál stilizált állatfejes, kőberakásos láb egészíti ki (21. kép 6). A kishomoki fibula lábdíszítésének különlegessége, hogy a bemélyített szemjelzések­kel együtt kerek kőberakást is alkalmaztak; a láb végén elhelyezett foglalat a frank-thüring-alamann miniatürfibulák Weimar/Arcy-Sainte-Restitue cso­portjának hasonló kőberakásaira (KOCH 1996, 326, Abb. 3) emlékeztet. A viminaciumi 46. sír fibulájá­nak lábán köfoglalat helyett sematikus állatfej jel­zést alakítottak ki (ZOTOVIC 1981, 113, T. XII. 3) (21. kép 5). A háromgombos, sugaras fejlapot a dunántúli keleti gót és a Duna-Tisza közi szkír műhelyekben rombikus láblemezzel és profilait gombokkal tár­sították, így a hács-béndekpusztai 18. sír (KISS 1995, Abb. 12. 3-5) (21. kép 11-12) és a kővágószőlősi 6. sír fibulapárjain (GÁBOR 1999, 133. III. t. 4 5) (21. kép 13), valamint az egyik „bakodpusztai" fibulán (HAMPEL 1905, H. Taf. I. 1) (21. kép 10). Az említett fibulák síregyüttesei az 5. század közepére és második felére keltezhetők. 64 A lauria­cumi sír tárgyai II. Valentinianus (375-392) aqui­leiai veretével együtt kerültek földbe, ami viszony­lag korai keltezést is megengedne; a sír másik háromszög lábú fibulája (21. kép 3) azonban ké­sőbbi időszakra utal (KÜHN 1974, 598-601). A fibula­típus 460-500 közötti keltezését megerősíti a dél­németországi síregyüttesek Ursula Koch által ki­dolgozott kronológiája (KOCH 2001, 48-49, 71), vala­mint a nagy sírszámú krefeld-gellepi frank temető hasonló fibuláinak időrendje (MARTIN 2002, 119-124). Említésre méltó, hogy a viminaciumi temető 62. sírjában is előkerült a lauriacumi 25. sír kisebbik fibulájához hasonló, háromszöglábú kisfibula (21. kép 4). Aszerémségi kormadin-jakovói 5. sírból az egyenes lábú bronzfibulát viselő asszony I. Anastasius (491-518) itáliai érmét kapta útravalóul (DIMITRIJEVIC 1964, Y60 (2), 8); ami arra figyelmez­tet, hogy a háromgombos, sugaras fejlapú fibulákat 63 A gepida fibulaviselet változatait B. Tóth Ágnes tárgyalta (B. TÓTH 1999, 269 270). A jibulaviselet szabályai, melyeket a Krefeld-Gellep nyugati temetőjében megfigyelt jelenségek nyomán Max Martin ismert fel (MARTIN 2002,119-123), az erősen kirabolt gepida temetők alapján egyelőre alig körvonalazhatók. 64 A pannóniai keleti gót terület fibuláinak időrendi kérdéseiről legutóbb: KISS 1995, 306-308.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom