A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

garnitúrák 4. típusához tartozik; annak — a beckumi verettél együtt —, atipikus variánsát képviseli. A 4. típusú kantárveretek elterjedési területének súlypontja frank-alamann szállásterületre esik. A típus legkorábbi előfordulása Gamtnertingenből, egy 570 körűire keltezhető sírleletből való (NA

WROTH 2001, 85-88, Abb. 41. 4b). A kishomoki veret felületét félhold és háromszög alakú poncolással díszítették (19. kép 4). A félhold alakú poncminták belsejét három kis kör tölti ki; ugyanilyen jellegű, kör alakú poncmintát használtak a 7. sír pajzsdudorán a középső gomb díszítéséhez (19. kép 2). A poncminták hasonlósága a kishomoki piramis alakú veret esetében is — a díszgombos pajzsdudorok műhelykérdésével együtt —, a langobard ötvösséggel való kapcsolat lehetőségére utal. A szentendrei 56. sír fibulájának láblemezén alkalmazott Y alakú poncmintáknak (BÓNA 1974, 103, 56) (19. kép 3) és a kishomoki piramis alakú veret félhold alakú poncmintáinak (19. kép 4) belső díszítése nagy hasonlóságot mutat. Birgit Arrhenius az âkeri csaton látható hasonló poncminták kapcsán felhívta a figyelmet az északi germán - pannóniai langobard és az alamann/frank ötvösmühelyek kapcsolatának lehetőségére. Az Y alakú poncolás biztosan északi eredetű, de a csat és a fibula összeállítása kontinentális jellegű (ARRHENIUS 1986, 141-145; NAGY 1999, 290-292). A kishomoki piramis alakú veret félholdponcmintáihoz igen hasonló minták díszítik a Kölked-Feketekapu-B 85. sír frank típusú csatjának és veretének hátlapját. Megerősíthetjük Kiss Attila megállapítását, hogy a feketekapui és a kishomoki poncminták hasonlóak, de nem azonosak (KISS 2001, 297, 308). A különbség a minta belsejének felosztásánál figyelhető meg: a kishomoki félholdakban három (19. kép 4), a kölkediekben öt apró korong látható (KISS 2001, Abb. 136c). A poncminták hasonlósága alapján feltehető, hogy az említett tárgyak egymással kapcsolatban lévő frank ötvösmühelyekben készültek. Egyéb lószerszámveret. Valószínűleg nem az övgarnitúrához tartozott a 7. sírban talált vasgomb készlet, melyből 2-3 cm átmérőjű töredékek maradtak meg (17. kép 13); esetleg a lószerszám veretei lehettek. A feltevést megerősíti a szandai 135. sír anyaga, melyben a zabla mellett füllel ellátott vasgomb került elő (BÓNA 2002, 219, Taf. 46. 8). Hasonló méretű ezüstgombok lószerszámot is tartalmazó sírokból, pl. Großörner 19. sírból (SCHMIDT 1976, 79, Taf. 60. 4k, Taf. 177. k) és az arcisai (Chiusi mellett) sírleletből (MARTIN 1989a, 66-67, Abb. I. 11) ismertek. 3. A női sírok leletei Gyöngyök. A kishomoki temetőben ritkaságnak számítanak; gyöngyök mindössze hat sírból kerültek elő (2., 23., 27., 37., 44., 105. sír). A nyakban hordott gyöngyök kisebb része kása formájú (27., 37. sír). Egy esetben előfordul a gerezdéit üveggyöngy (23. sír). A gyöngyök többsége borostyánból készült; ezek közt megtaláljuk a lapos szögleteseket (2. sír, 20. kép 1) és a csúcsos végű hengereseket (105. sír: 20. kép 3). A 44. sír kislányának nyakában zöld és szürke üveggyöngyök és egy borostyángyöngy mellett a nyakláncra átfúrt, négyszögletes bronzlemez csüngő és madárkarom-amulett is volt fűzve (20. kép 6-7). Itt említjük, hogy a 82. férfi sír tarsolyában átfúrt, korong alakú ólomlapocskát találtunk (20. kép 4), méretben igen hasonlót az 1938-as 12. gyermeksír rosszezüst korongjaihoz (érmeutánzatok?) (BÓNA-NAGY 2002, 37-38, Abb. 15). Különlegességnek számít a 37. sírban talált, négerfej formájú borostyángyöngy (20. kép 5). Az 1,4 cm hosszú, a nyak és a fejtető közt, középen átfúrt gyöngy feje a negroid rasszon belül az ÉszakkeletAfrikában honos szudáni vagy bantu típus határozott jellegzetességeit (OLDEROGGE-POTECHIN 1961, 82-84) mutatja; alkotója nem lebecsülendő absztrakciós készséggel rendelkezett. Az unikális darab mellett a sírban eredetileg bizonyára még több gyöngy lehetett; ez esetben valószínű, hogy sírrablók még a gyöngyöket is összeszedték. Sötétkék-fehér pettyes, lapított gömb formájú üveggyöngyöt a 74. sírban találtunk (20. kép 16). Testvérpéldánya az övfuggő alsó végénél a 77. sírból került elő (20. kép 18). A 74. sírban (juv. nő), a jobb láb mellett egy csomóban talált kész és félkész borostyángyöngyök (20. kép 20-21) alapján arra lehet következtetni, hogy a nyersanyagként a kishomoki gepidákhoz került borostyán megmunkálása, a csiszolás és a gyöngyök kifürása helyben is történt és női munka lehetett. Az övre erősített díszfüggő alján, bokamagasságban hordott nagyobb borostyángyöngyöket lapos korong alakúra formázták; ilyenek a 77. (20. kép 17) és a 105. sírban (20. kép 14) maradtak meg. A 77. sírban a díszcsüngő nehezékét olyan korong alakú mészkő gyöngy alkotta (20. kép 19), mely méretre és formára is hasonlít a spáthamarkolatokhoz szerelt gyöngyökhöz. Fibulák. Aláhajtott lábú jibula. A 23. sír öntött bronzfibulájának (20. kép 10) jellegzetessége a