A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

temetőben csontos állathúst nem tettek a sírokba. Az 1928-ban előkerült 2. sírban a medence fölött előkerült lókoponya különleges kivétel; valószínű azonban, hogy nem húsmellékletként, hanem egyéb, esetleg kultikus okból került a sírba. Hasonló temetkezési szokás a kishomoki temető 1966 1968-ban feltárt részében nem fordult elő. A kiszombori 234. sír K-Ny-i tájolású, mellékletei szerint kora avar kori, torzított koponyájú nő sírjába a csontváz fölé állatkoponyát temettek (TÖRÖK 1935, 16). A Band/mezőbándi temetőben tizennégy sír tartalmazott az embercsontokon kívül lócsontokat: lókoponya, láb- és lapockacsontok négy sírból, csak lábcsontok négy sírból, lófogak hat sírból kerültek elő. A sírrablás miatt nem állapítható meg, hogy eredetileg teljes lovakat, lófejeket vagy nyúzott lóbőröket temettek-e el (KOVÁCS 1913, 367; BAKÓ I960, 22-27). A részleges állattemetkezéseket az eddigi adatok szerint az avar foglalás utáni időszak szokásaival hozhatjuk kapcsolatba (BÓNA 1978, 160; BÓNA 1979, 11-12, 42^3).

24 A lókoponya eltemetésének szokása már a szarmata korban is megfigyelhető (KULCSÁR 1998, 20), de előfordult a Levice/lévai és a budapest-zuglói hun kori sírokban is (BÓNA 1993, 251-253; NAGY 2003, 300-301). A keleti párhuzamok szerint (ZASETSKAYA 1994, 17-21) a lótejjel való temetkezés az 5. század első felében a hunokkal jutott el a Kárpát-medencébe; kétségkívül a lóáldozat egyik formájának és nem ételmellékletnek tekinthető.

25 A gepida temetőkből előkerült keramika formája és mérete alapján, a langobard sírkeramikához hasonlóan (WERNER 1962, 56-57), arra lehet következtetni, hogy a halottak mellé helyezett edényekben italféleségeket temettek. Hogy az agyagedények többsége folyadék tárolására szolgált, kitűnik közel azonos űrtartalmukból és kevéssé változatos formájukból; többségüket ugyanis 0,5-0,6 l-es tartalmú, vékony falú, élben megtört oldalú vagy körte formájú, szűkülő nyakú, szilárdabb étel tárolására kevéssé alkalmas agyagpoharak alkotják. Előfordulnak még nagyobb űrtartalmú, 1,5-2 l-es füles korsók is, de a tálak nem gyakoriak. A férfiak mellé olykor egészen nagyméretű edényeket tettek: így a kishomoki 83. sír pecsételt korsója, a szőregi 23. sír kiöntőcsöves korsója és a 69. sír edénye a legnagyobb űrtartalmú sírkerámiához tartoznak. A kishomoki temető délnyugati szélén, a 105. sírba temetett asszony sírjába korongolt agyagkorsót és — a töredékek alapján — üvegpoharat is tettek. Az italáldozat szokása temetőnként változó. Feltűnően ritka a kiszombori temetőben, ahol a síroknak csak a 6,3%-ában volt edény. A szentesnagyhegyi, a kökényzugi, a berekháti és a szőregi temetőben a sírok 10-19% -ában temettek edényt. 10,4%-ot (21 edényes sír) képvisel a szolnok-szandai temető (BÓNA 2002, 201-234). Az italáldozat a Tisza-vidéki temetők közül a kishomoki temető népénél volt a leginkább szokásban; itt a népesség több mint egynegyedének sírjába (a 91 sírból 25be, a sírok 27,4%-ában) tettek edényt (7. kép 1) (2. táblázat). Edénymelléklet Kishomokon a gyermekeknél fordult elő a leggyakrabban. A gyermekek 35,7%-át edénnyel temették; ezt a szokást a hozzátartozók a nők egyharmadánál (33,3%), a férfiak egynegyedénél (25%) gyakorolták (BÓNA NAGY 2002, Tab. 13). A felnőttek korosztályi megoszlásából arra következtethetünk, hogy a gyermekek mellett főként az idősebbeket látták el italféleségekkel. A 11 edénymellékletes nő közül hárman betöltötték a 60. évüket (46., 57., 77. sír). A 8 edénymellékletes férfi közül egy 60 éven túli (28. sír), három 40-60 közti (73., 82., 83. sír), egy 20^10 év közti (41.) és egy 12-20 év közti (45.) egyén volt. Az edények többségét valószínűleg nem a temetés alkalmából készítették, hanem az eltemetett által használt agyagpoharat vagy bögrét tették a sírba. A 77. sír besimított díszű edényének oldalára vésett rúnajel (BÓNA-NAGY 2002, 64, Taf. 83. lb) feltehetően a tulajdonos személyéhez kapcsolódó név vagy jókívánság rövidítése. A kishomoki rúnajeles edény nem egyedüli jelenség a gepida emlékanyagban. Rúnajeleket karcoltak a szentes-kökényzugi 11. sír edényének nyakára is (CSALLÁNY 1961, 27, Abb. 2).

26 Az edényeket Kishomokon legtöbb esetben a fej környékére (12 eset), ritkábban a váll mellé (3 eset) tették (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 14). A 31. gyermeksírban az edényt a koporsó oldalához tá24 Az avar kori részleges állattemetkezésekkel legutóbb Lőrinczy Gábor és Somogyi Péter foglalkozott (LŐR1NCZY 1992, 110-117; LŐRINCZY 1995, 403; SOMOGYI 1997, 104). 25 A gepida lovastemetkezések adatait elsőként Huszár Edit gyűjtötte össze (HUSZÁR 2003, 24-27, 1-2. táblázat). Lócsontok a szolnok-szandai temető 8. sírjának közeléből is kerültek elő (BÓNA 2002, 204). 26 A Csallány Dezső által közölt karcolat Harmattá János szíves szóbeli közlése szerint a jókívánság-feliratok közé tartozik. Az írásjelekkel ellátott gepida tárgyak lelőhelyeit Cseh János gyűjtötte össze (CSEH 1997, 9).