A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

esetében is arra kell gondolnunk, hogy a sírok a felszínen meg lehettek jelölve.

20 Csak a 99. sír esetében tapasztaltuk, hogy a rablóaknát a sír nyugati vége felett nagy területen kezdték ásni, a lábak irányába ferdén haladtak lefelé és csak a váz mélységénél szűkítették a sír eredeti nagyságát megközelítő méretűvé. Eszerint a 99. sír felszíni jelölése a rablás idején már nem volt pontosan kivehető. A sírrablás szempontjából alig van számbeli különbség a női és a férfitemetkezések között; még a gyermeksíroknak is több mint a felét kirabolva találtuk (BÓNA-NAGY 2002, Tab. 12). (A kiszombori temetőben is több gyermeksír bizonyult bolygatottnak.) A női temetkezések rablottsága csaknem 70%-os, ami közvetett bizonyítéka lehet annak a feltevésnek, hogy nemesfém ékszereket ugyanennyien hordtak. A férfiaknak több mint a fele szintén nemesfém csattal és valószínűleg fémveretes tokban tartott fegyverrel (karddal és harci tőrrel) temetkezett.

21 A kishomoki temetőben a hiányos csontvázakat tartalmazó síroknak öt csoportját lehet megkülönböztetni (4. kép 2): A sírok első csoportjában a váz teljes egészében hiányzott; esetleg egy-két csonttöredék vagy fogak maradtak a sírban (31., 36., 48., 52., 100. sír = 3 gyermek és 2 meghatározatlan). A csoportot főként gyermeksírok alkotják, így számításba kell venni azt a lehetőséget, hogy nem mindegyik bolygatott, hanem a gyermeksírokban a csontok elporladtak. A második csoporthoz tartozó sírokban a csontokat egy halomba dobálva vagy/és a sír betöltésében találtuk (38., 43., 46., 63., 66., 79., 86. sír = 1 férfi, 1 gyermek és 5 nő). Ehhez a csoporthoz tartozik a 49. avar lovassír. A sírok többsége (27 sír) a harmadik csoportba sorolható. Ennél a csoportnál a felsőtest bolygatott. A sírrablók leggyakrabban a koponyát, a felsőtestet és a medencét mozdították ki; a lábak többnyire a helyükön maradtak (26-28., 34., 41., 45., 50., 54., 57., 67., 72., 75., 77-78., 81-85., 87-88., 91., 96., 98-99., 101., 103., 105. sír = 13 férfi, 10 nő, 4 gyermek). Ide tartozik a 34. (fordított tájolású, juv.) avar kori sír is. A negyedik csoporthoz tartozó sírokban a váz felsőtestén kisebb rendellenességek vagy részleges hiányok jelezték a bolygatást (25., 37., 42., 70., 76., 80., 90., 93., 95., 97. sír = 10 sír, 4 férfi, 6 nő). Az ötödik csoporthoz tartozó esetekben a rablógödör beásása világosan kivehető volt, azonban a csontváz látszólag bolygatatlanul feküdt, és a leletek hiányából sem állapítható meg pontosan, hogy a sírrablók mit vittek el a sírból (64., 68., 73., 76., 94. sír = 5 férfisír). Felvetődik a kérdés, hogy a hiányos csontvázas, kirabolt sírok 2-5. csoportja csak a sírrablás különféle változatait szemlélteti-e vagy a temetkezések időrendi különbségeit is jelzi. Az időrendi csoportosítás alapja a László Gyula által a kiskörös-vágóhídi temetőnél kidolgozott szisztéma lenne, mely szerint a sírrablás módszere a tetem állapotától függ (LÁSZLÓ 1955, 38 43). Véleményünk szerint ez a rendszer a kishomoki temetőnél nem alkalmazható. Elsősorban nincs bizonyítékunk arra, hogy a sírok kirablása egyszerre történt. Csupán feltevésként indulhatnánk ki abból, hogy a csontvázak helyzete, azaz a rablás módszerei közti különbség a sírok közti időrendi különbséget is jelenti. Nincs adat arra sem, mikor rabolták ki a sírokat. Mivel az avar kori sírok közül kettő is kiraboltnak bizonyult, ezért valószínű, hogy a sírok bolygatása, legalábbis részben, a temető felhagyása és az avar sírok eltemetése után történt. Indokolt lenne arra gondolni, hogy a sírrablók egy felhagyott, már nem őrzött temető területén működhettek; akkor, amikor a gepida település lakatlanná vált. Lakott gepida falvakról a 6. század végén még megemlékeznek a történeti források. Theophylaktos Simokates leírása szerint Priskos bizánci hadvezér 599-ben az avarok földjén, a Tisza nyugati partján három gepida falut talált, melyeknek egy helyi ünnep után lerészegedett lakóit a bizánci katonák álmukban mészárolták le (POHL 1980, 300; POHL 1988, 229-230; POHL 1998, 137-138). A Tisza keleti partja mellett fekvő kishomoki település nem lehetett távol a bizánci katonák által elpusztított gepida falvaktól. A kishomoki 49. avar lovassír is a bolygatott sírok közé tartozik, sőt a csontok helyzete alapján jóval a temetés után dúlták fel (2. csoport). A csontokat (a lócsontokat is) szétdobálták; egy részüket a rablóakna betemetésekor dobálták vissza a gödörbe. A bolygatásmódok alapján arra a kevéssé valószínű 20 László Gyula a Kiskőrös környéki avar temetőknél tárgyalta a sírok megjelölését (LÁSZLÓ 1955, 40). Sági Károly a vörsi langobard temetőben (SÁGI 1964, 392), Kőhegyi Mihály a madaras-halmoki szarmata - hun kori temetőben (KŐHEGYI 1994, 278) megfigyelt jelenségek alapján szintén a sírok megjelölésére következetett. 21 Fegyverrablásra gondolt Bóna István a hegykői temető egyes sírjainál (BÓNA 1961, 132). Több kirabolt kardos sírban csak a markolatot díszítő amulettgyöngy maradt meg, pl. a szolnok-szandai 95. sírban: BÓNA 2002. 214; a 122. sírban: BÓNA 2002, 218.