A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

ferde tetőre (7., 43. sír) egyaránt erősíthették. A 43. sír koporsójának északkeleti sarkában, szögei­vel befelé, álló helyzetben, címer formájú ólomle­mezt találtunk (6. kép 18). A lemez helyzete arra enged következtetni, hogy a koporsó láb felőli vé­gének külső oldalára volt erősítve. Az I. típusú kapcsok használata általánosnak tartható a Szentes és a Szeged környéki gepida te­metők koporsóinál; ehhez a típushoz tartoznak a szolnok-szandai temető vaskapcsai is (BÓNA 2002, Taf. 33. 25:3, Taf. 35. 94:3, Taf. 52. 198:1, 206:2). Az előz­mények az 5. századi sírokból ismertek, pl.: Cson­grád-Kaszárnya 128. és 135. sír (PÁRDUCZ 1963, 50-54, Taf. VIII. 16-21, Taf. IX. 6-8, 24-27), Tíszadob­Sziget 14., 23-24. sír (1STVÁNOVITS 1991, 36-37; IST­VÁNOVITS 1993, 98-99, Abb. 7. 5, 103, Abb. 11.9 10). II. típusú vas koporsópánt-töredékek Kishomo­kon kívül a magyarcsanád-bökényi gepida temető 32. sírjából kerültek elő. 13 A széles, vasszögekkel felerősített vaspántok különféle típusai (hegyes vé­gűek, egyenesen levágott vagy kiszélesedő végűek) a Kárpát-medencében az avar korra jellemzőek, pl. Táp-Borbapuszta 9., 17., 20., 28., 43., 52., 62. sír (TOMKA 1979, 87 97), Káptalantóti-Bódok 1. sír (BA­KAY 1973, XIV. t. 1-4, XVII. t.), Kölked-Feketekapu-B 119., 164., 173., 224. sír (KISS 2001, Taf. 37-39, 44, 47 -50, 69). A késő avar korban a kishomokiakkal meglepő formai egyezést mutató példányokat is használtak, pl. Budapest XIV, Népstadion 27. sír (NAGY 1998a, Taf. 88). Koporsós sírokat a temető egész területén talál­tunk, bár a fanyomok csak az északi rész néhány sírjában voltak megfigyelhetők. A délkeleti oldal szélső soraiban a koporsópántos és a kapcsos te­metkezések egymás mellett helyezkedtek el. Öt vaspántos koporsót a temető déli legszélső sírjaiba temettek (75-76., 88-89., 101. sír). Avaskapcsos és vaspántos koporsók használatának idejét, a ren­delkezésre álló leletanyag alapján, ma még nem le­het szétválasztani. Egyidejű használat mellett szól, hogy három sírnál (1., 88-89. sír) a kétféle típus együtt is előfordult (4. kép 1). A temető három sírjánál gerendavázas építmény nyomait figyeltük meg. Az 53. sírnál a hosszanti oldalak mellett, a sír beásásán kívül, két-két trapéz alakú beásás (gerendanyom) bontakozott ki, me­lyek közül a délnyugati saroknál lévő mélysége 71 cm-rel haladta meg a sírmélységet; a többinél az elszíneződés alja nem látszott. A bolygatott 73. sír­nál a sír hosszanti oldalai mellett három-három beásás rajzolódott ki, melyek 20><20 cm-es szögle­tes és valamivel keskenyebb, szabálytalan formá­jú fagerendák metszeteinek látszottak. A gerendák mélysége egy esetben 15 cm-rel haladta meg a sír­mélységet. Elkeskenyedő, kihegyezett gerendavég nem volt megfigyelhető. A 73. sírban koporsókap­csok is voltak, a bolygatás miatt másodlagos hely­zetben. A 74. sír foltja és a széleken látható geren­dametszetek egyszerre jelentkeztek 140 cm-nél; a sír beásása az aljáig megtartotta eredeti méretét. A gerendametszetek itt 20-22 cm-rel haladták meg a sírmélységet. Koporsóra utaló nyomok nem kerül­tek elő. A kishomoki gerendavázas temetkezési szokás a korszakban nem ismeretlen. Bóna István a Ti­szafüred-Nagykenderföldeken feltárt gepida teme­tőrészlet 14. és 17. sírjánál a hosszanti oldalak mel­lett hasonló cölöplyukakat figyelt meg; mindkét sírban koporsónyomokat is sikerült rögzíteni (BÓ­NA 2002, 248-251, Abb. 103, 105). A pannóniai lan­gobardok a gazdag nemesek némelyikét és asszo­nyaikat „halotti házakba", azaz cölöpszerkezetes sírépítményekbe temették (BÓNA 1971, Abb. 7; BÓNA 1993. 122-123). A gepida gerendavázas sírok és a langobard „halotti házak" közötti lényeges szerke­zeti különbség, hogy a langobard sírokban a cö­löpnyomok a beásáson (sírfolton) belül jelentkez­tek. A belgiumi Grobbcdonk (Anvers) lelőhelyen 1957-ben előkerült 6-7. századi gerendavázas sí­roknál a kiásott gödrön belül, a hosszanti oldalak mellett rögzítették a fagerendák nyomát (MERTENS 1972, 59, Fig. 9 A-B, Fig. 10). A gerendavázas szerkezetű temetkezés egyik érdekes példája a Keszthely-Fenékpuszta, Puszta­szentegyházi-dülő lelőhelyen került elő, az ásató által a 7. század elejére keltezett sírban. 14 A sír ol­dalfalai mellett függőleges cölöpökre rögzített deszkaborításnak és azon belül deszkakoporsónak 13 Nagy Margit és B. Nagy Katalin ásatása (1971), melynek publikációja a Gepidische Gräberfelder am Theißgebiet II. köte­tébenjelenik meg. Langobard területről a kishomokiakhoz hasonló széles koporsópántok a Keszthely-Fenéki utcai gazdag 2. sírból kerültek elő (SÁGI 1991. 118, Abb. 11). 14 A sír fapoharának aranyozott ezüst, állatornamentikával díszített véreiéinek díszítése, amint ezt Heinrich-Tamáska Orsolya elemzésében kimutatta, az I. stílus szalagornamentikás (Schlaufenornamentik) változatához tartozik, tehát nem zárja ki a ve­retek pannóniai langobard kori készítését. A sír keltezéséről is, Peter Stadler 14 C adataira hivatkozva: HEINRICH-TAMÁSKA 2002, 37-39.

Next

/
Oldalképek
Tartalom