A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

OROSS Krisztián: A lengyeli kultúra újabb idoltöredékei Séből

A LENGYELI KULTÚRA ÚJABB IDOLTÖREDÉKEISÉBŐL OROSS Krisztián Sé község Szombathelytől öt kilométerre nyugatra, az Arany-patak kelet-nyugati irányú völgyében fekszik. A patak bal partján a völgy szélesebb, em­beri megtelepedésre alkalmasabb, az újkori község is itt helyezkedik el. A jobb parton közvetlenül meredekebb domboldalak emelkednek, melyeket részben erdők borítanak, részben rétek és kaszálók váltogatják egymást. Az esetleges áradások első­sorban a vízfolyás bal partját veszélyeztették, az itt található kisebb-nagyobb dombok szigetekként emelkedtek ki az őket körülvevő ártérből nagyobb vízbőség idején. Az Arany-patak mentének őskori régészeti lelő­helyeiről már a 19. században megemlékezett Lipp Vilmos (LIPP 1876), ezután majd egy teljes évszáza­dig nem folytak rendszeres régészeti kutatások a területen. Az 1970-es évek elején végzett régészeti terepbejárások során számos őskori lelőhely pontos helyét sikerült megállapítani, jelentőségében azon­ban mind közül kiemelkedik a vízfolyás bal part­ján húzódó lankás domboldalon található Sé-Malo­mi-dülő. Régészeti feltárások 1973-ban kezdődtek Károlyi Mária vezetésével. Az MTA Régészeti In­tézete részéről Kalicz Nándor kapcsolódott be a munkába 1975-től (KALICZ 1984). A leletanyag túl­nyomó részét a lengyeli kultúra különböző fázisai­hoz lehet kötni, az őskori település életének utolsó időszakát képviselő, az ún. VI. periódusba tartozó leleteket Károlyi Mária a Lasinja-kultúrába sorol­ta (KÁROLYI 1992, 48-58). Az 1980-as és 1990-es évek során Károlyi további ásatásokat folytatott a lelőhelyen, melyek leletanyaga máig közöletlen maradt. 1 A Malomi-dülő keleti végével szemben, a helyi hagyományban Doberdó néven ismert területen egy lakópark építése tette szükségessé a leletmentő feltárásokat. A kutatási terület az Arany-patak jobb partján fekszik a község belterületétől közvetlenül délre, két domboldalon és a közöttük fekvő mélye­désben. Az ásatások 1998 májusa és novembere között folytak Sosztarits Ottó, majd Ilon Gábor ve­zetésével. A feltárás során a lengyeli kultúra, a Ba­laton-Lasinja-kultúra, a korai vaskor, a kelták, a római kor, az avar kor és az Árpád-kor leletei lát­tak napvilágot (ILON et al. 2001). Legutóbb 2001-ben Farkas Csilla végzett leletmentő ásatást Sé-Do­berdón. Az ásatáson újkőkori telepobjektumok és leletek nem kerültek elő. 2 E két lelőhelyről szárma­zik a most közzétett két idoltöredék. 3 A LELETEK LEÍRÁSA Sé-Doberdó Női felsőtestet ábrázoló idoltöredék (1. kép 1). A kerá­mia idoltöredék színe sárgásbarna, szürke foltos, nagy mennyiségű kaviccsal soványított. A torzó nyakban és de­rékban törött, a fej és az altest hiányzik. Magassága 5,2 cm. A törzs alsó része szabályos henger alakú, átmérője a törésfelületen 2,4 cm. A keblek szintén rendkívül szabá­lyos félgömb alakúak. A karokat két, kb. 1 cm hosszú kúp alakú csonk jelzi. A hát közepén a gerinc vonala alig ta­pintható finom árkolással hangsúlyozott. Felülete a sová­nyító anyag hatására szokatlanul durva tapintású. A lelet­mentő ásatás során került elő szórványleletként 1998. augusztus 3-án. 4 1 Ilon Gábor régész (SM) szíves szóbeli közlése. 2 Farkas Csilla régész (SM) szóbeli közlése. 3 A leletek közlési jogának átengedéséért Ilon Gábornak tartozom hálás köszönettel. 4 A töredék azonos a sé-doberdói ásatásról megjelent előzetes jelentésben ,, rézkort lengyeli kultúra idoltöredéke " meghatá­rozással említett tárggyal. A meghatározás téves, az idol nem hozható összefüggésbe a lengyeli kultúra kései (III.) periódu­sával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom