A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MARTON Tibor: Mezolitikum a Dél-Dunántúlon – a somogyi leletek újraértékelése

MEZOLITIKUM A DÉL-DUNÁNTÚLON — A SOMOGYI LELETEK ÚJRAÉRTÉKELÉSE MARTON Tibor A mezolitikum időszaka a magyar régészetben mindmáig az egyik legkevésbé kutatott területnek számít. Mindössze egyetlen hitelesen feltárt leletegyüttessel (GÁBORI 1956, 177) s több bizonytalan szórványlelettel számolhatott a kutatás, egészen az 1980-as évek végéig, amikor az Alföld északi részén, a Jászság területén végre sikerült lokalizálni és feltárni a korszak településeit (KERTÉSZ 1991, 33). A kilencvenes években Kertész Róbert kutatásai során a mezolitikum kulturális és kronológiai képe sokat differenciálódott (KERTÉSZ 1993; KERTÉSZ 1994; KERTÉSZ 1996), a jászsági területen kívüli új eredmények azonban továbbra sem születtek. A helyzet a Dunántúlon sem különböző, mindössze néhány felszíni szórványlelet — kő- és csonteszköz — mezolitikus keltezése vetődött fel, például Győr környékéről (GALLUS 1942,22-31, IV-VI. t.), a vázsonyi medencéből (MÉSZÁROS 1948; BIRÓ 1991, 55), valamint Csór térségéből (MAROSI 1936, 83-85). A Somogy megyében — Kaposhomok és Pamuk határában — felszíni gyűjtés során előkerült leleteket Pusztai Rezső ismertette igen alapos és jórészt mind a mai napig helytálló tanulmányában (PUSZTAI 1957). Kaposhomokon a Kapós árteréből kiemelkedő dombhátakon koncentrálódott a leletanyag, míg Pamukon a kőeszközök nagyobb területen elszórtan kerültek elő. A kaposhomoki lelőhelyen a mezolitikus keltezést pusztán tipológiai érvek támasztják alá, a leletek közt eredetileg őskori — igaz, kora vaskori és kelta — kerámiatöredékek is szerepeltek, Pamukon viszont kizárólag pattintott kőeszközök kerültek elő (PUSZTAI 1957, 98-99). A leleteket Pusztai a „tardenoisien" kultúrkörrel hozta összefüggésbe, megítélésükben a későbbi kutatás is egységes volt: nagy valószínűséggel a mezolitikumhoz (VÉRTES 1965, 216; DOBOSI 1972,41; BIRÓ 2002, Fig. 1), sőt a kaposhomoki leleteket kifejezetten a kései mezolitikumhoz sorolták (KOZLOWSKI-KOZLOWSKI 1984,' 43; KERTÉSZ 1993, 90; BÁNFFY 2000, 174). Az igen alapos közlés és a sokszoros idézettség ellenére úgy véljük, érdemes az eredeti megfigyeléseket és az utólagos interpretációkat néhány új szemponttal kiegészíteni, elsősorban tipológiai részletekkel és a leletek nyersanyagának vizsgálatával.

2 TIPOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK Pusztai Rezső több mint száz, Kaposhomokon előkerült tárgyat említ idézett müvében (PUSZTAI 1957, 99), melyek közül negyvenhármat közölt. A RipplRónai Múzeum gyűjteményében negyvenkilenc darab került leltárba, jelenleg pedig már csak harmincnégy darab található, közöttük hat olyan is, mely nem publikált. A pamuki leleteket a közölt négy kőeszközön kívül két további tárggyal egészíthetjük ki.

3 Típuslista Kaposhomok Szilánk, pattinték: 8 db Pengeszerü szilánk: 4 db Penge: 4 db Retusált szilánk: 1 db Szilánkvakaró: 4 db Csonkított penge: 1 db / A kaposhomoki leletek itt — sajátos módon — „Pécs " lelőhely-megnevezéssel szerepelnek. 2 Ezúton is köszönetemet szeretném kifejezni Dr. Honti Szilviának, hogy lehetővé tette szamomra a leletek újraközlését. 3 A kaposhomoki leletek 57.1.1. - 57.49.1., a pamukiak 54.181.1. -57.186.1. szám alatt kerültek nyilvántartásba.