A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
PUSZTAI Tamás: Két középkori település szerkezeti rekonstrukciója térinformatikai eszközök segítségével
hozzávetőlegesen 22 méter lehetett (PUSZTAI 2001, 342-343). A településszerkezet tagoltságát árnyalja a Mohi településmag déli végén feltárt kisebb épületek, valamint a településmagot határoló, 1995-ben részben feltárt külső gazdaságiMakó övezet ténye (PUSZTAI 1997; TOMKA 1999; PUSZTAI 2001, 346). A Kisfaludon dokumentált, különböző eredetű felszíni mintázatok régészeti értékelését két térkép segítségével végeztük el (3-4. kép). Az első térképen a kutatási terület szintvonalas felmérését, a szisztematikus felszíni leletgyűjtés során tapasztalt régészeti jelenségeket és a felszínen mért leletsűrűség alakulását vetettük össze (3. kép). A második képen a terület légi felvételére vetítettük rá a domborzati felmérés eredményeit, valamint a felszíni leletgyűjtés során tapasztalt régészeti jelenségek elhelyezkedését mutató ábrát (4. kép). Kisfalud esetében is egyutcás településkép rajzolható meg. Az utca keleti végén, közvetlenül az egykori folyóparton helyezkedik el a templom. A légi felvételen, valamint a domborzati felmérésen is markánsan megjelenő épületnyom környezetében emberi csontok nem kerültek elő a felszínen. Kérdésként merült fel, hogy a szóban forgó felszíni nyomok esetegesen nem egy templom, hanem egy torony nyomai. A felszíni leletgyűjtés előkészítése során azt tapasztaltuk, hogy ezen a területen már nem találhatók kerámialeletek. 16 Ez a tény amellett szól, hogy nem lakóépületet, hanem az 1786-os forrásban is szereplő templomot 17 kell ezen a helyen keressük. Szemben a mezővárosi településforma egyszerű változatát mutató Mohival, Kisfalud annál is tagolatlanabb. A templomon túl egyéb jelentősebb épületre utaló nyom Kisfaludon nem figyelhető meg. A település lakott utcájának a hossza 290 méter volt. A déli házsornak a szántás által felszínre került kemencéi igen markánsan, egy sorban helyezkednek el. (A falu déli házsorába illeszkedik a templom épülete is.) A kemencék által jelölt házak közötti utca nem lehetett szélesebb 15 méternél. A beépített terület nagyságát a légi felvételt és a felszínre került régészeti jelenségeket összevetve határozhatjuk meg (4. kép). A domborzati tényezőket is figyelembe véve, a beépített terület nagysága, az utca területét is beleszámítva, nem lehetett nagyobb, mint 2 hektár. Mohihoz képest a főutca szélessége is jelentősen kisebb. A felszíni leletek az utca két oldalán nem különülnek el olyan markánsan, mint Mohiban, sőt az utca területén is igen jelentős számban kerültek elő. Az utca északi oldalán valószínűsíthető házak igazodnak a települést három oldalról körbevevő egykori folyómeder partján kiemelkedő magasabb részekhez. Az előzetes felszíni kutatás alapján a 15-16. század folyamán a telkek száma az északi oldalon 6-7, míg az utca déli oldalán tíz körüli lehetett. A telekszélesség a ritkább beépítettségű Kisfaludon feltehetően nagyobb lehetett, mint a 100 körüli telekszámot mutató Mohiban. Azok a képek, melyeket a fent bemutatott településekről megrajzoltunk (2-4. kép) a régészeti ásatások során nyilvánvalóan kiegészülnek, módosulnak, segítségükkel olyan kérdéseket fogalmazhatunk meg, ami a régészeti ásatással kutatandó településrész helyének kijelölését alapvetően meghatározhatja. E képek elkészítése során alkalmazott térinformatikai módszerek talán legnagyobb haszna az, hogy nem csak lehetőséget adnak a különböző vizsgálati eredmények egy rendszerben való összevetésére, de folyamatos használatuk meg is követeli azt, hogy az adott település kutatása során elvégzett vizsgálatokat egy rendszerben szemléljük. Ebben a rendszerben az előzetes felszíni kutatás, a régészeti ásatás, valamint az írott történeti források interpretációja egymás mellé kerül. 18 IRODALOM BAYERLE 1998 Bayerle G.: A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből. Hatvány Lajos Múzeum, Füzetek 14, Hatvan 1998. BESSENYEI 1997 Bessenyei J.: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században. —Források. In: Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 2. Szerk.: Dobrossy I. Miskolc 1997. BOROVSZKY 1909 Borovszky S.: Borsod vármegye története a legrégibb időktől a jelenkorig. I. Budapest 1909. 16 A szisztematikus felszíni leletgyűjtés területének kijelölését e tény figyelembevételével végeztük. 17 Ld. 4. ft 18 A dolgozatot Vályi Katalin (MFM) lektorálta.
