A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

PUSZTAI Tamás: Két középkori település szerkezeti rekonstrukciója térinformatikai eszközök segítségével

KET KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS SZERKEZETI REKONSTRUKCIÓJA TÉRINFORMATIKAI ESZKÖZÖK SEGÍTSÉGÉVEL PUSZTAI Tamás A középkori települések régészeti kutatásának egyik legfontosabb iránya a települések szerkezeté­nek vizsgálata. Az egykori település kiterjedésé­nek, nagyságának, belső tagolódásának — utca­szerkezet, telekosztás — az épületek településen beüli elhelyezkedésének és azok változásának meghatározása. 1 Bizonyos történeti kérdések nem válaszolhatók meg önmagukban álló régészeti je­lenségek elemzésével. Függetlenül a régészeti ása­tások során feltárt terület nagyságától, minden esetben felmerül annak igénye, hogy meghatároz­zuk az adott régészeti jelenség településszerkeze­ten belül elfoglalt helyét, szerepét. 2 Az idő előre­haladtával egyre kisebb az esély arra, hogy olyan, az újkori bolygatásoktól megkímélt középkori tele­pülésmaradványokat találjunk, ahol a felszínen egyértelműen meghatározható épületmaradványok dokumentálása a teljes településszerkezet azonnali rekonstruálásához vezethetne. A térinformatikai eszközök és módszerek (GIS) régészeti alkalmazá­sa bizonyos esetekben lehetőséget ad arra, hogy a különböző módszerekkel nyert terepi információk (régészeti leletek felszíni eloszlása, mikrodombor­zati jelenségek, archeomágneses anomáliák stb.) együttes elemzésével képet alkothassunk egy régé­szeti lelőhely térbeli tagolódásáról, még abban az esetben is, ha a különböző mintavételezési eljárá­sok során birtokunkba jutott forrásanyag a terep adottságaiból kifolyólag, önmagában bizony kevés régészeti információt hordozna. E módszerek leg­fontosabb erénye abban mutatkozik meg, hogy a vizsgálati területről szerzett, eltérő jellegű adataink egy rendszeren belül, egymással összevetve érté­kelhetők, miáltal a töredékes információk is rend­szerbe illeszthetőek. Dolgozatunkban két, mára már elpusztult kö­zépkori település szerkezeti rekonstrukcióját kísé­reljük meg, térinformatikai eszközök segítségével. 3 E két település: Mohi középkori mezőváros, va­lamint Kisfalud középkori falu. A két település Észak-Magyarországon található, a történeti Bor­sod megye területén, a Sajó folyó mentén (1. kép). A történeti és régészeti adatok alapján mindkét te­lepülést a 13. és 17. század közötti időszakokban lakták. Mohi és Kisfalud történeti szerepe egymástól igen eltérő. A középkori magyar településstruktúrá­ban Kisfalud a falvaink közé sorolható, míg Mohi a mezővárosok közé. Tóth Péter levéltáros 1998-ban fedezett fel Mis­kolctól északkeletre, mintegy 10 kilométerre, a ke­resztúri határban a Kis Sajó mellett egy középkori faluhelyet (1. kép). A faluhely végén, egészen kö­zel a folyóhoz egy korabeli kőépület, talán temp­lom, omladékhalmát lehetett megfigyelni. Az ezt követően előkerült történeti források egyértelműen meghatározták, hogy a terepen megtalált faluhely a / E kérdésre ld. HOLL 1985.' 2 E kérdést utoljára Ete középkori mezőváros kapcsán Miklós Zsuzsa és Vizi Márta vizsgálta (MIKLÓS-VIZI2001). 3 A szisztematikus felszíni gyűjtés értékelését Surfer 7.0 izovonal-szerkesztő program, a különböző kutatási eredmények egy­másra vetítését és a térképi méréseket ArcView 3.1 program, a légifelvételek geokorrekcióját és értékelését ArcView Image Analist szoftver segítségével végeztük. 4 A településnyomokfelszíni meghatározását követően a telep nevét bizonyító irat is előkerült a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Levéltárból. A Keglevich József és Szirmay József között 1786-ban Sajóvámos ügyében folyó határper egy érdekes részletet tartalmaz: a per leírja Sajósenye egy feliratos határkövét, amely a sajóvámosi határon feküdt, a Kis Sajóhoz kö­zel. Az 1700-as években leírt határ ma is ugyanott van, igaz ugyan, hogy a határkő azóta már eltűnt. Az irat szerint a kő a Sajón túl eső Kisfalud romos templomához közel esik. Mégpedig a templom a Sajótól 80 lépésre, a határkőtől pedig egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom