A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MIKLÓS Zsuzsa – VÍZI Márta: Ete – egy elpusztult középkori mezőváros a Sárközben

szögletes szájú, tál alakú kályhaszemek, legfelül pedig háromszög alakú, felül gombban végződő szemek voltak (CSALOGOVITS 1937, 327, 9. ábra 6, 10. ábra). Az 1935. évi ásatási eredmény nyomán Csalog népi építészeti emlékeket is kutatott a Sárköz falvaiban. Vizsgálataival arra volt kíváncsi, hogy a még álló népi építészeti emlékek között talál-e az ásatásán fellelthez hasonló épületet, egyéb maradványt. Könczöl K. János decsi tanyáján pohár és tál alakú szemekből rakott kályhát talált. Ennek a kályhának felső részét enyhén kifelé dőlő pártázat alkotja (CSALOGOVITS 1935, 7, 6. ábra; SABJÁN 2001, 302, 9. kép), nem pedig háromszög formájú, tál alakú hátsó résszel rendelkező elem. Érdekes azonban, hogy Etén is került elő pártázatos elem már a régi ásatásokból is (CSALOGOVITS 1937, 327. 9. ábra felső sor 2). Újabb kutatásaink során a fazekasház raktárleletei között is volt ilyen oromcsempe (MIKLÓS-VIZI 2001,52, 31. t.).

9 A késő középkori népies cserépkályhák nagytáji vonatkozásait tanulmányozva Sabján Tibor 3 fő nagytáji típust különített el. Az etei kályha a kelet-dunántúli csoportba tartozik, amely a nyugati és az alföldi típus jegyeit is mutatja (SABJÁN 2001, 281-330). Sabján Tibor elkészítette az 1935-ben Csalog József által feltárt kályha (CSALOGOVITS 1937, 327, 8. ábra) rekonstrukcióját is (SABJÁN 2001, 302-303, 7. kép). Ezek szerint a Kelet-Dunántúlra szögletes alsó testű, bögreszemekből épített kályha volt jellemző, melynek hengeres (sokszögű) felső része tál alakú szemekből állt, az oromzaton háromszög alakú, nyitott tál formájú, csúcsukon gombos darabok voltak (SABJÁN 2001, 302). A 7. ház feltárása során elől zárt, metszett előlapú oromcsempéket is találtunk (2. kép 4), pohár alakú, szintén metszett előlapú szemekkel együtt (MIKLÓS-VÍZI 2001, 34. t. 1, 31. t.). A leletanyag alapján tudjuk, hogy az oromszemeken nemcsak gombok voltak, hanem igen karakterisztikus ábrázolások is. Az 1935. évi ásatásból ismert egy töredék, amely egy csúcsos sapkás, nagy fülű, nagy szemű, nyitott szájú emberfejet mutat

10 (CSALOGOVITS 1937, 331, 15. ábra; MIKLÓSVIZI 2001, 52, 31. t.). A település régészeti kutatása szempontjából igen fontos új adat, hogy ez a Csalog József ásatásán előkerült kalapos emberfej a szerzők 1999. évi ásatásából származó, metszett előlapú, háromszög alakú oromcsempe

11 tetejére illeszkedik (3. kép 1) (MIKLÓS-VÍZI 2001, 52, 31. t.; MIKLÓS-VIZI 2002, 16).

12 A kalapos emberfej nem egyedi darab, a fazekasház feltárása során is került elő példánya.

13 Szintén zárt előlapú, metszett díszítésű, háromszög formájú elem csúcsán helyezkedett el (2. kép 1). Minden bizonnyal oromdísz lehetett a 2001. évi ásatás során előkerült „ördögfej" is.

14 Oromdísz volt a kalapos, puffos ujjú felsőben, bő szoknyában, karba tett kézzel ábrázolt alak is.

15 Sajátos módon önálló kis elemet képezett (2. kép 2). Sajnos igen töredékesen maradt ránk egy állatfigura, egy egérfej, amely a rajta lévő meszelésnyomok alapján szintén kályha oromdísze volt (2. kép 3). A tárgy törésfelülete arra utal, hogy a kalapos férfifejhez hasonlóan a kályha pártázatai alkotó, háromszög formájú, tál alakú szem felső, záró eleme lehetett a már ismert, gombszerű végződés helyett. Az igen gazdag és nagyszámú leletanyag: tányérka formájú, négyszögletes és háromszög alakú kályhaszemek, a nyitott szájú és 9 Gy. n.: 430. A 10. ház feltöltéséből. 10 WMMltsz.: M.3.936.36. 117. ház gépi bontása: a ház és környékének további kutatásakor a felső humuszréteget gépi erővel bontottuk el, ennek során került elő a lelet (Gy. n.: 406). 12 Nemcsak ez a kalapos férfifej illeszkedik az új ásatásokból előkerült leletekhez. Az előzetes áttekintés után kiderült, hogy számos esetben a régi és az új anyagból kályhacsempe-negatívok, -pozitívok is illeszkednek egymáshoz. Ez azonban még újabb alapos restaurálást igényel a két anyagrész összenézésével. A tárgytöredékek összetartozása igen fontos lesz a további ásatási elemzések során, hiszen nem maradt fenn pontos adat arról, hogy Csalog József pontosan hol ásott, milyen rétegekben kutatott. A kiállításon még külön szerepelt a két darab, a lebontás után derült ki, hogy a Csalog József ásatásából származó darab hozzáülik az új feltárásból előkerült sérült oromcsempéhez. A paksi Városi Múzeum kiállításán már az összeillesztett darabot állítottuk ki. 13 Gy. n.: 245— 13. árok. 14 Gy. n.: 436— 71. gödörből. 15 A képen található oromcsempe felső része (Gy. n.: 352) a mezőváros keleti részén húzott 2. árok, 2. rábontásából került elő. Az alsó részből több töredékünk van: (Gy. n. : 234) a fazekasház területén, a 13. árok északi szélén került elő. A régebbi kutatásokból is került elő az alsó, szoknyás résszel azonos darab: WMM ltsz.: M.3.936.45., 66.20.6., 69.3.18. Az általunk végzett intenzív terepbejárás során 2000-ben a 263. számú négyzet bejárásakor is találtunk egy szoknyás alsó részt (Gy. n. : 494).