A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Az intenzív állattartás feltételezett nyomai egy Árpád-kori településen
nem volt. Az 1. és az 5. épületben csak tüzelőgödör volt. A bejárat helye nem minden alkalommal határozható meg pontosan. Sokszor csak bizonyos jelenségekből következtethetünk rá. A megfigyelhető esetekben lépcsős és meneteles bejáratokat is el tudtunk különíteni. A bejáratok egy részét a rövid oldalon építették meg (4., 8., 10., 12.). E megoldás a hosszoldali bejáratnál ritkább, de viszonylag gyakori az Árpád-korban. A4, és 12. épület esetében ilyen rövid oldali, meneteles bejáratot figyeltünk meg. Meneteles bejárat több helyről ismert az Árpád-korból. 5 E megoldás a lakóházaknál is előfordul, de főleg a gazdasági épületekre, földólakra, -istállókra jellemző. A meneteles bejáratnak gazdag néprajzi párhuzamait lelhetjük fel a Nyírség, a Hajdúság és a Duna-Tisza köze területéről még a múlt század első feléből is (DÁM 1993, 139-140, DÁM 1995; KISS 1936, 72-91; KISS 1958, 256-275). A 12. épületnél egyértelműen, a 4. objektumnál feltételesen sikerült a folyosós, bejárati gádor cölöpnyomait kimutatni (3. kép 1; 4. kép 1). A bejárati gádor egyébként ismert az Árpád-kori házkutatásban. 6 Számos párhuzamát ismerjük a néprajzi anyagból, amiből kiderül, hogy e bejárati forma földistállókra, földólakra is jellemző a meneteles bejárattal összefüggésben (ÉBNER 1929, 1-2; KISS 1936, 72 91; KISS 1958, 256-275; DÁM 1993, 139-140; DÁM 1995, 39-68). Az épületek szerkezetével kapcsolatos elképzeléseink és rekonstrukcióink során többnyire Sabján Tibor és Takács Miklós elgondolásainak, gyakorlati tapasztalatainak nyomán haladtunk (SABJÁN 1999, 131-176; TAKÁCS 1999,93-129). A jelen tanulmányban vizsgált épületek közül a 12. objektum rekonstrukciójára vállalkozunk (4. kép). Ennek tetőzetét két ágasfa tartotta, a szarufák a földre támaszkodhattak. A rövid oldalon volt a kiugró, gádoros szerkezetű, meneteles bejárat. 7 Ezen épülethez igen hasonló volt a dunaújvárosi 5. és 8. objektum, ahol a meneteles bejárat, a megfelelő tüzelőberendezés hiánya, az erősen ledöngölt, lejárt agyagpadló, a többi épülethez képest kisebb méret és mélység vall a szerkezeti és feltehetően funkcióbeli egyezésre (BÓNA 1973, 17-18). A 4. és 5. épületben lévő cölöplyukak esetében nehéz rendszert kimutatni. A4, és 5. épületnél az egyik rövid oldal közepén találtunk ágasfára utaló cölöplyukat (3. kép 1-2). Elfogadva, hogy az épület alapterülete nem azonos a házgödör területével, és a tető nagyobb területet fedett be, akkor feltételezhetünk itt is nyeregtetős, ágas-szelemenes szerkezetet. Ugyanis ebben az esetben a „hiányzó" ágasfák a házgödrön kívül helyezkedhettek el. A belső cölöpök funkciója feltehetően a béleléssel lehetett összefüggésben. AZ ÉPÍTMÉNYEK FUNKCIÓJA A jelen tanulmányban közölt 4., 5., 12. veremépületek ismertetése és szerkezeti elemeinek számba vétele után vizsgáljuk meg, hogy milyen funkciót tölthettek be. Ezen építmények legfontosabb ismérve, hogy nem rendelkeztek tartós, kiépített tüzelőberendezéssel. A 4. és 12. építményeknél a megfelelő tüzelőberendezés hiánya kizárja, hogy lakóházként funkcionáltak; ez alapján elvethető az emberi lakóhely lehetősége. Ugyanakkor az épületek tartózkodási helyül szolgáltak, mert mindegyiknek igen vastag járószintje volt. Az 5. objektumnál csak tüzelőgödör, illetve ún. futőgödör került napvilágra. Rá5 Tiszalök-Rázompuszta (MÉRI 1952, 58; MÉRI 1964, 11), Dunaújváros (BÓNA 1973, 16), Pilismarót-Szobi rév (KEMENCZEI-STANCZIK 1979, 7-15), Kéménd/Kamenín (Sk) (NEVIZÁNSZKY 1982), Visegrád-Várkert (KOVALOVSZKI 1986), Nyitra/Nitra (Sk) (LISZKA 1986, 157), Tiszafüred-Majoros (FODOR 1989, 23-25), Szigetszentmiklós-Üdülősor (IRÁSNÉ MEUS 1992, 43), Kiskunfélegyháza (SOMOGYVÁRI 1997, 87), Hejőkeresztúr (WOLF 1999, 169), Budapest-Rákospalota, Újmajor (BENCZE1999,11-19) stb. 6 Például Tiszalök-Rázompuszta (MÉRI 1952, 58), Dunaújváros 4. ház (BÓNA 1973, 16), Sarud-Báb (SZABÓ 1975, 20), Doboz (KOVALOVSZKI 1975, 208), Kernend (NEVIZÁNSZKY 1982, 75), Tiszafúred-Morotvapart V/7, ház (LASZLOVSZKY 1991, 324-326), Rákospalota-Újmajor 367. ház (BENCZE 1999, 19), Magyarad 1. ház (SZABÓ 1975, 36-38), Tiszafüred-Majoros (FODOR 1989, 23-25) telepeken ismerünk bejárati gádorra utaló jeleket. Az Ordacsehi-Bugaszegen (M7 autópálya S-29. lelőhely) 2000-2001-ben feltárt lelőhelyen 4 földbemélyített építmény esetében sikerült kimutatnunk hosszú, meneteles bejárati gádor nyomát (NAGYf-GALLINA-MOLNÁR-SKRIBA 2001, 187-190). 7 A 12. épület bejárati gádorából derékszögben Kfelé elágazó nyúlványnak azonban lehetett köze a bejárathoz. A néprajzi anyagból ismerjük, hogy a hajdúböszörményi földházak bejárata D-re és K-re nyílott, ha azonban É felé nézett, akkor ezt derékszögben megtörték, hogy ne É-ra nyíljon (DÁM 1972, 45)! Ez alapján elméletileg elképzelhető lenne az is, hogy a 12. objektum bejárata derékszögben fordulna el.
