A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

SOMOGYVÁRI Ágnes: Árpád kori temető Kiskunfélegyháza határában

második felére, utolsó harmadára teszik (KRALOVÁNSZKY 1956, 212; SZŐKE 1962, 87). A Kiskunfélegyházán feltárt sírokban a vékony, 1—1,5 mm vastagságú huzalból készített karikák voltak a jellemzőek. Nem kerültek elő a 11. század elejére jellemző, vastag huzalból készült S végű karikák és ugyancsak hiányoztak a bordázott, a 11. század második felében megjelenő karikák (SZŐKE 1962, 88-89). A női sírokból előkerülő két karika, valamint a férfisírok egy karikája egyúttal viseleti azonosságot is jelez (MESTERHÁZY 1965, 105-109). A 6. sírból nyitott végű, sima, ovális bronz hajkarika (5. kép 4) került elő, valamint a területen szórványként egy nyitott, végei felé elkeskenyedő bronzkarika (4. kép 9). Az ilyen típusú egyszerű karikaékszerekről Szőke Béla feltételezte, hogy a 10. század utolsó harmadáig igen elterjedtek voltak, az S végű karikák megjelenésével fokozatosan eltűntek a viseletből (SZŐKE 1962, 35). Szőke Béla tanulmánya óta újabban közölt leletanyagban ezeknek az ékszereknek az előfordulása a 11. század végéig nyomon követhető (TETTAMANTI 1971, 219; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 53-54; KOVÁCS 1994, 112; GALLINA-HAJDRIK 1998, 156). Két sírból került elő nyakperec. Az egyik nyakperecet két vékony bronzszálból sodorták úgy, hogy az egyik szálat kétrét hajtották. Záródása hurkos-kampós volt (5. kép 6). A másikat három szálból (az egyiket kétrét hajtva) sodorták és egy vékony sodort bronzszállal még körbe is csavarták (3. kép 8). Ez a nyakperec is hurkos-kampós záródású volt. A vékony huzalokból sodort nyakperecek megjelenését a kutatók a 10. század harmadik negyedére teszik (SZŐKE 1962, 93), míg a vastag, 2-3-4 szálból sodortakat későbbieknek tekintik. Megjelenésükkel all. század elejétől számolnak, használatukat all. század végéig feltételezik (SZABÓ 1980, 52-53; GÖMÖRI 1984, 98). Gyöngyök egyetlen sírból kerültek elő. A nyakat díszítette körben, összesen 7 gyöngy maradt meg a gyöngysorból. Közel azonos méretű, eredetileg kék színű üveggyöngyök voltak, melyeket aranyfóliával borítottak (2. kép 4). Az egyik gyöngy felületét hosszában bevagdalták. Az ilyen típusú gyöngyök gyakoriak all. századi temetőkben. Megjelenésüket a 10. század utolsó negyedétől számítják, és használatuk all. század folyamán végig tarthatott (SZŐKE 1962, 90). Két karperecpár került elő a feltárás során. A karperecpárok egyúttal két típust is képviselnek. Az egyik (6. sír) kerek átmetszetü, nyitott, hegyesedő végű (5. kép 2-3), a másik rombusz átmetszetü, nyitott, tompa végű karperec (2. kép 5-6). Mindkét típus használata a 11. századra jellemző (SZŐKE 1962, 93; SZABÓ 1980, 66). Két gyűrű van az előkerült leletanyagban (3. kép 4; 4. kép 2). Mindkettő azonos típust képvisel: nyitott végű, rombusz átmetszetü. Az ilyen típusú gyűrűk all. század elején tűntek fel a Kárpát-medencében, és használatuk a 12. század elejéig tartott (SZŐKE 1962, 63; GÖMÖRI 1984, 75). A feltárás során három vastárgy látott napvilágot: egy kés töredéke, egy ruhakapocs és egy ár. A vaskés töredéke (2. kép 8) a 9. bolygatott férfisírból került elő. A fanyél maradványai is felfedezhetőek még néhol a vason. A ruhakapocs (5. kép 5) és az ár (5. kép 7) a 6. sírból került elő. Mindkettő a mellkason volt. A kapocs a ruha záródását biztosíthatta. A vasár sírba helyezése pogány elem, annak a hitnek a meglétét jelzi, hogy az éles, szúró tárgy sírba helyezése megvéd a rontás ellen. Ennek a szokásnak a megőrződése all. században a temetőkben még megfigyelhető (LÁSZLÓ, 1944, 254; TETTAMANTI 1971, 230; GÖMÖRI 1984, 97). Egyetlen töredékes pénz került elő a területről. Az 1. sírhoz köthető, de sírbeli helyzete ismeretlen. I. László denára (4. kép 7) volt - CNH. I. 32 H. 26

5 (RÉTHY 1899; HUSZÁR, 1979). Az ismertetett leletanyag alapján elmondható, hogy egy köznépi temető olyan 10 sírós részlete került feltárásra, amelyet a 11. század közepénvégén használtak. A feltárt 9 sírból a leletanyag alapján a legkorábbinak a 6. sír tűnik. A temető közelében egyelőre nem ismerünk Árpád-kori telepnyomokat. Az elmúlt évek feltárásainak eredményeként több Árpád-kori település is napvilágra került Kiskunfélegyháza határában. Ezek a települések azonban térben távol helyezkednek el a temetőtől, időben pedig mindegyikük későbbinek tekinthető. Az elmúlt évben megindult terepbejárások érintik az általunk tárgyalt temető környékét is, így van esély arra, hogy a temetőhöz tartozó település is felszínre kerülhet. 5 A pénzt V. Székely György (KaJM) határozta meg, a dolgozatot Kovács László (MTA RI) lektorálta, munkájukat ezúton köszönöm meg.