A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
KÜRTI Béla: Avar lovas – magyar lovas Szőregen és Eperjesen
bár e lemezek méretei eltérőek. Ami biztos, a felerősítésre szolgáló lyukak azonos szerszámmal készülhettek, de a többi tárgy hátoldalán nem tartották szükségesnek a sorját eldolgozni. Honfoglalás kori sírokból igen gyakran kerülnek elő különféle formájú és méretű — s egyben más és más funkciójú ezüst- vagy aranylemezkék. Teljes gyűjtés helyett itt és most csak néhány, a szegedi múzeumban őrzött, részben publikált leletre hívnám fel a figyelmet. Ezek valamennyi jól megfigyelt esetben lovassírokból származnak, igen gyakran gazdag lovassírokból. Az általam ismert esetek minden esetben férfisírok(í). A használati módjukra vonatkozó megfigyelések még nem egyértelműek: nyeregtakarót vagy a szíjazatot díszíthették. A magam algyői megfigyelései (37., 52. és 92. sír: KÜRTI 1980, 341; ld. itt a 4. kép 15-36) Bálint Csanád azon (részletesen bizonyított) érvelését (BÁLINT 1991, 73) látszanak alátámasztani, miszerint a lószerszámzat díszei lettek volna. Magában az eperjesi 5. sírban a már említetteken kívül egy keskeny, szalagszerü lemez töredékei (4. kép 1) is előkerültek (BÁLINT 1991, Taf. XVII. 18). A lemezen átlyukasztás nincs, feltehetőleg textilre varrhatták fel. Az algyői temetőben hasonló keskeny csíkok általában a szemfedő díszeiként rekonstruálhatók (KÜRTI 1980, 339), de esetenként ruhát is díszíthettek. Ugyanilyen lemezkék aranyból Móra Ferenc kunágotai ásatásának 1. és 2. sírjából (4. kép 8, 10, 37) 6 is előkerültek (MÓRA 1926, 3. kép 9, 5. kép 37, 41-42) éppúgy, mint rövid, keskeny, kettős átlyukasztással rendelkező (4. kép 11-13) példányok (MÓRA 1926, 5. kép 38-40). A szegedi múzeum aranytárgyai között a kunágotai analógiáit keresve figyeltem föl a még közöletlen Deszk-Sz (Ambrus-féle föld) temető 2. sírjának kitűnő aranytárgyaira, 7 melyeket itt és most csak további párhuzamként közlök (5-6. kép). Az avar és honfoglaló magyar sírokat tartalmazó temetőt Csallány Dezső tárta föl 1938-39-ben (CSALLÁNY 1956, 513. sz.; FÉK 1962, 221. sz.; TROGMAYER 1984, 89; LÖRINCZY 1994, 320-321; KÜRTI 1994, 376), leletei máig közöletlenek. A 2. sírban aranyozott ezüst övgarnitúrával rendelkező férfi feküdt, további leletei (kengyelpár, zabla, íjmerevítő csontlemezek, tegezvasalás részei, 7 db vas nyílhegy, vascsiholó és vaskés, aranyozott ezüstgombok, bronz fülesgombok és az itt említett aranylemezek) alapján minden bizonnyal a közösség vezetője. A lemezek közt tipológiai alapon több csoport különíthető el, melyek közt legnagyobb számban az itt tárgyalt, lószerszámzathoz sorolható, kisméretű, téglalap alakú, két átlyukasztással rendelkező lemezkék szerepelnek (5. kép 7-24). A tárgyak közt előfordul 4 darab keskeny, szalagszerű lemez is, hasonlóak az eperjesi, kunágotai és algyői példányokhoz. Két darab nagyméretű, trapéz alakú aranylemez a párhuzamok alapján egyértelműen szemfedő dísze lehetett: hasonló példányok ezüstből Algyőn a 92. sírban (KÜRTI 1980, 339), illetve a még közöletlen SzegedCsongrádi út 36. sírjában a koponya szemüregéből kerültek elő. A deszki 2. sírt éppúgy a 10. század első felére keltezhetjük, mint a fent felsorolt valamennyi párhuzamot. 8 Úgy vélem, hogy a fent említett ezüstlemezkék további vizsgálata jelentősen gazdagíthatja majd a 10. századi anyagi kultúráról eddig alkotott képünket. 9 6 A MFM A.55J17J. ltsz-n ismeretlen lelöhelyüként nyilvántartott hosszú aranylemezke (4. kép 37) azonosítható a kunágotai 2. sír egyik lemezével: MÓRA 1926, 5. kép 41. 7 MFM ltsz.: hl.53.43.13. 8 A deszki 10. sírban előkerült Kopasz Károly-érme alapján e kis temetőt (temetőrészt?) Mesterházy Károly a honfoglalók első generációjához köti (MESTERHÁZY 1990, 246), magam csak a 10. század első felére történő korhatározást kockáztattam meg (KÜRTI 1994, 376). 9 A fényképfelvételeket Maráz Borbála és Toppantó Istvánné; a tábla- és helyszínrajzokat Czabarka Zsuzsa, Koncz Margit és Szűcs Árpád készítette. Valamennyiük segítségét ezúton is köszönöm.
