A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

KÜRTI Béla: Avar lovas – magyar lovas Szőregen és Eperjesen

jobb mellső lábcsontok a sírfenéknél 45 cm-rel magasabbra emelkednek. A jobb hátsó lólábcsontok a sírfenéknél 45 cm-rel vannak magasabban. A bal oldali lólábcsontok hasonló módon a bal mellső lólábcsont E-i végétől (-35 cm mélységben) szintén felemelkednek a sírgödör fenekétől 45 cm-re. A 2. sz. kengyel 34 cm magasan van a sírgödör fenekétől. A jobb hátsó lólábcsont belső oldalán egy kecskekoponya(?) (7. sz. melléklet) feküdt, orrával D felé, homloktetője a sír közepe felé csúszott. A tőle D-re fekvő juhkoponyából(?) csak a rossz állapotú állkapocs (6. sz. melléklet) maradt meg. A kecskekoponya a jobb hátsó lóláb alatt 10 cm-re volt. A sírgödör nem mérhető, a sírfolt nem rajzolódott ki. A sírgödör mélysége -165 cm." SÍRGÖDÖR, TÁJOLÁS, A VAZ HELYZETE A napló utolsó mondatával ellentétben az ásatási térkép egyik meglévő szelvényén az 1. sír körvonala alatt a 2. sír vonalát is feltüntették, ez szerepel a Bálint Csanád által közölt térképen is (1. kép 2). A rajz szerint lekerekített sarkú, nagyméretű, téglalap alakú sírgödör lehetett, foltját valószínűleg bontás után a sírfenéken észlelhették. A térképen feltüntetett északjel valamint az északról készített sírfotó (2. kép 1) alapján nyilvánvaló, hogy tájolása ÉK-DNy, koponyával északkeleten.

2 A váz hanyatt fekvő, egyenesen nyújtott. A lábak párhuzamosak, a karok a test mellett nyújtva (2. kép 2). A homokbányászás közben feldúlták a koponyát, a mellkas nagy részét, a medencetájék sem maradt érintetlen. A jobb lábszár hiánya utalhat korabeli rablásra, de akár a feltárás előtt/alatt történt bolygatásra is. A rendelkezésünkre álló fotók és a részletes leírás alapján az a véleményünk, hogy a lócsontok eredeti helyzetükben fekhettek, a juhállkapocs jelenléte sem feltétlenül bolygatás eredménye. A kard a bal oldalon, részben a combcsonton feküdt. Mell.: 1. Egyenes, kétélű vaskard (1. kép 4) nagyon rossz állapotban. Teljes h.: restaurálás után 94 cm, melyből a penge 79 cm, a markolatnyúlvány 15 cm. A penge legnagyobb sz.: 4,4 cm; keresztmetszete lapos lencse alakú; hegye a hossztengely közepén helyezkedik el. A markolat a középtengelyhez képest kissé oldalt, a penge egyik széléhez közelebb található. Keresztvasa nincs; nyoma sincs, hogy valaha lett volna. A penge középen kettétört. 2-3. Hurkos fülű kengyelpár (3. kép 2-3) ugyancsak rossz állapotban. Négyzet átmetszetü vaspálcából hajlították úgy, hogy a lapos talpaló enyhén felfelé ívelődik (azaz domború). (A 2. sz. közelebb a vízszinteshez, a 3. sz. íveltebb.) Bár a feltáráskor mindkét darab egészben volt, restaurálás után darabokra esett. Rekonstruált ma.: (belméret a fül kezdetéig) 12 cm, legnagyobb sz.: 12 cm. Alakja kicsit nyújtott almaformára emlékeztet. 4. Egyenes, egyélű vaskés (3. kép 4) a bal combcsont distalis végéhez simulva. Nyéltüskéje lekerekített végű, lapos; h.: 2,3 cm. A penge nyújtott egyenlőszárú háromszög metszetű, h.: 14,7 cm, legnagyobb sz.: 1,8 cm. (A kés teljes h.: 15 cm.) 5. Vas csikózabla töredékes állapotban (3. kép 1). Külső karikáinak átm.: 2,3, illetve 2,8 cm, a szárak h.: 6, illetve 6,5 cm, tehát enyhén aszimmetrikus. A naplóban említett hevedercsat a rendelkezésünkre álló anyagból hiányzik. A sírhoz tartozó valamennyi vastárgy lemezesen széthulló, nagyon rossz állapotban van, épp ezért az ugyancsak itt őrzött vaskarika töredékek (átm.: 5,4 cm; kör átmetszetü, 1,3 cm vastag vaspálcából hajlítva — 1. kép 3) véleményünk szerint nem sorolhatók az avar kori tárgyak közé. (Véleményem szerint inkább az 1. sírhoz tartozhattak.) A sírban feltárt állatcsontok jelenleg a szegedi múzeumban nem lelhetőek fel, így sem a részleges lovastemetkezés pontos típusa, sem az egyes állatfajok nem vizsgálhatóak. Az ásatási felvételek alapján jól látható, hogy a lókoponyán és a lábvégcsontokon kívül a naplóban említett kisebb állatkoponya és egy alsó állkapocs került még feltárásra. 2 Elvben az eltérés fokra is kiszámolható — azonban annyi apró eltérés van az eredeti sírleírások és a térkép közt, hogy ezt nem tekinthetjük mérvadónak.