A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MÁRK László: A szarmata népesség temetkezési rítusairól, vegyészszemmel

Mint tudjuk, a madaras-halmoki temető 80­90%-át a korabeli sírrablók szisztematikusan fel­dúlták (KŐHEGYI 1994). Ennek eredményeként fel­vetődött bennünk két megoldás. Az egyik, hogy a napvilágra kerülő csontokat könnyen érhette vala­milyen baktérium- vagy gombafertőzés. A fertőzés ezután szétterjedve a csontokon nagy pusztításokat okozhatott a leletanyagban, ilyen dekompozícióra számos példát láthatunk (LENGYEL 1975; NICHOL­SON 1996). Az említett infekciók miatt bekövetkező de­kompozíció mellett a csontok rossz állapotához, il­letve a csontokban és azok felületén megtalálható anyag kialakulásához nagyban hozzájárult az, hogy az elhunytakat cserzett bőrökbe tekerve helyezték örök nyugalomra. Ennek a temetkezési szokásnak a megléte ismert a szarmatáknál, 12 pontos termé­szettudományos vizsgálatokkal alátámasztott bizo­nyítéka még nem ismert. A bőrök cserzésére való­színűleg olyan fémeket tartalmazó vegyületet használtak, amelynek baktérium- és gombaölő ha­tása van (pl. réz). Az a tény, hogy ez a jelenség nem minden esetben figyelhető meg, nem bizonyít­ja azt, hogy azoknál a leleteknél nem is létezett ilyen réteg, mivel a csontokat csak jóval tisztításuk időpontja után vehettük szemügyre. Minden erősen károsodott lelet spongiosa-állománya gyakorlatilag teljesen megsemmisült, annak helyét a vizsgálandó szerves anyag töltötte ki. A fényképeken jól látszik az, hogy a csontok nagy szcivetlenanyag-tartalmú külső rétegét is erősen megtámadta a korróziót okozó anyag. Véleményünk szerint a bőrökből származó cserzöanyag a csontok felületén átszivá­rogva elérte azok szivacsos állományát, és az ott másodlagosan található szerves anyagokat (pl. nö­vényi maradványok) konzerválva hozta létre a csontokban található szubsztanciát. Mindenképpen kijelenthetjük, hogy a vizsgála­tok további folytatásával a madarasi temetőt káro­sító jelenség megismerhetővé válik. Eddigi ismere­teink szerint egy olyan kulturális-transzformációs jelenségről (SCHIFFER 1976,16-28) van szó, amely az ember tudatos beavatkozását bizonyítja a vizsgált leletek esetében. ÖSSZEGZÉS Az ember által birtokba vett környezet elemzése, megismerése szempontjából igen jelentős informá­ciókat hordoznak a csontkémiai és egyéb természet­tudományos alapokon kidolgozott multidiszcipli­nális kutatások. Munkánk során megismerhettünk számos, az antropológiai leletek beágyazódásának és a beágyazódás után lezajló kémiai, fizikai és biológiai folyamatok leírására alkalmas vizsgálati módszert. Ezek alkalmazhatósága egyaránt kiterjed a régészeti, őslénytani, paleozoológiai, paleobota­nikai, valamint őskörnyezettani kutatásokra. Habár az elvégzett csontkémiai vizsgálatok során szerzett megfigyeléseink csak egy apró lépést jelentenek az időtudományok nagy rendszerében, adataival, me­todikájával mégis hozzájárul a Lengyel Imre halá­lával hazánkban bekövetkezett tudományos űr ki­töltéséhez. A felépített vizsgálati szisztéma megvalósítása csakis jól koordinált, összefogott csapatmunkával képzelhető el, így elengedhetetlen a különböző, eddig részben különálló diszciplínák kutatási módszereinek, terminológiájának és kuta­tási bázisának folyamatos frissítése, rendszerezése. Reményeink szerint a jövő nagy feltárásain össze­hangoltan, egymás munkáját megbecsülve és meg­értve dolgozhat együtt a régész, paleoökológus, paleontológus, fizikus, botanikus, vegyész, így te­remtve meg az időtudományok további fejlődésé­nek lehetőségét. Elképzeléseink szerint a közeljö­vőben sikerül ugrásszerűen megnövelnünk a mérési eredmények számát e témában, így lehetővé téve a statisztikai elemzés lehetőségét is. 13 12 Vörös Gabriella régész és Marcsik Antónia antropológus szíves szóbeli közlése. 13 Ezúton szeretném hálámat kifejezni mindazoknak a szakembereknek, barátoknak és családtagoknak, akik fizikailag és szel­lemileg segítették eddigi munkámat. így — a teljesség igénye nélkül — Balázs Péternek, Ecsedi Istvánnak, Elekes Zoltán­nak, Farkas Gyulának, Fodor Istvánnak, Galbács Gábornak, Galbács Zoltánnak, Gellérné Muka Annának és Geller Józsefnek, Hertelendi Edének, Horváth Ferencnek, Marcsik Antóniának, Márk Mariannák, Mogyorósi Károlynak, vala­mint Vörös Gabriellának köszönöm az önzetlen segítségnyújtást. A dolgozatot Marcsik Antónia (SzTE Embertani Tanszék) lektorálta, munkáját külön is köszönöm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom