A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
MÁRK László: A szarmata népesség temetkezési rítusairól, vegyészszemmel
A VIZSGÁLT LELETEK Az antropológiai minták a Füzesabony-Kastélydűlőn Farkas Csilla által feltárt szarmata temető (FARKAS 1998) csontleletei közül és a madaras-halmoki hun kori, késő szarmata lelőhely (KŐHEGYI 1971) antropológiai anyagából származnak. A madarasi temetőben Kőhegyi Mihály végzett feltárásokat a '60-as évek végén, ahol 615 sírt tárt fel. E jelentős temetkezési hely a legnagyobb eddig megfigyelt ilyen korú lelőhely Közép-Európában. A madarasi és füzesabonyi temetőkből összesen 17 csontminta analitikai elemzését végeztük el (1. táblázat), az alább ismertetett analitikai eljárások segítségével. CSONTLELETEK KÉMIAI VIZSGALATA A csontkémiai elemzések szorosan kapcsolódnak a régészeti és őskörnyezeti lelőhelyek komplex elemzési stratégiájához, illetve eredményei meghatározó fontosságúak lehetnek az antropológia, a paleozoológia és az őslénytan területén egyaránt. A csontszövet kémiai összetételének meghatározását a beágyazó közeg komponenseinek pontos analízise egészítheti ki, amely során leírhatóvá válik a beágyazó közeg és a beágyazódott anyag kölcsönhatása is. Vizsgálataink során előkerült egy különlegesnek mondható, eddig csak a madarasi lelőhelyen feltárt csontanyagon megfigyelhető képlet (1. kép). Habár analitikai eredményeink e jelenség genetikájára nem adnak pontos választ, ám az értelmezés során mégis levonhatóak bizonyos kémiailag és régészetileg is egyaránt elfogadható következtetések ezzel a jelenséggel kapcsolatban. A minták kiválasztása és előkészítése A vizsgálandó minták kiválasztása során a fő szempont az volt, hogy reprezentatív sorozatot állítsunk össze mind az erősen károsodott, mind a jó megtartású mintákból. A kiemelés során törekedtünk továbbá arra, hogy a csontváz ugyanazon anatómiai helyéről vegyünk mintát. Ennek azért van döntő jelentősége, mivel az egyes alkotók koncentrációja függ a csontszövet felépítésétől. Munkánk során bordákból és csigolyákból származó mintákat elemeztünk. A minta kiválasztását követően azokat ca. 0,2 mm szemcseméretű porrá őröltük, ezt a müveletet egy célszerűen kialakított rozsdamentes acélmozsárban, majd porcelán- és acháttégelyben végeztük el. 2 Ezután a csontmintákat két — közel egyenlő — részre választottuk szét, ezek tömege megközelítőleg 3-5 g volt. A KÉMIAI ELEMZÉSEK EREDMÉNYEI Csontminták termikus vizsgálata 3 A leletek termikus vizsgálatának elvégzését több cél is vezérelte, mégpedig (i) a minták főbb komponenseinek (víztartalom, szerves és szervetlen komponensek) megismerése, (ii) továbbá a csontok analitikai elemzését (pl. AAS 4 ) megelőző elhamvasztása optimális hőmérsékletének meghatározása. A szakirodalomban közölt eljárás szerint a csontminták hamvasztását 1000 °C-on kell elvé2 Jogosan merülhet fel itt a kérdés, hogy az őrölés során a minták milyen mértékű és minőségű szennyezést szenvedtek. Mint tudjuk, a szerves anyagok néha az igen ellenálló anyagokat is megtámadják, így (i) a rozsdamentes acélból Fe-, Ni-, Mn-, Cr-; (ii) a porcelánból (amelynek keménysége a csontéval jól összemérhető) Fe-, Ca-, Mg-, Mn-; (Hi) az achátból ugyancsak Fe-, Ca-, Mg-, Mn-szennyezés kerülhetett a mintákba. A feltehetően kismértékű szennyezést azonban jó közelítéssel szisztematikusnak tekinthetjük, és így ártalmas hatásait figyelmen kívül hagyhatjuk, mivel az előkészítési eljárások a mintacsoportokon belül megegyeztek. 3 A vizsgálatok elvégzésénél a Magyar Optikai Művek által gyártott (típus: MOMDerivatograph Q 1500D) készüléket alkalmaztuk. 4 Atomabszorpciós spektoszkópia.
