A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezés Mártély-Üdülőtelepen
A tárgyalt sírt edényeinek formakincse és díszí- II. időszakára, valószínűleg annak 2. felére (kora tése alapján a Nagyrév-kultúra idősebb (de nem bronzkor Il/b) datálhatjuk, legkorábbi) fázisához köthetjük, a kora bronzkor A TEMETKEZES ERTEKELESE A temetkezést urnás rítusa alapján is a Nagy révkultúrához köthetjük. A kultúra korai (Ökörhalom-fázis) és klasszikus időszakának temetői a szórthamvas rítus dominanciája mellett vegyes rítusúak, urnás és csontvázas temetkezések is előfordulnak bennük (CSÁNYI 1999, 187). 7 A temetkezés urnája — a Nagyrév-kultúra korai és klasszikus időszakának urnás temetkezéseihez hasonlóan (CSÁNYI 1992, 85) — csak a hamvak maradványait tartalmazza, a mellékleteket az urna mellé tették. 8 A sírgödör viszonylag kisebb méretű, az edényeknél nem sokkal nagyobb. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a sír urnás rítusú volt. 9 Mivel a sír környékének megkutatására nem volt lehetőségünk, nem tudjuk, hogy mekkora sírcsoporthoz tartozhatott. A kiásott kábelárkokban több kora bronzkori temetkezés nem került elő. A közvetlen közelben hasonló korú településmaradványt nem ismerünk, a környék terepbejárásakor és a földmunkák során sem találtunk. A sír előkerülési helyétől DK-re kb. 400 m-re, Mártély-Török rampa lelőhelyen 1983-ban B. Nagy Katalin talált hasonló korú, szórványos településmaradványokat. Elképzelhető, hogy az ott élt népesség egyik temetkezésére bukkantunk. 10 CSONGRÁD MEGYE KULTURALIS ES KRONOLÓGIAI VISZONYAI A KORA BRONZKOR II-III. IDŐSZAKÁBAN A kora bronzkor II. időszakában a mai Csongrád megye területén a Tisza mindkét partja mentén számolhatunk a nagyrévi népesség jelenlétével, noha településterületük meghatározása máig nem egyértelmű. 11 Nem egységes a kutatás álláspontja a népesség Maros-vidéki megjelenéséről. Trogmayer Ottó szerint a nagyrévi leletek a Maros vidékén csaknem minden esetben importként vagy szórványként kerültek elő, így ezen a területen a Nagyrév-kultúra önálló megjelenéséről nem beszélhetünk. Itt a Makó-típusú leleteket az Óbéba temetőjével meghatározható együttesek követik, melyekből töretlen helyi fejlődéssel alakulnak ki a Szőreg-Mokrin-Perjámos típusú együttesek (TROGMAYER 2001, 180). Szabó Géza ezzel szemben nagyrévi lakosokat feltételez a Maros mentén a középső bronzkor kezdetéig. Véleménye szerint a Nagyrév-kultúra leletei a Maros-torkolat környékén olyan mértékben fordulnak elő, hogy az már kizárja az egyszerű import lehetőségét. Úgy véli, hogy a késő makói korban a Duna mentén lezajló folyamatokkal párhuzamosan a Tisza mentén is számolhatunk a proto-nagyrévinek nevezett leletanyaggal (SZABÓ 1999, 15). Bóna István a nagyrévi településterületet a Tisza bal partján a Szárazér vonaláig, azaz a mai Hódmezővásárhely-Orosháza KISS-KULCSÁR 1999, 93-97; KULCSÁR 2000, 53-56). Noha a mártélyi kis korsó formája kettős csonka kúpos teste miatt kissé eltér az általa tárgyalt bögrék többségétől, peremből induló szalagfüle révén bizonyos mértékig mégis rokoníthatjuk azokkal. 7 Ezzel szemben az Óbéba-Pitvaros-csoport és a Perjámos-kultúra temetkezési rítusa jelen ismereteink szerint szigorúan kötött, zsugorított csontvázas. 8 Ebben az időszakban még ismeretlen volt az urnák lefedése egy tállal, ez csak a késői, Kulcs-fázisban vált szokássá (CSÁNYI 1992, 85). 9 A népesség eddig ismert szórthamvas temetkezéseinél a sírgödör nagyobb, alakja (lekerekített négyzet vagy téglalap), valamint a benne elhelyezett edények, tárgyak, emberi maradványok helye egyértelműen meghatározott (CSÁNYI 1999, 187). 10 TJM RégAd: 123-2000. A leletanyag a 2002.10.1-101. leltári számokon található. Köszönöm B. Nagy Katalinnak, hogy engedélyezte a dokumentáció és a leletanyag megtekintését. 11 Mindemellett hosszú ideje napirenden lévő kérdés, hogy újra kellene értékelnünk a Kőtörés-csoporthoz sorolt leletanyagot (CSÁNYI 1983, 58-59; V. SZABÓ 1999, 55; TROGMA YER 2001,180). Hasonló a helyzet az Ada-csoport leletanyagával is (V. SZABÓ 1999, 55; KULCSÁR 2000, 58, 60).
