A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében
melynek végére a buzogányfej lefoglalásához egy 1705-iki veretű rézpoltura van egy sárgaréz fejű szöggel odaszögezve. A buzogányfej átmérője 6 cm. XVI. század. Nyáry Jenő br. " (SZENDREI 1896, 384). Történeti forrásaink nem sok támpontot nyújtanak arra nézve, hogy miként kerülhetett a fegyver a falu területére. Szeretném elkerülni azt az asszociációs kényszerpályát, hogy amennyiben fegyverlelet van (főként ha sérült), akkor valamiféle harcnak kellett itt lenni. A hódoltsági területen soha nem lehetett betartatni az 1514-es megtorló törvényeknek a jobbágyok fegyverviselését tilalmazó rendelkezését. Természetesen gondolhatunk a már elpusztult falu területén időző tatár, török, rác portyákra is. Alapos kutatómunkával a későbbiekben talán eldönthető lesz, nemcsak a buzogány kora, esetleg ezen túlmenően meghatározhatunk egy kört is, hogy kik, hol és milyen körülmények között használtak ilyen fegyvert. A királyságiakhoz hasonló kőgolyók (5. kép 3, 9) előkerülését már Méri István is leírja túrkevemórici leletanyagát ismertetve (MÉRI 1954. 149). Az egyiken „csillagszerűen bekarcolt minta van", talán hasonló okból karcolták, mint a fentebb ismertetett nagyobbik kőgolyó keresztjeit, ez talán tulajdonjegy lehetett. Kubinyi András egyértelműen játéknak tartja őket (KUBINYI 1985, 225). Budán is nagy számban kerültek ezek elő, alighanem kedvelt szerencsejáték tartozékai lehettek. 1502-ben Zsigmond lengyel herceg harminc dénárt veszít „golyójátékon" (ZOLNAY 1977, 526). A díszített palacknyak töredékének (8. kép 3) párhuzamai kerültek elő Békéscsabán, a Dózsa Gy. utcában egy 16. századi ház padlója alatti járószinten (SZATMÁRI 1994,499, 9. kép 14-15). Az egyik díszített kerámiatöredék (8. kép 5) pontos formai párhuzama a kőszegi várban került elő (HOLL 1992, 132. kép alsó sor közepén). A feltáró a réteget, melyből ez a töredék előkerült a 15. század első felére-közepére keltezi. Az előkerült gyürűtalpas táltöredék (6. kép 10) bizonyosan török készítmény. Párhuzamait megtaláljuk minden törökök által lakott helyen, így például Szolnokon is (KOVÁCS 1984, 31-32, 16. t. 3, 17. t. 3). Fontos darab ez, mivel arra utalhat, hogy a 17. század folyamán időszakosan, kis számban délszláv lakosság telepedhetett meg a falu területén (azt nem tudjuk, hogy a török, tatár portyázó csapatok vittek-e magukkal ilyen cserépedényeket). A magyar lakosság nem használt török talpastálakat, olyan jelentősebb mezőváros hódoltságkori leletanyagában sem találtak ilyeneket, mint Hódmezővásárhely (GÁL 1985, 90). ÖSSZEFOGLALÁS Az Árpád-kori előzmények után a 15. században kezd újból benépesülni a mai Eperjes határa. Királyság a Hunyadiak birtokában indul virágzásnak. A sorozatos határperek a megnövekedett mezőgazdasági termelés nyomán jelentkező expanziós igény bizonyítékai. Az árutermelés volumenét az összeírások adatain kívül a szarvasmarha nyugati exportja is jelzi. A 16. század második felében a háborús viszonyok ellenére még a lakosság növekedésével számolhatunk, melynek kedvező hatásait a település khászbirtokká nyilvánítása is jelzi. A hozzávetőlegesen félezres lélekszám a környék településszerkezetében a jelentősebb falvak sorába emeli Királyságot. A tizenöt éves háború véget vet a falu életének, lakossága — a környék falvaihoz hasonlóan — elpusztul vagy elmenekül, a 17. században már nem települ újra, területét esetleg kisebb délszláv közösség használhatja. A településszerkezetben bekövetkezett torzulás nyomán a környék máig hatóan a perifériális térségek közé süllyedt. 43 43 A tanulmányt Vályi Katalin (MFM) és Piti Ferenc (MTA-SzTE Magyar Medievisztikai Kutatócsoport) lektorálta, munkájukat köszönöm.
