A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: Kora bronzkori temető és település a kiskundorozsmai Hosszúhát-halmon

Sírszám Naptári kor, 1 sigma Középérték 15. Kr. e. 2010-1870 1940 Kr. e. 1820-1810 1815 55. Kr. e. 2130-1990 2060 56. Kr. e. 2210-2130 2170 66. Kr. e. 2030-1920 1975 1. táblázat: A kiskundorozsmai sírok C-adat

ai Tabelle 1: Die ,4

C-Angaben der Gräber von Kiskundorozsma A jánosszállási bögrék esetleges sírleletként való értelmezése kapcsán Kulcsár Gabriella tekintette át a Kárpát-medence déli részén, a kora bronzkor 2-3. időszakában gyakorolt csontvázas temetkezési rítus kiterjedt kapcsolatrendszerét. Megállapítása szerint nem csupán a Tisza bal, de a jobb partján is a hamvasztásos rítus helyett a csontvázas rítusú temetkezésekre van több adat. A csontvázas rítusú temetkezések elsősorban az Óbéba-Pitvaros-csoporttal, illetve a korai Perjámos-kultúrával, elvétve az Ada-csoporttal és a korai Nagyrév-kultúrával hozhatók kapcsolatba (KULCSÁR 2000,56-60). A szőregi temető elemzése kapcsán P. Fischl Klára arra a következtetésre jutott, hogy a klasszikus értelemben vett Perjámos-kultúra végső arculatának kialakulásában az Óbéba-Pitvaros-csoport mellett egy közös fiatal Nagyrév - korai Perjámos-horizont is szerepet játszott.

18 Hasonló közös nevezőt feltételez tehát Kulcsár Gabriella is (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 95-96; KULCSÁR 2000. 55). Ennek az elgondolásnak egy tágabban értelmezett változatát veti fel Szabó Gábor, aki a dél-alföldi, illetve az észak-balkáni vidékeken egy helyi alapokon kialakuló kultúrhorizonttal számol, amelyben aztán a kisebb lokális kultúrák egyedi jellegzetességei láthatóvá válnak (V. SZABÓ 1999, 56, 17. j.). Szerteágazó kapcsolatrendszerük főképp a kerámiaművességben követhető nyomon. Jól rímelnek erre a megközelítésre az embertani adatok is. A Maros menti népesség, de a sándorfalvai és röszkei leletek is a Tisza jobb partján, embertani szempontból egyenes folytatásai a csontvázas temetők alapján ismerhető, neolitikus és rézkori gyökerekkel bíró Kárpát-medencei alaplakosságnak. Igaz, a kiskundorozsmai temetőben megjelenő népesség teljesen eltér ettől, legfeljebb csak feltételezhetjük, hogy olyan népelemekkel is kapcsolatban lehetett, amelyek hamvasztásos rítust követve temetkeztek, így antropológiai jellemzőiket nem ismerhetjük. Ebből következően sem déli, sem egyéb más lehetséges eredetük mellett nem foglalhatunk állást, ugyanakkor helyi gyökereik meglétének lehetőségét sem vethetjük el.

19 A temetőjükben megjelenő leletanyag és temetkezési szokások azonban mindenképpen ebbe az összetett kultúrhorizontba ágyazzák őket. TERMÉSZETI KÖRNYEZET, GAZDÁLKODÁS Lelőhelyünk, a szóban forgó hát a Duna-Tisza közi homokhátság határán, a Tisza által egykor bejárt térségben fekszik, s azok közé az árvízmentes, lösziszapos halmok, lösszel fedett homokhátak közé tartozik, amelyek az áradások alkalmával is többnyire szárazon maradtak (ANDÓ 1995, 13, 20, 1. grafikai melléklet). A sírokban talált edényekből vett földminták is az ártérből kiemelkedő magaslatokon létre jövő réties talajra utalnak. Az e földmintákból nyert azonosítható vagy valószínűsíthető pollenek

20 segítségével képet nyerhetünk a temetéskori, illetve az azt valamelyest megelőző idők környékbeli növényzetéről.

21 17 A csontminták radiocarbon-kormeghatározását a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetében (Debrecen) végezték el. 18 P. Fischl K: A Perjámos-kultúra és a Dél-Alföld koszideri korszaka. PhD disszertáció. Kézirat. Budapest 2000. 19 A temető, illetve a régészeti szempontból rokon lelőhelyek embertani anyagának értékelése Zoffmann Zsuzsanna tollából e kötet lapjain olvasható. 20 Az elsősorban a pollenekre irányuló vizsgálatot Bagi István (SzTE Növénytani Tanszék) végezte el (A Kiskundorozsma 26/59. (45.) lelőhely sírmellékleteiben talált földminták mikro- és makrojösszíliáinak vizsgálata, Szeged 2000-2001). Köszönjük a szerzőnek, hogy jelentésének eredményeit munkánkban felhasználhattuk. 21 A mintákban a pollenek mellett igen sokféle gombaspóra előfordult — bár kis mennyiségben, amelyek egy része valamelyest kötődik a növényi magvakhoz (üszöggombák, kőüszögök), mások viszont terjedésük során nem kapcsolódnak erősen a