A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezések Szeged-Kiskundorozsma határában
Vinkovci-kultúra hagyományait őrző — később a korai nagyrévi kultúrában is megjelenő — egyfülű kis korsók a Makó-Kosihy-Caka-kultúra késői időszakára keltezik azokat a leletegyütteseket, melyekben megjelennek (KALICZ-SCHREIBER 1991, 13-14; DANI-KULCSÁR 2000, 45^16). Ezek a következők: Békéscsaba, Alvégi-legelő, majorok, Budapest III.-Aranyhegyi út, Caka/Cseke, JászdózsaKápolnahalom, Kajárpéc-Pokolfadomb, KompoltKistér, Tata-Tófarok. A Somogyvár-Vinkovci-kultúra késő makói környezetben megjelenő hatásaként értékelhetjük a Schwechat-„Brauerei" lelőhelyen és a Kajárpéc-Pokolfadombon feltárt sírokban előkerült füles poharakat és csészéket (KULCSÁR 1999, 122), tehát ezek a temetkezések is a kultúra késői időszakára tehetők. Az Oszlár-Nyárfaszögön feltárt településrészletet — és így az ahhoz tartozó temetkezéseket is — a Nyírség-kultúra kis import bögréje keltezi a Makó-Kosihy-Caka-kultúra késői időszakára (KOÓS 1998. 10, Abb. 13. 1; KOÓS 1999, 107-108, 13. kép 1). A Szeged-Kiskundorozsma, subasai sírt egyrészt elnagyolt díszítésű belsődíszes tálja (KULCSÁR 1999, 121-122), másrészt pedig amiatt, hogy a lelőhelyen feltárt településrészlet, melyhez a sír tartozik, késői jegyeket mutat, szintén a késői időszakra tehetjük. Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. lelőhelyen feltárt kis sírcsoport szintén a subasai késői településrészlethez tartozik, akkor — feltételesen — ezeket a temetkezéseket is a késői időszakba sorolhatjuk. A késői időszakra keltezhető temetkezések elszórtan a kultúra teljes elterjedési területén megtalálhatók (11. kép). Tehát a népesség eddig közzétett, 32 lelőhelyről származó 54 temetkezése közül jelen ismereteink alapján 3 lelőhelyről származó 3 sírt sorolhatunk a Makó-Kosihy-Caka-kultúra korai időszakába, 12 lelőhelyről származó 21 temetkezést pedig a kultúra késői időszakába. Sajnos a temetkezések több mint felére vonatkozóan (17 lelőhelyről származó 30 temetkezés) ma még nincs támpontunk a pontosabb keltezéshez. Figyelemre méltó, hogy a népesség eddig ismert szórthamvas temetkezéseit — Sal'a/Vágsellye kivételével, melynek pontosabb kronológiai besorolása bizonytalan — a bennük előkerült, a Somogyvár-Vinkovci-kultúra hagyományait őrző egyfülű kis korsók és füles poharak alapján a kultúra késői időszakába sorolhatjuk. ÖSSZEGZÉS A tanulmányban a Makó-Kosihy-Caka-kultúra 4 újabb temetkezését mutattam be, melyek a közelmúlt nagy felületen végzett, hiteles feltárásain kerültek elő. A kultúrához sorolt temetkezések előkerülési körülményeinek vizsgálata igazolta, hogy a sírcsoporthoz nem tartozó („magányos") temetkezések mellett — elsősorban az újabb, nagy felületű feltárások eredményei alapján — a kisebb sírcsoportok is jellemzőek a népesség temetkezéseire. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a síroknak a hozzájuk tartozó településekhez viszonyított mindenféle szabályosság nélküli elhelyezkedése, valamint az ugyanazon temetkezési helyhez (és településhez) tartozó sírok egymáshoz viszonyított változatos — esetenként igen nagy felületen való — elhelyezkedése, illetve mindennek a korszak temetkezési helyeinek kutatására gyakorolt hatása lehet az egyik oka annak, hogy a népességnek feltűnően kevés temetkezését ismerjük. Az urnás és szórthamvas rítusú temetkezések területi elhelyezkedésének vizsgálata kimutatta, hogy a települések kerámiaanyagához hasonlóan (TÓTH 2001a, 126-129, 21-23. kép) a népesség temetkezéseit tekintve is észlelhetők különbségek elterjedési területének K-i és Ny-i fele között. A temetkezésekben előkerült edények elemzése igazolta, hogy mind az edények számát, mind az egyes edénytípusok előfordulásának gyakoriságát, mind a temetkezésekben előforduló leggyakoribb edényegyütteseket tekintve jól érzékelhető különbségek vannak a népesség urnás és szórthamvas rítusú temetkezései között. A jellemzően eltérő elterjedési területen előforduló, különböző rítusú (urnás és szórthamvas) temetkezésekhez tehát különböző mellékletadási szokások társultak. A temetkezéseknek a Makó-Kosihy-Caka-kultúrán belüli pontosabb kronológiai elhelyezkedésének vizsgálata felhívta a figyelmet arra, hogy a népesség eddig ismert szórthamvas temetkezései — egy jelen tudásunk alapján bizonytalan kronológiai besorolású sír kivételével — a kultúra késői időszakába sorolhatók a Somogyvár-Vinkovci-kultúra hatásait tükröző edénymellékleteik alapján. 50 50 A rajzok elkészítéséért Dobó Bernadettnek (MFM), a tárgyfotók elkészítéséért Dömötör Mihálynak (MFM) tartozom köszönettel. A dolgozatot Ecsedy István lektorálta, észrevételeit és tanácsait köszönöm.
