A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

31. Táltöredék (7. kép 9). Homokkal soványított, piros színű, kívül világosbarna bevonatú, belül mázas tál oldaltöredéke. Díszítése fehér alapon enyhe sugárirányban felfelé futó, egészen sötétbarna egyenes vonalakkal kontúrozott zöld, illetve bordó színű (utóbbinak csak a széle látszik) sáv, talán egy korai sáslevélmotívum részlete. Sz.: 2,2 cm, ma.: 2 cm, v.: 0,5 cm. 32. Táltöredék (7'. kép 10). Téglapiros színű, belül mázas, vastag falú tál oldaltöredéke. Díszítése barna alapon ferdén felfelé keskenyedő, részben elmosódott szélű sárga sáv. Jellegzetes, félgömbös testű, gyűrűtalpas tál darabja. Sz.: 1,6 cm, ma.: 2,1 cm, v.: 0,7-0,9 cm. 33. Táltöredék (8. kép 1). Csillámhomokkal soványított, szürke törésfelületű, külső részén piros színű dísztál töredéke. Peremén megközelítőleg egyenes síkot képeztek ki, mely kissé befelé lejt, szélessége a sérülések miatt nem állapítható meg. Kívül a perem alatt ujjheggyel behúzott hornyolás látható. A tál oldala külső részén egyenes, felfelé enyhén szélesedő; a belső részen nagyobb szögben tart kifelé és enyhén íves, ennek megfelelően az edény fala alul erősen megvastagodik. A belső oldalon két durva bekarcolással egy — valószínűleg enyhén hullámos, körbefutó — mezőt képeztek ki, melyet két sor bepecsételt mintával díszítettek, szintén ilyen sor látható a perem síkján is. A pecsétlő valószínűleg fából volt kifaragva, enyhén ovális mezőben három függőleges, mellettük két oldalról három rövid vízszintes bevésett rovátka. A bepecsételések szabálytalanok, a távolság közöttük nem egyenletes, egy részük kissé oldalra dől. A tál alsó átmérője 22 cm, a peremátmérő 28 cm lehetett, magassága 5 cm volt. 34. Korsó vagy kanta töredéke (8. kép 2). Homokkal soványított, kívül barnára, belül szürkére égett korsó vagy kanta váll- és nyakrészének töredéke. Díszítése sekélyen hornyolt párhuzamos vonalakból és egy sor félkör formájú kissé szabálytalanul beböködött mintából áll, mindkettő kissé besimított. A vállrészen látható vonalköteg hozzávetőlegesen a nyakrész indításánál megszakad, itt található közvetlenül fölötte a pontsor, mely fölött sima, fényes felület látható. Sz.: 4,6 cm, ma.: 4,2 cm, v.: 0,3-0,5 cm. 35. Palacktöredék (8. kép 3). Kaolinnal soványított, szürkés törésfelületű, kívül-belül fehér színű, díszített nyaktöredék. A felső részén egy hornyolt vonal szakasza látható, alatta pedig besimított hullámvonalak futnak az egész felületen. Sz.: 2,8 cm, ma.: 3,6 cm, v.: 0,4-0,5 cm. 36. Táltöredék (8. kép 4). Apró kaviccsal soványított, egyenletes sárga színű peremtöredék. Külső oldalán vízszintesen futó, plasztikus zsinegdísz látható. A perem kb. 45 fokos szögben hajlik ki, a belső oldalán fedöhorony van. Sz.: 4,0 cm, ma.: 2,6 cm, v. (a perem alatt): 0,3 cm, rekonstruált pá.: 26 cm. 37. Edénytöredék (8. kép 5). Homokkal soványított, sötétszürke törésfelületü, külső részén egy-két miliméteres oxidált réteg van, ezt díszítették. Párhuzamos vízszintes hornyolásokkal 1 cm-es mezőket képeztek ki, ezeket sűrű ferde bevagdalásokkal díszítették. A töredék felső részén egy díszítetlen mező széle látható. Sz.: 4,2 cm, ma.: 2,5 cm, v.: 0,7 cm, rekonstruált átm.: 11,5 cm. A LELETANYAG ERTEKELESE Az egyik csempetöredék (4. kép 6) a Nagymágocs-Temető tábla lelőhelyen előkerült, Szatmári Imre által közölt kályhacsempeanyag egyik darabjával mutat szoros formai hasonlóságot. A királysági lelet töredékessége ellenére ez a rokonság egyértelműen megállapítható. A szembenéző arc sematikus megformálása, a befúrással jelölt szemek, a kereszt alakú áttörések arra utalnak, hogy itt is egy csempe előlapjáról van szó. Az ábrázolás is hasonló lehetett, erre utal a rajz jobb oldalán látható, ferdén felfelé futó, bevagdalással tagolt domborulat, mely valószínűleg a ló sörényének töredékes megjelenítése. Ebben az esetben a lovon, kivont szablyával vágtató huszár alakját ismerhetjük fel töredékünkön. A nagymágocsi anyag Ill/a típusú csempéje (SZATMÁRI 1985. 56-57) előképe lehet ennek a darabnak. Közvetlen műhelykapcsolatról nemigen beszélhetünk — bár a két település a középkorban szomszédos volt — csupán utánzásról, hiszen a királysági darab (főként a hasonló „apródhaj", valamint a szablya megmintázása esetében) provinciálisabb, gyengébb kivitelű a mágocsinál. A párhuzamok, illetve az ábrázolt fegyverzet alapján Szatmári Imre az utóbbit a 16. század első feléből származónak tartja (SZATMÁRI 1985, 63). Ezenkívül a mágocsi VI. típus osztóléces töredéke (SZATMÁRI 1985, 58) is igen hasonló a 4. kép 4. rajzon ábrázolt darabhoz. Az előkerült buzogány az ún. keleti típusúak körébe tartozik. Ezek leginkább körte vagy gömb alakúak, üregesen öntöttek, felületükön a korábbi gúla alakú tüskék rovátkolássá, gerezdekké módosulnak. Megjelenésük a 14-15. századra tehető, török eredetűek (KALMÁR 1971, 21). A dél-oroszországi területeken a gömb, illetve hordó formájú buzogányfejek (túlnyomórészt vasból, de bordákkal tagoltan) már korábban, a 12-13. században megjelennek (KOVÁCS 1971, 178). Sajnos a keltezés — analógiák hiányában — bizonytalannak mondható. Leírása alapján nagyon hasonló lehetett a millenniumi kiállítás egyik darabja: „Buzogány, török, lapos, gömb alakú bronzfejjel, melyen váltakozva hét nagyobb és hét kisebb félhold alakú gerezd van és egy esztergályozott vadkörtefa nyélre van felhúzva,