A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

keresztnevek, illetve egyes esetekben a fiú/testvér keresztneve segít az azonosításban.

30 Ennek elvégzése után 30 egyező családnevet találtam. Tehát ha csak ezeket vizsgáljuk, megállapítható, hogy a két összeírás között eltelt 12 évben 23 családnév (46%) tűnik el, helyettük pedig 33 új (52%) jelenik meg. Ha viselőiket számoljuk, akkor kiderül, hogy az összeírt 131 személyből 81 (62%) korábban is előforduló, míg 48 (37%) teljesen új vezetéknevet visel (a kovácsnak és egy másik személynek csak a keresztneve szerepel). Ezek a mobilitás első szembeötlő adatai. Ha alaposan megnézzük a teljes neveket, akkor 40 személyt azonosíthatunk, akik neve 1579-ben újra felbukkan. Ez körülbelül 30%. Nemcsak az egyes családok tűnnek el az első öszszeíráshoz képest, hanem rengeteg fiú és testvér (az első defterben 68 család 139 tagját, a másodikban 90 család 131 tagját írják össze), de helyükbe sokszor új nevek kerülnek, amely a testvérek esetében — különösen, ha felnőtt fiaikat is megnevezik — meglepő. Ennek alapján sejthető, hogy kik hiányoznak 1567-ben a felnőtt férfiak közül. Persze a hibalehetőség adott, hiszen lehetnek azonos nevű beköltözők is. Az bizonyosnak látszik, hogy a nagyobb, tehetősebb családok (Kis, Kun, Nagy, Török, Varga) helyben maradnak, és a korábban összeírt juhosgazdák, illetve egyes esetben fiaik kétharmada is újra szerepel a második defterben. Az 1499es idézés névanyagával összevetve 13 vezetéknevet találunk, mely az első defterben szerepel, ezek kettő kivételével a másodikban is megtalálhatók. Nem tudjuk, hogy az 1536-os összecsapás után milyen módon rendeződött az elhagyott Gádoros területének sorsa, hovatartozása, de az biztos, hogy ezt 1579-ben Királyság lakói használták (KÁLDYNAGY 1982. 185). Szembetűnő, hogy az első török összeírásban a másik kettőhöz képest milyen kevés adózó családfő van. A 6-7 évvel későbbi (1563-64) magyar portaösszeírás néhány esetben többszörös számokat tartalmaz, ráadásul a családok, háztartások száma ennél magasabb. Kristó Gyula a porták és családok relációjában 1,5-ös átlagszorzóval számol, az így kapott számok valóban közelítik a második defter adatait (KRISTÓ 1981, 124-126). Királyság 67 portája így 90-100 családra utal. Káldy-Nagy Gyula utal rá, hogy az 1550-es években még figyelembe vették az ingóságok esetében a 300 akcséban meghatározott cenzust, így csupán a családfők 70-75%-a fizetett ténylegesen adót (KÁLDY-NAGY 1982, 19). A különbség azonban ezt beleszámítva is jelentős. Az adóösszeírásokat az Oszmán Birodalomban komolyan vették, az adózók eltitkolása, vagy az összeírások alól való kibúvás puszta elnézése is kemény szankciókat vont maga után, így az egyes birtokok török haszonélvezői is együttműködtek az állami adminisztráció embereivel. Mindezeket figyelembe véve feltételesen számolhatunk az 1566-os hadjárat hatásával. VALLÁSI VISZONYOK A környék települései a makói vagy körösközi esperességhez tartoztak. Szentetornya prédikátora, Kállai Sebestyén 1569. október 10-én részt vett a váradi zsinaton (BOROVSZKY 1896, 296). Református Fábiánsebestyén is, mivel földesura, Mágócsi Gáspár is az. Halásztelek — mely 1652 és 83 között is lakott — szintén református (KARÁCSONYI 1896, II. 236-237). Káka-Szentmiklóson református lelkész volt Pápai Mihály (KARÁCSONYI 1896, II. 204-205). Békés megyében 16 református eklézsiát tartottak számon, de Ember Pál 1680 körül idesorol még hatot, köztük Királyságot is. Kérdés, hogy mennyire hiteles ez az adat, hiszen ez egyben azt is jelenti, hogy a falu újratelepült a 17. század folyamán, de ha ez meg is történt, lakosai minden bizonnyal ortodox délszlávok lehettek. Az viszont adatolható, hogy az 156l-es debreceni szinódus katalógusában szerepel a falu neve (KIS 1992, 87). A felekezeti hovatartozásra nézve a Petrák-krónika nem használható forrásként. Egyrészt ilyen „részletkérdésekben" a történeti emlékezet kevéssé megbízható, másrészt szerzői — egy kivétellel — reformátusok voltak, és még nem eldöntött kérdés, hogy ez milyen mértékben befolyásolta őket (PETRÁK-KRÓNIKA 1997, XXI). Ugyanígy nem megbízható az 1733as jelentés szövege sem, miszerint Királyság megmaradt katolikusnak (HAAN 1870b, 280). A kérdést tehát jelenlegi ismereteink alapján nem dönthetjük el. 30 Vagyis a Bacstó/Bácsió, Bagyó/Bágyó, Berecs/Berecsi, Bosnák/Bosnak, Domói/Dobói, Kincses/Kincsös, Kum/Kun vezetéknevek ugyanazon személyeket jelölik.