A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

lannal, majd 1522 júniusában megidézte Dóczyt (F0LLAJTÁR-FÓR1S-KERTÉSZ 1938. 42). 20 A kiváltó ok máskor a települések határának kiterjedése kö­rül támadt vita volt. Veresegyházával 1524-ben a Bösér és Laposhátja (más néven Orbánoshátja) ho­vatartozása miatt voltak határvitáik (KARÁCSONYI 1896, II. 335). A nevezett területek nagy valószínű­séggel azonosíthatók, előbbivel a vízrajzi fejezet­ben már foglalkoztam, utóbbi ma Csereböbény és Eperjes határán fekszik. 21 1536-ban a szentetor­nyaiakkal folyó vitáik során szabályos ütközet zaj­lott le a két település határán, melynek során több halálos sebesülés is történt, a túlerőben lévő szen­tetornyaiak egy Rácz vagy Vég Balázs királysági lakos bal kezét és jobb lábát hátul összekötötték, és „örök emlékezet okáért" élve el akarták ásni a ha­tárárokban, ezt csak a szénásiak közbelépése hiúsí­totta meg. Ugyanezen év július 22-én a gádorosi pusztán pusztították el a királyságiak vetéseit, be­tömve az általuk ásott kutat is (KARÁCSONYI 1896. II. 313). Gádoros már 1456-os feltűnésekor puszta, 1512-ben a szentetornyaiak birtokában van. Hosz­szú távon viszont úgy tűnik, hogy Királyság bírta jobban a harcot, mivel a gyulai szandzsák összeírá­saiban Gádorost tartozékaként említik. A széná­siakkal sem volt mindig békés a szomszédság, Czibak Imre gyulai várbirtoklása idején egy bizo­nyos Benó Balázs nevű familiárisát küldte ki Szé­násra tiszttartónak. Nem tudni, hogy ő bátorította e fel a falusiakat vagy nem, mindenesetre a királysá­giaktól elvették és el is árkolták a „Nádas" és „Bo­dzás" nevű réteket, „ és háborgatták a királyságia­kat a 'Csorvás-útja ' nevű szántóföld birtokában is" (KARÁCSONYI 1896, II. 501). A HÓDOLTSÁG KORA 1541-ben Buda elfoglalásával új korszak kezdődik a török magyarországi politikájában. Néhány év alatt egy elsősorban katonai célú védelmi övezet jön lét­re, amely alkalmas arra, hogy kiterjesztésével egy egész meghódított tartományt hozzanak létre, immá­ron gazdasági szempontokat is előtérbe helyezve. Közismert, hogy a magyarországi tartományok az állandó háborúskodások miatt mind a Habsburg-, mind az Oszmán Birodalom számára „ráfizetéssel" jártak, de természetesen nem volt mellékes, hogy a deficitet mennyire tudják csökkenteni az itteni bevé­telekből. 1543-ban Szeged elfoglalása a Tisza bal partján még csak egy keskeny sávot érintett, de az 1552-es hadjárat, Temesvár és Arad elestével lénye­ges változást hozott Békés megye életében is, mivel — szinte tudomást sem véve az egyelőre császári kézen maradt Gyuláról — nagy részét betagolták az aradi szandzsákba. A hadműveletek miatt — ame­lyek természetes velejárója volt a tágabb környék portyák általi kifosztása és feldúlása — a Marostól északra eső falvak nagy részének népe is szétfutott. A korábban népes Donáttornya nem is települt újra, míg Királyságra visszatértek a lakosok. 1562. októ­ber 3-án Ferdinánd király Királyság és Donáttornya betelepülőinek 3 évi adómentességet ad. 22 A kör­nyék azonban, ha csak a kisebb-nagyobb portyák szintjén is, de hadműveleti területté vált. 1561-ben például a gyulai várban katonáskodó Arachy István egy portya alkalmával Szénásnál esett fogságba (VIRÁGH I960, 25). 1557-ben I. Ferdinánd a birtokos apácák belegyezésével — a jövedelem harmadáért — Horváth Marinich Ferencnek adta Királyság ha­szonélvezetét a „békésebb idők" eljöveteléig (HAAN 1870b, 165). A kettős adóztatási rendszer miatt a tö­rök összeírásokkal párhuzamos magyar források is rendelkezésünkre állnak. Az 1563-64-ben készített portaösszeírás 67 portát említ, 23 ugyanakkor 1561­ben a nyulak szigeti apácák 15 adózó és több sze­gény portát bírnak a helységben. Nincs adat arra vo­natkozóan, hogy a kolostor megosztotta volna ki­rálysági birtokjogát, ezért arra következtetek, hogy a távolság és az adóbehajtás nehézségei miatt a por­ták, illetve az azokon élő családok többsége kivonta magát a fizetési kötelezettség alól. 1573-ban évi ki­lencven forint ellenében gímesi Forgács Simonnak adták bérbe, akinek az adó behajtása — lévén Du­nán inneni főkapitány — talán kisebb gondot jelen­tett (HAAN 1870b, 191-192). Follajtár szintén hivatko­zás nélküli adata szerint a királyságiak a makói református gyülekezet tagjai. 20 Dl. 23640. A szócikk történelmi részét Follajtár Ernő írta. 21 Ugy tűnik, hogy a Bősér/Büüs-ér elnevezés is középkori. 22 Follajtár hivatkozás nélküli adata (F0LLAJTÁR-FÓR1S-KERTÉSZ 1938, 42). 23 Follajtárnál 49 szerepel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom