A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezések Szeged-Kiskundorozsma határában
olyan feltárásokon, melyeken mód nyílt arra, hogy a sírok környékét megkutassák, tehát viszonylag nagy biztonsággal megállapíthassák, hogy valóban „magányos" temetkezésekről van-e szó (1. táblázat). Annál is inkább szükséges ez a vizsgálódás, mert az utóbbi évek nagy felületű feltárásain több alkalommal került elő a népesség több sírja ugyanarról a temetkezési helyről (Kajárpéc-Pokolfadomb, Kál-Legelő-lII., Kompolt-Kistér, OszlárNyárfaszög, Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II.), így jelentősen bővültek — bár még mindig igen hézagosnak mondhatók — ismereteink a népesség temetkezéseiről. Az 1. táblázat adataiból jól láthatjuk, hogy azon 9 lelőhely közül, melyeken egynél több sír került elő, 7 lelőhelyen hiteles, az esetek többségében nagyobb felületű feltárás volt, és mindössze 2 esetben (Debrecen-Köntöskert, Bezerédj utca és KrásnoKráciny/Ószéplak) köszönhető a szerencsés véletlennek, hogy nagyobb ásatás nélkül is sikerült a népesség 2 temetkezését megismerni ugyanarról a lelőhelyről. Ezek az adatok jól tükrözik azt, hogy az esetek többségében hiteles, viszonylag nagyobb felületű feltárások szükségesek ahhoz, hogy a népesség sírcsoportjait megismerhessük. A népesség 23 „magányos" temetkezése közül 11 esetében nem volt mód arra, hogy környezetüket megfelelően megkutassák. 23 Tehát a „magányos" temetkezések közé sorolt sírok közel felénél egyáltalán nem lehetünk bizonyosak abban, hogy valóban „magányos" temetkezésekről van szó. Ha a problémát a másik oldala felől közelítjük meg, megállapíthatjuk, hogy a kultúra temetkezési helyei közül 19-en volt lehetőség a sír, illetve sírok környékének megkutatására. Ezek közül 7 lelőhelyen kisebb sírcsoportot, 12 lelőhelyen pedig „magányos" temetkezést tártak fel. Tehát az ásatással megkutatott lelőhelyek több mint egyharmadán nem „magányos" temetkezés, hanem több sír került elő. 24 Láthatjuk tehát, hogy noha számolnunk kell a „magányos", vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy sírcsoporthoz nem tartozó temetkezések meglétével a népességnél, azonban — elsősorban az újabb, nagy felületű feltárások eredményei alapján — semmiképpen nem jelenthetjük ki azt, hogy ezek alkotják a népesség temetkezéseinek döntő többségét. A kisebb sírcsoportokat szintén jellemzőnek tarthatjuk a népesség temetkezéseire, mindemellett nagy (7-nél nagyobb) sírszámú temetőjüket eddig nem ismerjük. A települések és a hozzájuk tartozó temetkezések egymáshoz viszonyított elhelyezkedésére vonatkozóan nagyon kevés információval rendelkezünk. Egyetlen olyan lelőhelyről tudunk — Kiskánya (CSALOG 1941,10) —, ahol az urnasír biztosan a településen belül került elő. 25 A Tata-Tófarok lelőhelyen utólagosan végzett leletmentés alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy a lelőhelyről származó sírlelet telepen elhelyezett temetkezés volt (VADÁSZ-VÉKONY 1979, 59). A Budapest III.-Aranyhegyi úti temetkezés a lelőhelyen feltárt településrészlet közelében, attól DK-re került elő (KALICZSCHREIBER 1994, 39). Caka/Cseke lelőhelyen a 3 sír szintén a település közvetlen szomszédságában helyezkedett el, attól csak egy patak választotta el (NOVOTNY 1955, 60). Kompolt-Kistéren egy hulladékgödröt és 2 temetkezést találtak ugyanazon a lelőhelyen. A gödörtől (7. objektum) 22 méterre feküdt az 1. sír (8. objektum), 122 méterre a 2. sír (115. objektum). A két temetkezés között a távolság 144 méter volt (GOGÂLTAN 1999, 171). Oszlár-Nyárfaszögön a 4 sír kb. 250 méter távolságra került elő az ugyanazon a lelőhelyen feltárt településrészlettől (KOÓS 1999, 106). Az eddigi adataink 23 Néhány esetben csak a lelőhelyről származó ép edények (Nemesvámos, Szarvas-Bolza-kastély) és az urnában lévő hamvak (Bicske-Szőlőhegy) alapján feltételezhetjük, hogy temetkezésből származnak, mások különféle földmunkák, építkezések során kerültek elő, megmentésüket nem régész végezte (Kunpeszér-Sinai hegy, Létavértes-Peremartoni Nagy Móric-kastély, Oros-Belterület, Sckwechat-,, Brauerei "). Előfordul olyan eset is, hogy a bejelentett leletek összegyűjtését és a sír feltárását ugyan szakember végezte, de nem állt módjában a sír környékét megkutatni (Ivánkapri Dunaji/Pozsonyivánka), vagy a hitelesítő ásatás csak magára a sír közvetlen környékére vonatkozott (Tata-Tófarok), illetve a lelőhelyen végzett feltárás során nem összefüggő felületet tártak fel, hanem kisebb kutatószelvényeket ástak (Békéscsaba, Alvégi-legelő, majorok, Valea lui Mihai-Gara C. F. R./Érmihályfalva). 24 A hiteles képhez hozzátartozik, hogy azon 12 lelőhely esetében sem biztos, hogy valóban „ magányos " temetkezésekről van szó, melyeken ásatás során tártak fel 1 sírt. Az ásatási összesítő térképek közlésének gyakori hiánya miatt ugyanis nem tudtam megvizsgálni egy fontos szempontot, mégpedig azt, hogy ezek a sírok a lelőhelyek feltárt részén belül hogyan helyezkednek el. Feltártak-e körülöttük akkora területet, ami alapján kijelenthetjük, hogy nem tartoztak sírcsoporthoz, vagy pedig a feltárt felület széléhez közel kerültek elő, és ebben az esetben nem zárható ki az a lehetőség, hogy a feltárt felületen kívül esetlegesen még lehetnek további temetkezések. 25 Figyelembe kell azonban vennünk, hogy — mint már említettem — a lelőhelynek a kultúrához való tartozása kérdéses.
