A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

által körvonalazott ún. szeged-öthalmi csoporthoz tartozó öthalmi temető 9. (4/1950) fegyveres férfisírjában volt átfúrva, másodlagosan felhasználva (BÁLINT 1968, 56). 2. típus: Provence-i Hugo (926-931), Milánó. A kalandozás kori pénzek között a leggyakoribb verettípus, érdekessége, hogy fegyveres és fegyvertelen férfi-, női, illetve gyermeksírban egyaránt előfordult. A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírban 4 db volt belőle, a lószerszámzaton (E/13), öv- és csizmadíszként (E/4, 14, 17) egyaránt előfordul. A felhasználást tekintve tehát nem volt megkülönböztetett helye, mely közvetett bizonyíték arra nézve, hogy a különböző verettípusokat a harcos egy alkalommal szerezte meg. A Maros-torokkal szemközti területen nem fordult elő máshol. 3. típus: Provence-i Hugo és II. Lothar (931-945), Pávia. A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírban összesen 3 db volt ebből a verettípusból (E/2-3, 10). Ez a pénz csak fegyveres férfisírból ismert, összesen három lelőhelyről, amelyek közül a Maros-torokkal szemközti vizsgált területen, a Kürti Béla által körvonalazott ún. szeged-öthalmi csoporthoz tartozó Szeged-Csongrádi úti 36. sírból, ahol átfúrás nélkül, a szájból került elő (KÜRTI 1996a, 60). A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír egyik ilyen vereté (E/2) szintén átfúratlanul, a halotti rítus elemeként értelmezhető. A másik két veret átfúrva, de eltérő helyen, a lószerszámon (E/10), illetve a mellkason (E/3) — eredeti helye az övön — látott napvilágot, itt sem figyelhetünk meg tehát elhelyezésbeli sajátosságot. 4. típus: II. Lothar (945-950), Milánó (4 db), Pávia (3 db). Ez a verettípus a legnagyobb számú a készletben, és egyben a lelet zárópénzét is jelenti. Feltehetően az övön 3 db (E/6-8), feltételesen a csizmához köthetően 1 db (E/5), míg a lószerszámzaton 3 db (E/9, 11-12) érme volt. A veretek elhelyezésében ugyan megfigyelhető a milánói (vázon) és páviai (lószerszámon) verésü érmék elkülönülése, mivel azonban az egyazon uralkodóhoz köthető, de különböző veretű pénzek belső időrendje bizonytalan (KOVÁCS 1988. 162, ll.j.), nem nyújt támpontot az érmék esetleg több alkalommal való beszerzésének elkülönítéséhez. A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír zárópénzétjelentő verettípus fegyveres (Bátorkeszi-Papajtó 5. sír — LIPTÁKOVÁ 1964, 243, 245; Tiszaeszlár-Bashalom 1/13. sír — DIENES 1959, 27; Vörösvár (Cerveník, okr. Trebisov, Sk)-Homokbánya 3. sír — TOCÍK 1968,17) és fegyvertelen férfi- (Budapest-Pestlőrinc — LÁSZLÓ 1942. 799), valamint női (GyőrTéglavető-dülő 47. sír — BÖRZSÖNYI 1903, 69; Nádudvar-Mihályhalom — MAKKAY 1957, 2), illetve gyermeksírban (Mindszent-Koszorús-dülő 3. sír — CSALLÁNY 1941. 186; Tiszaeszlár-Bashalom II/2. sír — DIENES 1959,209-210) egyaránt előfordul, összesen nyolc Kárpát-medencei lelőhelyen.

49 Györffy György figyelt fel először eme verettípus elterjedési területének sajátosságára (GYÖRFFY 1984, 679). A Taksony vitézei által 947-ben hazavitt ezüstpénzek a Dunántúlon, a Kisalföldön, Veszprém környékén, illetve a Vág völgyében, a DunaTisza köze középső részén, illetve a Nyírség területén feltárt honfoglalás kori sírokból kerültek elő. Györffy e pénzek tulajdonosaiban a fejedelem seregének tagjait vélte felfedezni, akik a fejedelmi szállásterületeken temetkeztek. így véleménye szerint ez a verettípus felhasználható Fájsz veszprémi és győri udvarhelyének, illetve Taksony Vág melléki és solti szállásterületének lokalizálásában. Az általunk vizsgált területen ez a verettípus még nem került elő, legközelebb a Tisza bal partján, Mindszent-Koszorús-dülő 3. sírban (CSALLÁNY 1941. 189) fordult elő. Ez a verettípus a készlet közel felét alkotja, hét darab eddig egy leletegyüttesben sem fordult elő belőle, a nagy darabszám pedig tovább valószínűsíti a pénzek egy alkalommal történő beszerzését. 5. típus: bizonytalan, esetleg francia dénár. A jobb szemüregben (E/15) és szájban (E/16) talált rossz megtartású érmék pontos típusát nem sikerült meghatározni. Kovács László és Tóth Csaba véleménye szerint feltételesen franciaországi verésü dénárok. Mindkettő átlyukasztás nélkül, a halotti rítushoz köthetően került elő.

50 gált területről tekinthetők teljes gyűjtésnek. Ez alól a lelet zárópénzét jelentő, így kiemelkedő fontosságú érme jelent kivételt, melynek valamennyi Kárpát-medencei lelőhelyét közöljük. 49 Bátorkeszihez hasonlóan a győri temetőből idézett sírnak is az az érdekessége, hogy ugyanazt a négy fajta itáliai érmét tartalmazza, mint a Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír. 50 A 18. érme egyáltalán nem meghatározható.