A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról
pontosította (RÉVÉSZ 1996, 98-103), illetve kiegészítette újabb leletekkel. Összefoglalása szerint 44 női sír leletanyagában található minden kétséget kizáróan lábbeliveret. Az általa készített statisztikából az is kiderül, hogy ez a tárgytípus a Felső-Tisza-vidéken (18 lelőhely), illetve a Körös-Maros-Tisza-vidéken (10 lelőhely) a leggyakoribb (RÉVÉSZ 1996, 99. 103). Egyetlen esetben sem találunk azonban olyan lelőhelyet, ahol átlyukasztott érmékkel díszítették a lábbelit, illetve a most bemutatott lelet párhuzam nélkül áll abban a tekintetben is, hogy az első olyan férfisír, amelyben hiteles ásatási megfigyelés igazolta a lábbeli véretekkel való díszítését. Az általunk dokumentált viseleti mód azonban különbözik is az eddigiektől, hiszen nem a lábfejet, hanem a boka fölött, a csizma szárát díszítették. A két lábbeli veretszámának eltérése több más lelőhelyen is megfigyelhető, Révész László mutatott rá, hogy ennek hátterében ugyanaz a rítus áll, amelyet a ruházat megoldásával, illetve megrongálásával kapcsolatban már korábban megfigyelt a kutatás. A csizmán elhelyezett veretek részbeni eltávolítását állapította meg Karos 11/53, illetve III/9. síroknál (RÉVÉSZ 1996, 103). Esetünkben azonban a sírnak és maguknak a lábfejeknek a bolygatása ez utóbbi kérdés megítélésében óvatosságra int bennünket. Annyi bizonyos, hogy három érme in situ helyzetben volt, kétségtelenné téve a lábbeli véretekkel való díszítését, a bal lábszár belső oldaláról hiányzó veret pedig akár bármelyik másodlagos helyzetben előkerült pénz is lehet, leginkább a bal alkar vége fölött előkerült (E/5) érme jöhet számításba, mivel az is egymás mellett volt átlyukasztva, 45 csakúgy, mint a csizma többi díszítménye. 46 A lószerszám részei A zabla töredékeit (8. kép 1) hiányosan és másodlagos helyzetben találtuk a sír keleti felében, a lovas bal térde előtt és a lólábcsontok mellett. A töredékek alapján nagykarikás csikózablaként határozható meg. A sír keleti végében, a lócsontok mellett két darab, kissé eltérő méretű, körte alakú kengyelt tártunk fel. A kisebbik kengyel (9. kép 1) függőleges 45 Az övhöz és a lószerszámhoz kötött pénzek között még egy van csupán, amely hasonló módon, egymás mellett átlyukasztott, a jobb kar alatti darab, annak in situ helyzete viszont kétséget kizáróvá teszi az övhöz való tartozását. 46 Lektoraink egymástól függetlenül kétkedve fogadták a véretekkel (pénzekkel) díszített öv, illetve lábbeli meglétét, részben mert nemigen ismerünk hasonlót, a sír bizonyos mértékig állatjáratokkal bolygatott volt, a csizmaszáron a pénzek sérülékenyebbek lehettek, illetve mert a lábfejet egyébként is levágták. A lábbeli esetében azonban minden kétséget kizáróan dokumentáltuk a csizma meglétét, megfigyeltük a bőrt és a beléje ágyazódott pénzeket a cserzett bőr által azonos hosszúságban elszínezett lábszárcsontok végén, illetve alattuk, azok védelmében (12. kép 3). Kétségtelen, hogy a mindennapi viselet során a bokák két oldalán felvarrt veretek könnyen megsérülhettek, de az övön vagy a lószerszámon legalább ennyire ki voltak téve a sérülés veszélyének. Könnyen lehet tehát, hogy egyik esetben sem voltak a mindennapi viselet, illetve használat tárgyai. Nem látjuk jogosnak a pénzek funkció szerinti elválasztásával kapcsolatos aggályokat sem. A jobb szemüregben, illetve a csukott szájban megfigyelt pénzek esetében ezt nem kell magyarázni (a bal szemüregben mutatkozó patina és tőle 15 cm-re balra fekvő, nem átlyukasztott veret szerepével kapcsolatban sem merülhet fel sok kétség), ugyanez a helyzet az egyik lábszár végén és mindkettő alatt előkerült fentebb említett véretekkel. A lószerszámveretként meghatározott pénzek közvetlenül a lócsontok mellett, illetve között kerültek elő, a csontok szintjén, az utólag a sírra ásott gödörben, és az emberi csontvázhoz legközelebb, a ló orra mellett talált pénzt 90 cm választotta el a combcsontok két oldalán, másodlagos helyzetben fekvő véretektől, melyeket az övre rekonstruáltunk. Ilyen formán tehát a lószerszámveretként meghatározott érmék jól elkülönülnek az egyéb véretektől. Marad tehát az öv kérdése, és a medence körül jékvő három veret, a mellkason talált érme, a combcsontoktól jobbra és balra előkerült darabok, illetve a síron kívül talált pénz. Az övcsat előkerülése, még ha a bal lábszár mellett is, igen valószínűvé teszi az öv meglétét. Az említett véreteknek egy vonallal való összekötése olyan hipotézis, amellyel mi is megpróbálkoztunk, többféle módon is. Egy ilyen övön azonban, mivel 25-30 cm is lenne a veretek között, felcsatolt állapotban az érmék helye teljesen esetleges és szabálytalan. Valószínűbbnek tartjuk, hogy a veretes öv a derék körül volt — komoly érv e mellett, hogy a bal medence mögötti és a jobb csukló melletti veret a sír alján volt in situ. A többi veretet az állatjáratok elmozdították Ny-i, illetve K-i irányban kb. 30-30 cm-rel. Ha ezeket is a derék köré rekonstruáljuk — esetleg egyet a jobb boka belső oldalára —, a véreteknek egy az előzőnél szabályosabb elrendezésével számolhatunk, elöl és hátul 2-2, illetve jobb és bal oldalt l-l verettél. Felmerülhetne még ezeknek az érméknek ruhára varrt díszként való értelmezése, ettől azonban az övcsat megléte és az említett két in situ veret helyzete miatt tekintettünk el. Végezetül fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy önmagában az a tény, hogy korábban még nem figyeltek meg egy jelenséget, nem jelenti azt, hogy az nem is létezett. Hasonló a helyzet például a sír körülárkolásával is, amely szintén nem mindennapi dolog. Tény és való, hogy ezekben az esetekben nem árt az óvatosság, de ettől azért még hihetünk a szemünknek.