A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról
10 cm hosszú, egyik végén töredékes vaspálca — a pálca síkjából kiemelkedő — gombban végződik. Alatta a pálca kiszélesedik, a kevésbé töredékes párhuzamok 40 alapján tudjuk, hogy füzfalevél alakban, amely lefelé haladva folyamatosan elkeskenyedik. A kiszélesedő rész közepén szeggel vagy szegeccsel átütött, hátoldalán famaradvány látható. Mesterházy Károly rekonstrukciója szerint e faalapra szerelt fogantyú fel-, illetve lefelé történő mozgatásával lehetett nyitni, illetve zárni a tegez oldalát 41 (MESTERHÁZY 1994, 327-328). Mesterházy Károly megállapítását, nevezetesen, hogy a tegez oldalának ilyen formában történő nyitása egy faléces keretben vagy sínben képzelhető el, az általunk feltárt Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi tegezoldal-fogantyú hátoldalán látható famaradványok megerősítik. Nem tudjuk azonban a bal alkar vége mellett előkerült, vasból készült, lapos szárú, kampós végű, tegezalkatrészként meghatározott tárgy (T/20; 5. kép 4) pontos funkcióját. A lapos átmetszetű szár hossztengelye merőleges a tárgy kampós végének irányára. A lapos szárrész mindkét oldalán ferde irányú, erőteljes farostok láthatóak. Mivel elökerülési helyét tekintve a tegezfenék közelében volt, nem zárható ki, hogy a tegezfenék deszkájába volt rögzítve, a kampós vég pedig a tegez felfüggesztésében játszott szerepet. 42 A tegez fegyverövhöz való rögzítése annak a két vaskarikának a segítségével történhetett, amelyek a tegezmaradványok között voltak (T/10, 15, 17; 6. kép 4-5). Az íj sírba helyezésére csak következtetni tudunk, mivel csontból készült merevítő lemez nyomát nem találtuk. László Gyula véleménye szerint azokban a sírokban, ahol nyíltegezt találunk, biztosan volt íj is (LÁSZLÓ 1943, 46; LÁSZLÓ 1955, 119). Fodor István a doroszlói (Doroslovo, opst. Sombor, Yu) sír kapcsán újból áttekintette ezt a kérdést, és — megerősítve László Gyula véleményét — arra a következtetésre jutott, hogy a tegezés sírokba biztosan és valószínűleg a legtöbb, nyílhegyeket tartalmazó sírba is tettek íjat (FODOR 1981, 150). A közvetett bizonyítékok alapján tehát joggal feltételezhetjük, hogy a Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírban nyugvó honfoglalás kori harcos mellé is odahelyezték csontmerevítés nélküli íját. A nyílhegyek A 4 darab, vasból készült, tüskés kialakítású nyílhegyet (T/l, 3, 7; 5. kép 1-3) a koponya bal oldalán, másodlagos helyzetben, de egymáshoz közel találtuk (4. kép). A rossz megtartású, lapos nyílhegyek között kettő egymáshoz rozsdásodott, tüskéjükön farostok figyelhetők meg. Közöttük a hosszabbik nyílhegy tüskéjén a nyílvessző farésze teljes átmetszetében megmaradt, átmérője 1,1 cm. Külső felületén 0,2 cm széles, egymással párhuzamos mélyedések futnak körbe, melyek a nyílhegy és a nyílvessző — feltehetően inakkal történő — egymáshoz rögzítésének lenyomatai. A nyílhegyek alakjuk szerint a rövid vágó élű, deltoid típusba tartoznak, amely a leggyakoribb a 40 Bodrogszerdahely (Streda nadBodrogom, okr. Trebisov, Sk) 3. sír (ERDÉLYI 1964, 25, II. kép), Hódmezővásárhely-Nagysziget 22. sír (RÉVÉSZ 1985, 41-42, II. t.), Letkés 1. temető 59. sír (BAKAY 1978, 80, 82), Tuzsér 6. sír (HAMPEL 1907, 35. t. 10), Vörs-Papkert „B" 561. sír (KÖLTŐ 1993, 440, 2. t. 14). A problémáról részletesen ld. MESTERHÁZY 1994, 327-328! 41 Korábban, a hódmezővásárhely-nagyszigeti tegez rekonstrukciójánál Révész László is felvetette e tárgytípusnak a tegez oldalának nyitására használt fapálcára szerelt fogantyúként való értelmezését (RÉVÉSZ 1985, 43.53. j., V-VI. t.). Bár a tegez végsőrekonstrukciójánál ebben az elrendezésben ábrázolja, nem foglalt határozottan állást abban a kérdésben, hogy a vasból készült fogantyút, amelynek fűzfalevél alakú felső részének közepét szegecs ütötte át, valóban fa alátétlécre erősítették. Dienes István Révész László cikkéhez írt lektori véleményében nem tartott valószínűnek egy ilyen rekonstrukciót, mivel szerinte a szegecs szétrepesztette volna az alátétként használt lécet. Véleményünk szerint ennek a megoldása hasonló volt a tegez két oldalán futó oldalpálca+merevítőléc fentebb leírt szerkezetéhez. Mivel a tegez falenyomatos oldalpálcáin is visszakalapált végű szegecseket találunk, úgy gondoljuk, hogy a tegez oldalát nyitó pálcánál az alátétlécet az összeszerelés előtt átfúrták, és ebbe a furatba szegecset helyeztek, amelynek végét visszakalapálták. így el lehetett kerülni, hogy a szegelés szétrepessze az alátétlécet. 42 Révész László a hódmezővásárhely-nagyszigeti 22. sír tegezét feldolgozó munkájában V. F. Gening és A. H. Hal ikov nyomán olyan volgai bolgár tegezeket (RÉVÉSZ 1985, IV. t. 3-5/a) közöl, amelyeknél a tegez aljáról induló, kampós végű, csontból készült tegezakasztókat rekonstruáltak. Bár a hazai honfoglalás kori leletanyagban nem ismerjük párhuzamát ilyen függesztési módnak, felvetjük, hogy az általunk feltárt kampós végű vastárgyat hegyes végével a tegez fenékdeszkájába ütötték, kampós hegyével a felfüggesztés irányával ellentétesen. Az erősen visszahajló, kampós végén pedig bőrszíjat húztak át, amelyet az övhöz rögzítettek. Egy ilyen felfüggesztés jelentős mértékben csökkenthétté a tegez oldal irányú mozgását, hiszen a kilengés különösen lovaglás közben lehetett igen zavaró. Ezt a kilengést ugyanis a tegez oldalán, egy síkban elhelyezett, a két függesztőfülön áthúzott szíjak nem csökkentették.
