A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

152). A nyílvesszők hegyükkel felfelé feküdtek a tegezben. A csontmerevítés nélküli íj helyét az ellenkező oldalon, a jobb kar és lábcsontok mellett valószínűsíthetjük (LÁSZLÓ 1943, 46, 57-58; LÁSZLÓ 1944, 468; FODOR 1981, 149-150). Az általunk vizsgált szűkebb régió területéről ismert tegezek (és íjak)

35 helyzetét nehéz tanulmányozni, mivel előkerülésük során nem figyelték meg pontos elhelyezkedésüket, másrészt az újabb feltárások során előkerült tegezés sírok közöletlenek. A területünkön feltárt kis sírszámú temetők össz-sírszáma, amelyről több-kevesebb információval rendelkezünk, 60-70 körül lehet. A 29 lelőhelyet alapul véve, ez lelőhelyenként átlag 2,5 sírt jelent. Az egyes lelőhelyekről ismertté vált nyílhegyek, íjcsontok és tegezek alapján az íj as sírok száma 16, tehát minden negyedik sírban feküdt íj as férfi. Ez a szám más területekhez képest arányaiban jelentős fegyverest jelez. Ma már nem áll László Gyula fentebb idézett megállapítása (LÁSZLÓ 1944,468-170), hiszen például az algyői temető előzetes közleményéből kiderül, hogy az íjcsontok és tegezek váltakozva, hol jobb, hol bal oldalon, a felsőtest vagy a láb mellett kerültek elő (KÜRTI 1980, 339-340). A téma feldolgozása, a szokás térben és időben történő változásának vizsgálata még várat magára. A részleges lótemetkezés maradványa A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír délkeleti végéből egy 5-5,5 éves kanca négy lábcsontja és koponyájának — a gödör méretéből ítélve — lóbőr nélküli maradványa (VÖRÖS 2002) került elő, melyet a temetést követően több-kevesebb idő elteltével ástak rá a sírra. Ekkor helyezték az utólag ásott gödörbe a ló szerszámzatát, így a nyerget (körte alakú kengyelpár és hevedercsat jelzi); a fejkantárra a zabla és a lószerszámra erősített pénzek utalnak. A sír tágabb környékén, az általunk vizsgált területről származó kis sírszámú temetők mintegy 60-70 temetkezéséből 11 lovastemetkezésről tudunk. Az archaeozoológiai anyag részletes értékelése viszont csak a bordányi (DIENES 1956, 46; BÖKÖNYI 1974, 349), a zsombói (VÖRÖS 2001) és a hosszúhát-halomi (VÖRÖS 2002) anyag esetében készült el, ezért részletesebb értékelésre nem alkalmas.

36 A vizsgálható esetek közül a két fegyveres férfisírból a ló hasznosítása szempontjából legjobb évjárat (4-10. év) (VÖRÖS 2000a, 364) elejéről származó, szinte a legértékesebb korban lévő állatokat áldozták fel, és adták kísérőül. A bordányi idős nő sírjából egy 15 év körüli sánta kanca került elő (DIENES 1956, 46). A hiteles megfigyelések alapján egyre nő azon sírok száma, ahol lóbőr nélkül (VÖRÖS 2000a, 371; VÖRÖS 2001, 591) eltemetett lókoponya és lábcsontok — pl. Szegvár (VÖRÖS 2000, 350), Zsombó (VÖRÖS 1999, 424) és Kiskundorozsma-Hosszúhát-halom 100. sír (VÖRÖS 2002) — kerültek elő. A temetés menete A rendelkezésünkre álló adatok alapján a temetés menete az alábbiak szerint rekonstruálható. A kiskundorozsmai Hosszúhát keleti végének legkiemelkedőbb pontján ásták meg a 60 éves kora táján elhunyt harcos sírját, akit vájt koporsóban földeltek el. A férfi — talán megoldva, de — viselte veretes övét és csizmáját, s a koporsóba helyezték tegezét és valószínűleg íját is. Szájába halotti obulust tettek, arcát szemfedővel takarták. Babonás okból lábfejeit levágták, és a koporsó végébe helyezték, szárain véretekkel díszített csizmáját azonban lábára húzták. A temetés után bizonyos idővel a lábához ásott gödörbe helyezték megnyúzott lovának koponyáját, lábcsontjait és farkát, valamint lószerszámát. Csak ezt követően áshatták ki a körárkot, s földjének kitermelt tömegéből a sír fölé magas halmot emeltek. 35 Sajnos még a részben hiteles feltárásból ismertté vált zsombói sír sem segít az íj helyének meghatározásában, mivel az íj markolatlemeze az újkori bolygatás során került elő. 36 Megkell jegyeznünk, hogy a fentieken kívül még három lelőhelyen előkerül lómaradványokra vonatkozóan ismerünk adatokat: Kiskundorozsma- Vörös homok dűlő: maturus korú mén (BÖKÖNYI 1974, 375), Röszke-Ladányi-dűlő 1. sír: subadultus ló (BÖKÖNYI 1974, 395), Röszke-Nagyszéksós 685. tanya, 3. sír: aduitus ló (BÖKÖNYI 1974, 397).