A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezések Szeged-Kiskundorozsma határában

KORA BRONZKORI TEMETKEZÉSEK SZEGED-KISKUNDOROZSMA HATÁRÁBAN TÓTH Katalin Az alábbiakban a Makó-Kosihy-Caka-kultúra 4 újabb temetkezését mutatom be, melyeket a közelmúltban tártunk fel Csongrád megyében az M5 autópálya nyomvonalán végzett leletmentések során. Ennek kapcsán — mivel az elmúlt évek túlnyomórészt nagyberuházásokhoz, elsősorban útépítésekhez kapcsolódó feltárásai jelentősen gyarapították a népesség temetkezéseinek számát — összegyűjtöm és elemzem a népesség eddig ismert temetkezéseit. Külön hangsúlyt helyezek a települések és a temetkezési helyek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésére, a temetőrészletek méretére és szerkezetére, valamint az eltérő rítusú temetkezések közötti különbségekre. SZEGED-KISKUNDOROZSMA-NAGYSZÉK II. (M5 26/72. NR. 34. LELŐHELY) Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszéken, az M5 autópálya nyomvonalának 26/72. (Nr. 34) lelőhelyén két idényben, 1998. június 15. és december 15., valamint 1999. március 25. és augusztus 25. között Szalontai Csabával végeztünk leletmentést. A lelőhely Szeged-Kiskundorozsmától nyugatra helyezkedik el (1. kép), a Nagyszék nevű határrészben, a Maty-ér egykori ágának Ny-i oldalán húzódó magasparton. A terület igen kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. Az egykori folyóvíz közelsége, illetve az azt kísérő, környezetükből kiemelkedő dombhátak termékeny talajukkal kiváló feltételeket nyújtottak a megtelepülés számára. Ezt jól tükrözi a feltárt nagyszámú, különböző korszakokból származó régészeti jelenség is. Az autópálya nyomvonalának 160,900 és 161,950 km szelvénye között 55 099 m

2-es felületen összesen 1708 régészeti objektum került elő. Az objektumok döntő többsége egy szarmata kori település- és temetőrészlethez tartozik (SZALONTAI-TÓTH 2000; SZALONTAI-TÓTH 2001), ezen kívül feltártunk 21 késő középkori településobjektumot és 3 kora bronzkori hamvasztásos temetkezést is.

1 Jelen tanulmányban a kora bronzkori sírokat mutatom be. A hamvasztásos sírok az autópálya nyomvonalának 161,670 és 161,686 km szelvénye között kerültek elő, egy — még a Maty-ért kísérő magaspartból is mintegy 1-1,3 méterre — kiemelkedő dombon. Ez a környék legmagasabb fekvésű része, nem véletlen, hogy a szarmata kori sírok zöme is ezen a dombon koncentrálódott (SZALONTAI-TÓTH 2000, 65). A 3 temetkezés egy E-D irányban ívelten húzódó sorban helyezkedett el. Legészakabbra az 1615. számú temetkezés került elő, ettől DNy-ra kb. 5 méterre az 1616. számú, ettől DK-re kb. 6,5 méterre pedig az 1630. számú (2. kép). A kora bronzkori temetkezések leírása 1615. objektum (4. kép 1-2; 6. kép 1,3):

2 bizonytalan, megközelítőleg kör alakú folttal jelentkezett, melynek világosbarna, agyagos betöltése alig vált el az altalaj színétől. Sekély, közel függőleges falú, egyenes aljú gödör közepén helyezték el a kisméretű urnát. Az urnába behullott 1 A lelőhelyen végzett leletmentésrőlfolyamatban van egy előzetes jelentés közzététele. Szalontai Cs. - Tóth K. : Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. (M5 26/72. Nr. 34. lelőhely). Szeged 2002. Kézirat. 2 A domb tetején, ahol a kora bronzkori sírok előkerültek, az erőteljes erózió következtében a humusz vastagsága a sárga, agyagos altalaj felett mindössze 20-25 cm volt. Az urnákat nem ásták le túl mélyen az altalajba —felső részük már a humuszban volt —, emiatt a szántás és a gépi földmunka erősen megbolygatta az edényeket. Sajnos csak az egyik urnát — a legkisebbet, amelyik alig ért fel a humusz szintjéig — lehetett kiegészíteni, a többi edény töredékes.