A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BALOGH Csilla: Régészeti adatok Bács-Kiskun megye területének kora avar kori történetéhez. Előmunkálatok a Duna–Tisza köze avar kori betelepülésének kérdéseihez
MÓDSZERTANI PROBLÉMÁK A RÉGÉSZETI LELETANYAG MEGKÖZELÍTÉSÉHEZ A következetes és általános gyakorlat szerint a leletanyag tipokronológiai elemzését kellene az alábbiakban elvégeznünk. A leletanyag értékelésénél a legegyszerűbb megközelítési mód az lenne, ha az egyes temetkezéseket, lelőhelyeket tárgytípusaik általánosan elfogadott relatív kronológiai helyzete alapján sorrendbe állítva, azokat elterjedési térképekkel kombinálva, megfigyeléseinkhez történelmi adatokat rendelnénk: így pl. a 7. század középső harmadában megjelenő vezéri sírokat, a fegyveres, rangosabb sírokból álló családi/nemzetségi temetőket a kagáni székhely északabbra húzódásával hozhatnánk összefüggésbe (KISS 1995, 139). és a 630-as évek elején megfékezett belháborúk után a kagáni hatalom biztosítójának szerepében tüntethetnénk fel. így tettem magam is egy nemrégiben megjelent dolgozatomban a fajsz-garadombi korai avar temető kapcsán (BALOGH-KŐHEGYI 2001.345), még ha tisztában vagyok e keltezési gyakorlat buktatóival. Ezzel a módszerrel nem érnénk el más eredményt, mint megerősítenénk azt az elnagyolt képet, ami a Duna-Tisza köze avar kori megszállásáról a köztudatban él. Eszerint a 7. század első harmadának a végén a Duna-Tisza közére betelepedett kagáni hatalom és közvetlen környezete egy lakatlan(l) területre érkezett, mert előttük az utolsó itt élt népesség a szkírek voltak (KISS 1983, Abb. l), és a terület a gepida-langobard időszakban gyepüként szolgált (BÓNA 1976, Abb. 3). A terület megszállásnak ütemét pedig Konstantinápoly 626-os sikertelen ostroma után a Balkánon való térvesztés határozta meg (HORVÁTH-H. TÓTH-V. SZÉKELY 1988, 44). A felgyújtott kora avar leletek szigorú tipokronológiai vizsgálatát nem tartjuk e dolgozat témájának, hiszen jelenleg a Duna-Tisza köze korszakbeli leleteinek csak egy részét vettük vizsgálat alá. Ehelyett az összegyűjtött leletek alapján csak egy kérdéssel kívánunk érintőlegesen foglalkozni, mellyel a Duna-Tisza köze avar kori betelepülésének kutatása során szembesültünk, és ami a betelepülés idejére és mikéntjére vonatkozik! Kézenfekvőnek látszik az a módszer, hogy a településtörténeti problémák megközelítésében válasszuk szét az egyes lelethorizontokat. Természetszerűen eközben a legkorábbi horizont meghatározására is szükség van, ami véleményünk szerint problémás. Ahhoz kétség sem fér, hogy a kora avar kultúra alapjait az eurázsiai sztyeppe műveltségében kell keresnünk, de a korai avarság Kárpát-medencei tárgyi emlékeinek és a temetkezési szokásainak vizsgálati eredményeit mindaddig nem tarthatjuk kellően megalapozottnak, amíg hiányoznak az egyes tárgytípusok és rítusok eurázsiai előfordulásának átfogó kutatásai. A Kárpát-medence avar megszállásának tisztázása volt a célkitűzése Kovrig Ilonának, amikor dolgozatában a hosszú fülű, kerek, bordás talpú kengyelek, csuklós csikózabiák, rövid kopjak, a félgömb alakú, préselt lószerszámveretek és a préselt, háromkaréjos- vagy téglalap alakú, rojtmintás lószerszámdíszek összegyűjtésével és térképre vetítésével a honfoglalás útvonalát felvázolta (KOVRIG 1955). A leleteket a 6. század utolsó harmadára keltezte elsősorban a szentendrei sír, valamint a kunágotai lelet alapján, ami a hazai kutatásban általánosan elfogadottá vált (BÓNA 1986, 165). Feltevése szerint a kengyeles-kopjás lovasok a dunaszekcsői átkelőhelynél lépték át a Dunát, és megszállták a Kelet-Dunántúlt az egykori limes mentén, valamint kisebb mértékben a Tisza-vonal at, s csak utána következett a Maros-vonal és a fontosabb útvonalak biztosítása (KOVRIG 1955. 39). Elsősorban a lelettípusok közép-ázsiai kapcsolatait hangsúlyozta, és nem látta bizonyítottnak e leletkört kuturgur-bolgárokhoz való kötését, ahogyan ezt Csallány Dezső felvetette (CSALLÁNY 1953, 135). E horizont korai volta ma is vitathatatlan, ugyanakkor a 6. század végére való keltezése ma már nem mentes a problémáktól. A leletkör keltezéséhez használt szentendrei sírban Phokas (607-610) solidusa van (BÓNA 1983. 103; SOMOGYI 1997. 88), és a legújabb kutatás a kunágotai leletet is későbbre, csak a 6/7. század fordulójára keltezi (KISS 1991, 67-84). Ez alapján Kovrig leletkombinációjában máris összekeveredtek az első nemzedék feltételezett emlékei a második és harmadik generációjéval. Az ebből adódó nehézségek csak részben válnak áthidalhatóvá a „kettős keltezéssel", amire már maga Kovrig Ilona is felhívta a figyelmet (KOVRIG 1955, 37). Úgy tűnik, hogy a későbbi kutatás teljesen figyelmen kívül hagyta a megszállásnak e lehetséges útvonalát. A legkorábbi ázsiai eredetű tárgyak sorát (BÓNA 1986, 165) kibővítve újabbakkal (csont hevedercsatok, akasztók, lemezpáncélok és az ún. Szegvár-típusú piramiscsüngős fülbevalók 13 ) (GARAM 1990,254), a legkorábbi avar szállásterületet ezek elterjedése alapján a Tisza-vidékre, a Duna mentére és a Dunántúlnak a Balatontól északra eső részére lokalizálták (GARAM 1990, 257). E tárgytípusok elter-
