A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BALOGH Csilla: Régészeti adatok Bács-Kiskun megye területének kora avar kori történetéhez. Előmunkálatok a Duna–Tisza köze avar kori betelepülésének kérdéseihez
sal összekötő út déli oldalán, a 38-as km-kő közelében postakábel fektetése során egy sír került elő, melyet a találók gondosan próbáltak meg kibontani. Megfigyelésükből tudjuk, hogy a csontok rossz állapotúak voltak, és a jobb kézfej ujj csontjai nem kerültek elő. A Ny-K tájolású sírból bizánci csat, egybeöntött testű bronzcsat, öntött bronz, tokos szíjvég, vaslándzsa, szekerce és nyílhegyek kerültek elő (19. kép 1-5). Ezekkel együtt ismeretlen rendeltetésű vastöredékek is begyűjtésre kerültek, melyeket restaurálatlanul leltároztak be. Ezek az erősen korrodálódott vasdarabok egy csikózabla és két hurkos fülű kengyel vallanak töredékei (18. kép 4-5). 12 A rendelkezésünkre álló adatok lóváz nélküli Iószerszámos temetkezésre mutatnak. E temetési gyakorlatra Kürti Béla hívta fel a kutatás figyelmét a gerlai kora avar sírok kapcsán (KÜRTI 1990, 80-81). Előfordulása legnagyobb számban a Körös-Tisza-Maros közéről, kisebb számban a Felső-Tisza-vidékről és a Dunántúlról adatolt (BENDE 2000,253-254,18. kép). A Duna-Tisza közéről a tassi síron kívül még egy lelőhelyet ismerünk, Kishegyes/Mali Idos (Yu) 70. sírt (GUBITZA 1907, 357-358), amelyben e temetkezési rítus megfigyelhető. Míg Bende Lívia a Iószerszámos temetkezési szokás gyakorlatának feltűnését a 7. század közepe tájára vagy ezt követő időre tette (BENDE 2000. 254), véleményem szerint e szokás kialakulása kissé korábbra, a 7. század középső harmadának inkább az elejére, vagy közepére tehető és kialakulásának oka a konstantinápolyi vereség hatására az avar társadalmat és gazdaságot egyaránt megrázó regresszióban keresendő. Visszatérve a Bács-Kiskun megyei lószerszámot is tartalmazó leletegyüttesekre, elgondolkodtató, hogy a régebben előkerült leletegyüttesek esetében a lószerszám puszta megléte nem minden esetben jelez feltétlenül lovas sírt (CSALLÁNY 1953, 135: KOVR1G 1955, 30), s ezért nem zárható ki, hogy a ma már sajnos ellenőrizhetetlen, régi lelőhelyeink egy részében ilyen Iószerszámos temetkezéseket feltételezzünk. Etel- és italmelléklet A vizsgált terület kora avar időszakra jellemző temetkezési szokásainak áttekintésekor az étel- és italmellékelés szokásának vizsgálata maradt hátra. Ezzel kapcsolatban a már többször hangsúlyozott lelőkörülmények miatt igen kevés adatunk van. Kada a gátéri temető közlésekor csak általánosságba^ !) jegyezte meg, hogy az ételmaradványok (leggyakrabban szarvasmarha-csigolya, ritkábban borda, disznó- vagy juhcsontok, esetleg egészben eltemetett szárnyasok vagy tojások) és az étel vagy ital tartására szolgáló edények általában a sírok láb felőli végén kerültek elő (KADA 1905, 363). A korai sírok közül edény csak a 193. sírban volt, melyben az összetört bizánci amphorát és egy kis, durva edényt a koponya mellé állították (KADA 1906, 207). Az állatcsont-mellékelés (főként juh, ritkábban szarvasmarha) a kunpeszéri temetőben is általános gyakorlat volt (H. TÓTH 1984, 12). Mindössze e két temetőből van erre vonatkozóan adatunk. A tárgyalt kora avar síroknak viszonylag gyakori mellékletei az edények. Összesen 11 lelőhely 16 sírjából van adatunk kerámiaedény előfordulására, ezeken kívül a kunbábonyi 1. sírból és Kunpeszérről fémveretes faedények, a kunbábonyi és bócsai leletből pedig fémedények is ismertek. E két utóbbi, valamint a gátéri 193. sír kivételével az edények egyesével kerültek a halottak mellé. Ezeken kívül Soltról van még adat két edény előkerüléséről egy temetkezésben. Az edények az ismert esetekben a síron belül kivétel nélkül mindig a koponya környékén kerültek elő. A 2. táblázatban edénytípusonként tüntettük fel a temetkezésekből előkerült edényeket, a pontok számával jelölve darabszámukat. A táblázat jól szemlélteti, hogy a vizsgálható esetekben gyakrabban került korongolt kerámia a sírba, mint durva fazék. Leginkább a kiöntőcsöves edények sírba helyezése jellemző, amit a kulacsok és a gazdag temetkezéseknél a bizánci amphorák előfordulási esetszáma követ. A kora avarok temetkezési szokásaiban a sápoldali sír feldolgozása kapcsán Bóna István a lovastemetkezésen kívül egy jól körülhatárolható szokáskört vázolt, melynek elemeit példák sokaságával támogatva Ázsia felől eredeztette (BÓNA 1979, 27-29). Ezek sorába tartozik, hogy az arany fülbevaló viselete a korai avar vezető réteg fegyvereseinek előjoga volt, a temetkezéseikben gyakorta előfordul 1-3 szem gyöngy, fegyveröveik megoldva vagy lecsatolva kerülnek a sírba, az övről leoldott kardot a bal kar mellé helyezik, ugyanakkor az íjtegez viseleti módjának megfelelően a jobb medence és combcsont mellett kerül elő, a felajzott íjat a halottra vagy a koporsóra teszik. E szokások mindegyikére találunk példát a vizsgálat alá vett terület 12 A leletek restaurálását Aipliné Faragó Mária végezte. Munkáját ezúton köszönöm.
