A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BALOGH Csilla: Régészeti adatok Bács-Kiskun megye területének kora avar kori történetéhez. Előmunkálatok a Duna–Tisza köze avar kori betelepülésének kérdéseihez

vei kapcsolatos félreértéseket, és a nagyvárban egy korai avar, rangos családi temetőt valószínűsített meggyőző érveléssel. Szintén 1907 tavaszán a Bajától délre lévő Dávod község rétaljai szőlőjében egy másik kora avar temető is előkerült, ahol rigolírozás közben Vágner András tizenhárom sírt, köztük négy lovassírt bolygatott meg és bontott ki (GUB1TZA 1908). A leletek egy része (kengyelek, zabiák és két lándzsa) a zombori városi múzeumba kerültek. Csak valószínűsíthetjük, hogy a néhány évvel később, a Gebhardt Dezsőtől vásárlás útján a Nemzeti Múzeumba került gúlacsüngős arany fülbevaló (GARAM 1993, 60, Taf. 3. 7) is innen kerülhetett elő. Ezután a 30-as évek első feléig nincsen adatunk újabb kora avar lelőhely vagy lelet felbukkanásáról. Ez részben annak köszönhető, hogy 1924-től a múzeum már nem a könyvtáron keresztül, hanem önállóan terjesztette fel jelentéseit a megyei előjáróságnak, és ezen iratok, amikből a régészeti tevékenységét valamelyest követni lehetne, a múzeumi gyűjteményekkel együtt a II. világháború során elpusztultak. Valamikor a 30-as évek elején, talán 1933-ban került elő a Kiskunfélegyháza-Pákapuszta lelőhelynévvel ismertté vált préselt, álcsatos övgarnitúra (LÁSZLÓ 1955, Pl. LXIX). A sírlelet előkerülésének pontos körülményei ismeretlenek, nagy valószínűséggel ásatás alkalmával látott napvilágot. Móra Ferenc abban az évben éppen végzett ásatást Pákapuszta-A lelőhelyen,

3 de a leletanyag alapján az avar kor második felére keltezhető temetőrészlet és az álcsatos öv összekapcsolása indokolatlan. A leletegyüttes ma már hiányos (14-15. kép), és nincsen megbízható adatunk arról sem, hogy egykor mi tartozott még hozzá. Egy helyen említés történik arról, hogy a sírleletben szablya is volt (HORVÁTH-H. TÓTH-V. SZÉKELY 1988, 50). A félegyházi múzeumban közelebbi lelőhely megnevezése nélkül van egy szablya, amelynek ívelt oldalú, rombusz alakú, gömbben végződő, ezüst keresztvasa van, ami egyik oldalán aranyfóliával borított,

4 s valószínűleg a Csallány Dezsőnél olvasható adatok alapján, miszerint „Säbel, die Parierstange mint Goldblech bedeckt. Gepresste Gürtelbeschläge aus Goldblech, darunter auch Pseudoschnallen... " (CSALLÁNY 1956, 141) kapcsolódott össze az álcsatos garnitúrával.

5 Valószínűbbnek gondoljuk, hogy a leletegyütteshez egy P-/vagy D-fülű kard tartozott, s e fül töredéke szerepelt a leletek először közölt fotótábláján (LÁSZLÓ 1955, Pl. LXIX. 23). A harmincas években aztán sorra kerültek elő a gazdag Ieletegyüttesek a megye területéről. így Kiskőrös-Pohibuj Mackó-dűlőben ugyan nem rendszeres ásatással, de egy nagyobb sírszámú temetőrészlet került elő, melyben egy néhány sírós rangos, családi/nagycsaládi temetőt közép avar sírok rétegeznek felül (TÖRÖK 1975, 301). 1935-ben két, igen fontos sírlelet látott napvilágot, mindkettő szőlő alá forgatás alkalmával. Tavasszal Bócsán, a Tóbiás-kistanya közelében került elő egy rangos vezéri sír (LÁSZLÓ 1976a). Sajnos a hitelesítést végző Fettich Nándor a sírról már semmilyen adatot nem tudott rögzíteni. Szerencsésebb volt a helyzet Kecelen, ahol Schvacho János földjén még ez év decemberében egy másik rangos sírt is találtak. Itt a helyszínre érkező László Gyulának még legalább alkalma volt a jobb medencelapátot és néhány leletet in situ rögzíteni (LÁSZLÓ 1976). 1938-ban ugyancsak szőlő alá forgatáskor került elő a csengődi máglyalelet (5-6. kép), amely a terület legkorábbi avar lelethorizontjához tartozik. Tőle légvonalban mindössze 20-22 km-re található Imrehegy, ahonnan közel harminc évvel később, 1965-ben mélyszántás alkalmával újabb máglyalelet került elő (11. kép). Bár az előbbinél még maguk a találók átforgatták a környéket, az utóbbinál pedig hitelesítő ásatás történt,

6 egyéb leletek és csontok egyik lelőhelyen sem kerültek elő. AII. világháború során a megye múzeumait felbecsülhetetlen veszteségek érték. A legtöbb helyen a nyilvántartások elkallódtak, vagy megsemmisültek. Többek között erre a sorsra jutottak a kecskeméti városi múzeum gyűjteményei is, megmaradt 3 Pákapuszta-A lelőhely anyaga: MFM ltsz.: 53.121.1 —53.122.8. 4 KM ltsz.: 58.261.1. H.: 86 cm, sz.: 3,5 cm. 5 Csallány Dezső gyűjtésében két álcsatos, arany övgarnitúra is szerepel, az egyik sima Kiskunfélegyháza, a másik Kiskunfélegyháza-Ferencszállása név alatt. A pákapusztai lelet képi hivatkozása ez utóbbinál szerepel (CSALLÁNY 1956,141). Mivel a pákai határrész Kiskunfélegyházától északra, a ferencszállási pedig ellenkező irányban, délre helyezkedik el, nem valószínű, hogy egyazon terület két elnevezéséről lenne szó, amely révén a leletanyag,, megkétszereződött " volna. Bár ma már tisztában vagyunk azzal, hogy Csallány sok esetben téves adatokat közöl, mégsem állíthatjuk biztonsággal annak ellenkezőjét, hogy Kiskunfélegyháza határából tényleges két préselt arany (pontosabban inkább aranyozott) álcsatokat is tartalmazó sírlelet is előkerült. 6 KaJM RégAd: 89.678.