A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

SOMOGYI, Péter: A szeghegyi (Lovcenac, Szerbia) "lovassír" újraértelmezése

A SZEGHEGY/ (LOVCENAC, SZERBIA) „LOVASSIR" ÚJRAÉRTELMEZÉSE SOMOGYI Péter A szeghegyi Hollinger György portáján 1901 áprilisában partásás közben előkerült avar kori temetkezést, a leletről beszámoló Roediger Lajos meghatározása nyomán, lovassírként tartja számon a korszakkal foglalkozó szakirodalom. Általánosan elfogadott, hogy a szeghegyi sírban egy felszerszámozott lóval eltemetett, karddal, lándzsával, fokossal felfegyverzett harcos nyugodott, és hogy a lovassír a kora avar kori lovastemetkezések VI. típusába sorolható (lóváz az emberi váz lábánál, vele egy vonalban). Ezen a megítélésen nem változtattak azok az óvatos megjegyzések sem, melyeknek 1983-ban Gere László adott hangot. Pedig Gere egyetemi szakdolgozatában helyesen mutatott rá, hogy a kengyelek, az általánosan elterjedt nézettel ellentétben, nem a lóváz mellől kerültek elő, már csak azért sem, mert az ásatási jelentés lócsontokról nem, csupán egy lókoponyáról tesz említést! De ennek ellenére a szeghegyi sír lovában ö sem kételkedett, csupán az maradt számára kérdéses, hogy teljes vagy részleges (nyúzott) lovastemetkezéssel van-e dolgunk? Furcsa módon sem neki, sem másoknak nem tünt fel az a Roediger által tett egyértelmű megfigyelés, miszerint a lókoponya nem az emberi váz lábfeje mögül és vele nem azonos szintről, hanem a lábfejcsontok fölött 40-50 cm-rel, a sír betöltéséből került elő. Noha Roediger kiemelte a sírban talált kengyelek feltűnően kis méretét is (ma.: 12,5, illetve 12,8 cm), erre a furcsa körülményre csak Hampel József figyelt fel, aki aztán a leletet már nem is mint lovassírt (Reitergrab), hanem mint lóval való temetkezést (Grabfund mit Pferdebestattung) tárgyalta 1905-ben megjelent monumentális munkájában. Feltehetően nem csak azért vetette el a lovassírként való meghatározást, mert a kisméretű kengyelpár még csak nem is a lókoponya közeléből került volt elő, hanem azért is, mert a Roediger által fegyverként dokumentált leletek csoportja (kard, pajzs, lándzsa, fokos) Hampel kritikus áttekintése után a vasfokosra és egy Roediger által nem is említett nyílcsúcsra(?) redukálódott. Hampel Szeghegyről tett módosító megjegyzéseire az utódok közül senki sem figyelt fel, csupán az zavarta kissé a sírleletről mint lovassírról kialakított képet, hogy Roediger a sírból két emberi koponyát és csontvázat említett. Zavarta, mert az avar korból valóban nem ismeretes olyan lovassír, ahol a fegyveres, lovas harcost másodmagával temették volna el. Ezért Garam Éva javaslata, hogy a felesleges csontváz egy a lovassír mellé ásott másik sírból került volna elő, kézenfekvő és elfogadható magyarázatnak tünt. A sírlelet jó néhány adata és annak általánosan elfogadott, de tulajdonképpen soha senkitől nem ellenőrzött értelmezése között feszülő ellentmondás feloldására láttam neki a Roediger-féle ásatási beszámolók tanulmányozásához. A zombori múzeum őre által megfigyelt jelenségek, illetve a sírból megmentett és leírt tárgyak összehasonlító elemzése után arra a következtetésre jutottam, hogy Szeghegyen egy közös sírgödörben volt a két emberi váz, méghozzá egy gyermek (agyagedény) és egy nő (Heraclius császár 616 és 625 között vert könnyű solidusa, ezüst fülbevaló-karika, bronzcsattal záródó tarsoly, benne egy bronzcsörgő és egy nyolcas alakú bronz láncszem, illetve annak töredéke, különböző méretű karikákból álló vaslánc, agyagedény) Ny-K tájolású csontváza. Itt kell azt is megjegyeznem, hogy nem csak a női halott övén csüngő tarsolyt záró és a szakirodalomban régóta jól ismert csat volt bizánci eredetű, hanem a tarsolyba rejtett csörgő és a láncszemek is bizánci területen gyártott olcsó vásári portékák voltak! A két kisméretű kengyellel és az ugyancsak kicsi hevedcrcsattal felszerelt nyeregről jómagam úgy vélem, hogy az is a női halotthoz tartozhatott. Ebben az értelemben a sír valóban lovas, pontosabban lószerszámos temetkezés volt! Ezzel szemben a női váz lábfeje fölötti magányos lókoponya — mert a jelentésekben ha közvetve is, de minden értékelhető adat amellett szói, hogy a sírban további lócsontok nem voltak — és a körülötte talált tárgyak (vasakasztós rézüst, vaspántos favödör, fokos, kés- és sarlótöredék (?), sarló, valamint egy lándzsacsúcs formájú vastárgy) arra utalnak, hogy ezek nem az elhunytak személyes sírmellékleteként, hanem a nekik hozott halotti áldozat részeként kerültek a sírgödör láb felőli, keleti végébe. És valóban, a kora avar kori ló-, illetve állatcsontokat tartalmazó temetkezések között nem egy jó párhuzamát találjuk annak a ritka, de jól kimutatható temetkezési szertartásnak, amely során a feltorolt lovak vagy egyéb állatok levágott fejét a félig behantolt sírgödörbe helyezve temették el. Somogyi Péter A-6822 Satteins Franstanzer str. 30. Austria