A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

állatstílusú díszítésrész veszi közre az ezüst niellózott központi motívumot (KISS 2001, Taf. 29/8-9). A zamárdi 1280. sír csuklós szerkezetű szíjvégén a hátteret aranyozták, az állatmotívum ezüstalapon niellóval hangsúlyozott (Zam/1280/1). A fogazott felső részen nincs niellódíszítés, tehát mind stilisztikailag, mind technológiailag különbözik a szíjvégtől (NAGY 1999. 294). A többi lelet niellódíszítése ezüstalapon készült, azonban a tiszta ezüstmunkák nem olyan gyakoriak, mint a nie!ló és a tűzaranyozás kombinációja. Európai összefüggésben is egyedülálló ötvösmunka a kölkedi B 119. sír niellóval díszített korongfibulája (KISS 2001, Taf. 34/13). Különlegessége egyrészt az arany és nielló kombinációja, másrészt stilisztikailag, a szalagszerü állattestek pontozással és keresztvonalakkal való kitöltése.

74 A fibula legközelebbi párhuzamát a linoni függőben találhatjuk meg, melyet ornamentikái szempontból már többször tárgyaltak az avar kori fogazásos díszítés kapcsán (ZEISS 1938, 86. Taf.7/1; NAGY 1999, 29

If, Abb. 5/6).

75 Arrhenius leírása szerint a fibula aranyból öntött és niellóval díszített, ami a kölkedi darabbal való további egyezést jelentene (ARRHENIUS 1986. 129).

76 Dreihaus megfigyelése szerint a Meroving-korban niellót aranyalapon csupán a Sutton Hoo-i lelet csatján láthatunk (DRIEHAUS 1972. 3960- Ezt most nemcsak az említett kölkedi korongfibula egészíti ki, hanem az ugyanabból a sírból származó monogramos karperec, valamint a már korábbról ismert kunbábonyi lelet négyszögletes vereté (KISS 2001. Taf. 34/17; TÓTH-HORVÁTH 1992, Taf. TI/2). Itt az aranyalapon négy balta alakú niellóberakás látható, amely fehérarany inkusztrációt vesz közre (6. kép 1). A kora avar kori niellóberakással díszített tárgyak ötvöstechnikai szempontból rendkívül magas színvonalról tanúskodnak. Ezt nemcsak olyan ritkaságok, mint az aranyalapra való niellózás bizonyítja, hanem a tárgyak egyéb kiviteli részletei is, mint pl. a kőberakások. Ezen kívül formailag és stilisztikailag (fonatornamentika, állatstílus), a kölkedi B 119. sír monogramos karperecét kivéve (KISS 2001, Taf. 34/17), a többi lelet germán hagyományok befolyását sugallja. Ilyen egyedülálló munkák készítése magas technikai tudással rendelkező specialisták működését igazolja, ugyanakkor felvetődik az a kérdés, hogy helyi vagy behozott tárgyakról van-e szó, és miképpen lehet a Kárpát-medencében a ritka ötvösművészeti fogásokat értelmezni. Választ azonban csak egy stilisztikai analízissel összekötött értékeléstől várhatunk. A zamárdi 1280. sír szíj végét nemcsak niellós szalagfonatottal, hanem a fonatok közt elhelyezett keretekben különböző színű üveglap berakásokkal is díszítették (Zam/1280/1). A népvándorlás kori Európa fémprodukcióin kétfajta berakási technikát lehet megfigyelni, az ún. cloisonée-t és a cabochont. Míg az első egymás mellett elhelyezett többrekeszes technikára utal, addig a második egy, illetve több, nem közvetlenül egymás mellett rögzített foglalat alkalmazását jelenti (AUFLEGER 1996, 627; GRODDE 1190, 23, Abb. 19; ROTH 1986, 57). A Meroving-kori anyagban végzett eddigi kutatások többsége regionális keretben történt, és elsősorban a gránát, illetve egyéb kőberakásokra irányult (RUPP 1937: ARRHENIUS 1971; ARRHENIUS 1985; ROTH 1980; FREEDEN 2000; QUAST-SCHLÜSSLER 2000). Azonban az is közismert, hogy a korabeli ötvösművészetben a különböző színű üvegek is, melyek a drága- és féldrágakövek imitációjaként is használatban voltak és néha egy-egy tárgyon még kombináltan is előfordultak, fontos szerepet játszottak (pl. bajuvár fibulákon: GRE1FF-BANERJEE 1994; korongfibulán: FASZINATION 1993.175). Kő- és üvegberakásra az egész avar korban találhatunk példákat. A kora és közép avar korban főleg egyrekeszes, cabochon berakásokat ismerünk, csaknem kivétel nélkül üveggel.

77 A fogazott leletek között, egy kivételtől eltekintve, ilyen típusú berakásokat találhatunk, amelyeket az ornamentika részeként vagy egyedülálló díszítő elemként vittek fel a fémfelületre (Bó/0/1-2; Bud/759/1; BudF0/l-3; Co/0/1; JankG/0/4; Káp/22/6; KesztH/5/1; Kör/88/1; Unb/0/3; Zam/10/9-14; Zam/870/3-5; Zam/1280/1). 74 Érdekes apróságot jelent a fibula egyik négyszög alakú, niellóberakásos lemezének a hátoldalcin látható állatfejmotívum. (KISS 2001, Taf. 114/6-8). 75 Heinrich-Tamáska, O.: Die Zahnschnittornamentik. Germanische Einflüsse in der Frühem•arenzeit? Szakdolgozat HU-Berlin 1999. Kézirat. 76 Egy katalógus adatai szerint azonban aranyozott bronzról van szó, niellózás nélkül (DIE FRANKEN 1996, II. Abb. 503). Itt egy színes felvételt közölnek, és véleményem szerint azon is felismerhető a nielló, ami arra enged következtetni, hogy a tárgy nem rézötvözetből készült, mert abban nem maradna meg a niellópor. Egy másik, korábbi katalógusban a lelet mint aranyöntvény, almandinberakásokkal szerepel (HUBERT-PORCHER- VOLBACH 1968, 369, Abb. 293). 77 Az avar kutatás a kő- és üvegberakcisoknak eddig nem szentelt különösebb figyelmet. Erre már Bálint is felhívta a figyelmet (BÁLINT 1993, 234f). Rövid összefoglalás a közép avar kori kék üvegberakásos övveretekhez: BÁLINT 2000.