A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Margit: A gepida sasfejes csatok és kapcsolataik

déki típusú csatok mesterei közötti kapcsolat úgy értelmezhető, hogy az erdélyi csatok készítői ismerték a Tisza-vidéki munkákat. A csatlemezek diagonal is beosztásúak, azaz a sarkokat és a középső négyszöget ferde pántok kötik össze (4. kép 1-3; 7. kép 1-3, 8). A diagonális beosztást a keleti gót csatok díszítésénél nem találjuk, csupán egy kranji típusú, két madárfejjel ellátott csaton látható a niellós keret helyett diagonális vonal (8. kép 3). A szamosjenői csatlemezen a belső négyszög sarkain található kőberakásokat (10. kép 7) a keresi (10. kép 8) és a dél-franciaországi példányokon (10. kép 10) egyszerűsítve, geometrikus keret nélkül a lemez közepére, a diagonális vonalra helyezték. A csatlemezek növényi ornamentikája a Kapolcs-Nagyvárad típusú (BIERBRAUER-BÜSING-BÜSING KOLBE 1993. 328-330, Fig. 11. 1-3; BIERBRAUER 1995, 584) lemezek díszítésének későbbi változata, melynél a spiráldíszek és az S-minta mellett a szimmetrikus akantuszindát és a késő antik ékvésést együtt alkalmazták (4. kép 1, 3). Az eddig ismert példányok közül a leggondosabb kidolgozású, stílusát tekintve a legkorábbinak látszó a szamosjenői (Fundatura, Ro) csat (4. kép 1; 15. kép 2). A csatlemez keretmintájának érdekes részlete a sarkokban rejtőző, háromszög formájú, állatlábnak értelmezhető minta (4. kép la). Az S végű állatláb előfordulásának egyik példája a mezőbándi (Band, Ro) XXXIX. sír gyűrűjén található, ahol a spirál alakú felső rész kidolgozott karomjelzésekkel társul (NAGY 1999,315, Abb. 7, le). B. Salin a II. stílusra tartja jellemzőnek azt a lábformát, melynél a hátsó karom alakul át spirálvonallá (SALIN 247, Fig. 544, i, j). Az erdélyi csat mintájának sajátos állatláb jelzése lényegesen különbözik a II. germán állatstílusnál előforduló lábaktól; itt a karmokat bemélyülő közepű háromszögforma, a combot a spirálvonal jelzi (4. kép la). A geometrizált díszítőminta a ëesanai keleti gót csat volutás végű levélmintáira emlékeztet (8. kép 2). A növényi indák mellé rejtett, stilizált állatlábmotívum mind a négy erdélyi típusú csatlemezen megtalálható, a másolás miatt a torzulás különböző stádiumában (4. kép 1-3; 7. kép 1-3, 8; 10. kép 7-10; 15. kép 2). A díszítésnek ez a részlete is bizonyítja, hogy a dél-franciaországi valentine-i példány (4. kép 2) keretmintáját az erdélyiekhez hasonló mintáról és valószínűleg egyazon műhelyben készítették. Az erdélyi típusú csatok madárfejein jól kivehető pántok, a nyakon zegzug- vagy hullámvonal-díszítés van (9. kép 18-22). A szamosjenői és a keresi csatok madarai a csatok viselőjének jobb oldala felé néznek; a csatkarika a bal oldalra került (7. kép 3, 8; 9. kép 21-22). A lucsisztojei krími gót temető anyagában a jobbra nyíló sasfejes csatok mellett két balra nyíló példány volt. Elsara Chajredinova leírása szerint a balra nyíló csatok esetében az övre kapcsolt többi tárgy (kés, tarsoly) is nem a megszokott helyen, hanem fordítva, a jobb oldalon került elő. A balra nyíló csatokat nyilvánvalóan a balkezesek számára készítették (CHAJREDINOVA 2000, 94). Ez a megfigyelés alátámasztja a feltevést, mely szerint a sasfejes díszcsatok a krími gótoknál (és bizonyára a gepidáknál is) személyre szóló megrendelésre készültek. Duna menti típus (5. kép 1-4; 7. kép 4-1, 9; 15. kép 3) Az ide tartozó öt csatlemez hasonlít leginkább a keleti gót spiráldíszes keretű csatokhoz. Jellegzetességük a trapéz alakú madárfej és a csatlemez futó spirálból vagy S-indákból álló díszítése. A trapéz alakú nyak díszítése változatos: indadíszes kőfoglalat (Kovin: 9. kép 23; Keres: 9. kép 24), mandula formájú vésés (Észak-Szerbia: 9. kép 25), zegzugvonalsorok (Rispass: 9. kép 27). Az erdélyi és a Duna menti csoport közti átmeneti formát képvisel a Zaporojski-gyüjtemény bizonytalan (Keres vagy Taman) lelöhelyű példánya, melynél az erdélyi típusú sasfejhez nagyvárad-kapolcsi típusú spirálindás keretet választottak (7. kép 11 ; 9. kép 20). A Duna menti csoport legjobb minőségű, niellós díszű példánya a kovini, melynek rekeszes berakású betétlemezei nem maradtak meg: a madárnyakon egy trapéz formájú, a csatlemez közepén négyszögletes lemezbetét volt (5. kép 1; 7. kép 4). A csat a kőberakásos betétek elhelyezése szempontjából hasonlóságot mutat a sasos csatok legkorábbinak tartott (RUSU 1959, 511) példányával, a Berlinbe került kőberakásos középlemezü keresi csattal (7. kép 9; 15. kép 3). Mindkét csatlemez az erdélyi csoport diagonális beosztását követi, de a kovini csat keretvonalai egyenesek és niellóberakásosak. A keresi csat díszítésének ívelt vonalai (10. kép 12) megegyeznek a valentine-i csatlemez belső íveivel (10. kép 10). A keresi rekeszes díszű csatkarika (9. kép 9; 15. kép 3) igen hasonlít a Castellani-gyüjtemény rekeszes-kőberakásos csatjához (BIERBRAUER 1975. 360 Taf. 82. 4, Abb. 42). A csatlemez egyenlő szárú keresztjét négyszirmú rozetta díszíti, mely az 5-6. századi ötvösség gyakori