A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

VÖRÖS Gabriella: A vaskúti szarmata halmok leletei (Adatok a szarmata koporsók és gerenda-kamrák köréhez)

MFMÉ - StudArch VIII (2002) 157-176 A VASKÚTI SZARMATA HALMOK LELETEI (ADATOKA SZARMATA KOPORSÓK ÉS GERENDAKAMRÁK KÖRÉHEZ) VÖRÖS Gabriella Egy-egy korszak kutatásának elöremozdítását elsősorban a korszerű eszközökkel feltárt és sokoldalúan elemzett hiteles leletegyüttesek segítik, de sokszor szükség lehet régi feltárások anyagainak újbóli közzétételére is. Ez utóbbi körbe tartoznak a szarmata kori halmok, melyeknek kutatása a régészet hőskorában, a kezdetek kezdetén volt a legintenzívebb (KULCSÁR 1998, 40). A szakemberek számára a halmok értékelése okozza talán a legtöbb gondot, éppen a korai kutatások kezdetleges módszerei, a leletek sokszor kalandos sorsa, keveredése és megfogyatkozása miatt. A legnagyobb probléma azonban, hogy az amatőr vagy hivatásos kutatók előtt a halmokat — mint szembetűnő, régi építményeket — korábban már sokszor évszázadon keresztül bolygatták, rabolták, rombolva, de sajnos többnyire teljesen megsemmisítve a leleteket és a megfigyelési lehetőségeket. Mivel a halmok a közelmúlttól törvény által is védettek, ráadásul nem csak történeti vonatkozásaik miatt, hanem a természeti környezet különösen értékes részeiként is, újabb feltárásokra csak kivételes esetben kerülhet sor. Ilyen körülmények között még inkább fontos e témakörben minden új vagy pontosított adat. Munkámban — nem lépve túl a témából adódó kézenfekvő lehetőségeket — az 1868. évi vaskúti ásatáson, a halmokból előkerült leletek közzétételére vállalkoztam, valamint egy rövid értékelésre, melynek lényegi mondanivalóját az alcímben fogalmaztam meg. A feldolgozás alapját a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött leletek jelentik, melyek az 1869. évi leltár november 20-i bejegyzéseként a 145. folyószámon találhatók, a leltárkönyv 133-134. oldalán. E munka előzményei, a lelőhelyhez kapcsolódó eddigi szakirodalom és kutatástörténet minden fellelhető forrást közzétevő publikációi a közelmúltban láttak napvilágot (KŐHEGYI-VÖRÖS 1999; KŐHEGYI-VÖRÖS 2002). Mivel ezek a források az említett publikációkban elérhetők, újbóli közlésüket nem tartottam indokoltnak. A rájuk való hivatkozás, illetve fontos részleteik idézése viszont elengedhetetlen, elsősorban az értelmező-értékelő részben. A LELETEK LEÍRÁSA 1. Vaslándzsa köpűje(?) (3. kép 1). A köpű vége szabályos kör alakú, az él felé eső része erősen elvékonyodik, átmetszete oválissá, majd téglalap formájúvá változik. A pengekezdeménynél erősen elvékonyodik, korrodált. A köpüt jól láthatóan egymást érintő két szárnyának összekalapácsolásával alakították ki.

1 Mérhető h.: 14,5 cm, köpű átm.: 2,2 cm. 2. Vasár (3. kép 2). Négyzet átmetszetű, masszív vasár, egyformán hegyesedő végekkel. A nyéltüske az egyenletes, simább felületű, a hegyéig négyzetes átmetszetű vége lehetett. H.: 9,3 cm, átm.: 0,7 cm. 3. Vaskés(?) töredéke (3. kép 3). Enyhén ívelt hátú, felső nyélállású vaskés pengéjének és nyéltüskéjének töredéke. Mérhető h.: 4,0 cm, sz.: 1,2 cm. 4. Vaskard töredéke (3. kép 6). Kétélű, hosszú markolattüskéjű kard töredéke. A penge közepén alig észlelhető borda fut, átmetszete nyújtott rombusz formájú. A markolattüske a pengéhez hegyesszögben csatlakozik, rövid vál/ A lelet értelmezésénél felmerült az a lehetőség is, hogy véső lehetett. Ez a meghatározás az erősen elkeskenyedő vége miatt vetődött fel. Viszont szarmata temetkezésből véső nem ismert, ezért kétséges a tárgy pontos tipológiai besorolása.