A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

MÁRTON András – PROHÁSZKA Péter: Kritikai észrevételek az osztrópatakai I. lelet ezüst asztragaloszfibulájához

tatok gyanúját, ugyanis Neumann gyűjteményt bemutató kéziratában a tárgyleírásoknál — mint az a többi osztrópatakai tárgynál is megfigyelhető — ha egy lelet több darabját írta le, akkor mindig az utolsónál utalt a lelőhelyükre. Ez pedig az ezüstfibula esetében nem szerepel. így bizonyos, hogy az asztragaloszfibula 1791 és 1816 között keveredhetett az osztrópatakai I. lelet tárgyai közé. Mivel nem álltak rendelkezésükre az 1791. évi eredeti dokumentumok, valamint Neumann abbé leírását nem kezelték megfelelő óvatossággal, ezért tekinthették a lelet részének a fibulát. Neumann abbé leírását 1821-ben szó szerint átmásolták a leltárkönyvbe (EICHLER 1937, 149; KHM AS Archiv Nr. 55. 55), így a 19. század első felétől napjainkig az eredeti osztrópatakai arany- és ezüsttárgyakkal együtt került kiállításra (ARNETH 1850; ARNETH 1854; SACKEN-KENNER 1866; NOLL 1974) a közép La Tène ezüstfibula is. Az asztragaloszfibulák a Kárpát-medencében két területen terjedtek el: a Szerémségben és Erdélyben (Beretva - Szamos térsége) (HOREDT 1974, 67). A tárgyalt „osztrópatakai" fibula az északi csoportba tartozik, melynek az időben későbbi déli csoporthoz, a formai hasonlóságon és a rajta tükröződő hasonló kulturális hatáson kívül, nincs köze.

5 Kurt Horedt két fő altípusát különíti el: a széles kengyelü, gyakran romboid (Horedt Alb) és a keskenyebb kengyelű (Horedt Ala) típust (HOREDT 1973, 131, Abb. 2, 133). Spirálozásuk vagy széles, általában szimmetrikus, felső húros vagy egy oldalú. A kengyelt díszítheti borda, illetve vésett motívum, mely igényes kábelmintától az egyszerű cikcakkmotívumig terjed. A lábát gömbtagok sora díszíti, mely kisebb-nagyobb gömbök és esetleg szünetek kombinációjából áll. A kincsleletek alapján párban viselték őket, ezeknek a készleteknek a kiegészítője volt az ezüst karperec és a függőkkel díszített lánc is (HOREDT 1974, 67; ZIRRA-SPANU 1992, Fig. 4, 414). Az ismert leletkörülményű darabok közül a kincsleletekből előkerült példányokat tudjuk megbízhatóan keltezni. Az úgynevezett dák ezüstkincsek I., legkorábbi, az északi területen elterjedt csoportjának jellegzetes fibulatípusa (HOREDT 1973, 147-151; ZIRRA-SPANU 1992, Fig. 1. 410). A típus a Kr. e. 2. század végén jelenik meg a LT C2/LT Dl fordulóján, közép La Tène és észak balkáni hatások eredőjeként (HUNYADY 1944, 41; PATEK 1948, 86: PATEK 1949, 133; FETTICII 1953, 163; ZIRRA 1971, Abb. 3, 183: HOREDT 1973, 132; FIOREDT 1974, 68). A cehei darabot a kincsleletben talált érmek 100/90 post quem datálják, a morodai kincs köztársasági veretei Kr. e. 45-el záródnak. A lupui kincset egy Gallarate típusú, köztársaság kori bronzkorsó datálja Kr. e. 70 post quemre (GOLDHELM 1994, 180, Fig. 61. 1, 180; BOUBE 1991, 25-26, N. 19, 31). Dák érmekkel sosem találjuk meg őket, kísérőleletekben a római köztársasági érmeken kívül csak Apollónia, Dyrrachium és Thasos veretei vannak, a leletek fibulakombinációjában késő La Tène fibulák (Kat. sz.: 5, 7-10, 34, 45, 46) és egy esetben kanalas fibula található (Kat. sz.: 45).

6 A legkésőbbi előfordulásaik a késő La Tène és a kanalas fibulákkal a Kr. e. 1. század középső harmadában és az időszámításunk kezdete körüli időszakban kerülnek elrejtésre (RASAJSKI 1961, 23-24; SZÉKELY 1965, 66; HOREDT 1974, 68). Azonban a kincsleletek összetételének elemzéséből kitűnik, hogy ezekben az esetekben az asztragaloszfibulák a készlet legidősebb darabjai, és valószínűleg a nemesfémérték miatt tezaurálhatták őket, mint azt a több törötten megőrzött darab is bizonyítja (például kat. sz.: 1, 39, 42^13, 46) (HOREDT 1973. Tab. 1, 132; ZIRRA-SPANU 1992, Fig. 1, 410). Az adatok figyelembevételével készítési idejüket a Kr. e. 2. század vége és a Kr. e. 1. század közepe közé tehetjük, de szórványosan előfordulnak az időszámításunk kezdetéig. Egyes vélemények szerint a Kr. u. 2. századi sírsztéléken látható fibulaábrázolások között találunk ilyen típusokat (PAULOVICS 1944, 57. kép, 55, 62. kép, 60, valamint az ő nyomán: HOREDT 1973, 152, Abb. 11, 152; FIOREDT 1974, 68), ezek az ábrázolások jelentenék a legkésőbbi előfordulását a típusnak. Azonban ez a fibulatípus teljesen ismeretlen a provinciális környezetben, egyetlen darab sem datálható a római foglalás utáni időszakra, és nem ismerünk biztosan Kr. u. első századra datálható darabot sem. így figyelembe véve az ábrázolások pontatlanságát, sematizált voltát és a sírkövek rossz megtartását (HOREDT 1973, 152) sokkal valószínűbb más, provinciális fibulatípusokkal való azonosításuk.

7 5 A déli csoportról ld. TODOROVIC 1972, 63, j. 55, 63! 6 HOREDT 1974, 68; dyrrachiumi véretekkel: Agirbiciu; dyrrachiumi és apollóniai véretekkel: Sacalasau; apollóniai véretekkel Gura Váii; thasosi érmekkel: Clipicesti. 7 Itt elsősorban az erős profilú fibula változatai és a noricum-pannoniai kétgombos fibula változatai jönnek számításba. Vö.: BAJUSZ-COCIS1997, Pl I. 2, 3, 6 és Pl. 11. 11, 12, 16, 171