A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
K. ZOFFMANN Zsuzsanna: Szeged környéki kora bronzkori temetkezések embertani leletei a Tisza jobb partjáról
Az orrindex hyperchamaerrhin, míg az orbitaindex chamaekonch kategóriájú. A leletre jellemző az alveolaris prognathia megléte. A számítások szerint a testmagassága a nagy kategóriába tartozott. A tipológiailag a curvoccipitális brachymorph típusvariánsba sorolható egyén esetében bizonyos jellegek más, magas termetű, robusztus variánssal való keveredésre utalnak. Az agykoponyán, a lambda mérőpontban három és a lambdavarrat mindkét oldalán nyolc darab nagyobb méretű varratcsont figyelhető meg. A humerusok közül a fossa olecrani gyenge perforáltsága csak a bal oldali esetében jelentkezik. Kóros elváltozás a csontokon nem észlelhető. A megmaradt 28 fogon caries nincs; mind a négy M3 fog impaktált. A fogak abráziója 2. fokozatú. 66. sír (ltsz.: 17 159): 37-41 éves férfi. Az igen töredékes és vetemedett koponya mellett az ugyancsak töredékes vázcsontok csak részben őrződtek meg, a csigolyasor például csaknem teljesen hiányzik. A spherikus, bomba-körvonalú agykoponya igen-igen rövid, még vetemedettsége figyelmen kívül hagyása esetében is igen széles, magas, ultrabrachy-, ultrahypsi-, hypertapeinokran. A tarkóprofil a koponyát ért sérüléssel kapcsolatban feltehetően mesterségesen planoccipitális, így ez a jelleg a tipológiai meghatározásnál valószínűleg nem vehető számításba. A homlok stenometop. Az arci rész metrikus adatfelvételezésre nem alkalmas, eredetileg minden bizonnyal alacsony, széles, rectanguláris lehetett, hypsikonch orbitákkal. A számított testmagasság nagyközepes kategóriájú. Az aduitus korban meghalt brachykran típusú férfi pontosabb taxonómiai besorolása nem végezhető el. Anatómiai variációként ezúttal is a lambda mérőpontban és a lambdavarrat mindkét oldalán lévő közepes méretű 7-8 varratcsont említhető; a fossa olecrani mindkét humerus esetében perforált. A fiatal férfi halálát a fejét ért ütés okozta (cca 4 cm-re a lambda mérőpont fölött, a sutura sagittalison), annak ellenére, hogy a koponyatörést és repedéseket okozó igen erős ütés következményeit korabeli műtéti beavatkozással próbálták meg orvosolni. Az ütés a sutura sagittalison cca 4 cm-re a lambda mérőpont fölött érte a koponyát, míg a repedések közül az egyik a sutura sagittalis mentén húzódva cca 2,5 cm-re közelítette meg a bregma mérőpontot, a másik a jobb oldali falcsonton egészen a halántékcsont pikkelyéig, illetve a bal falcsonton ugyancsak vízszintes irányban kb. 4 cm hosszan húzódott, a negyedik irányban viszont a repedés lefelé a lambda mérőpontig terjedt. Az ütés helyén a behorpadt csontdarabokat csak részben hagyták a helyükön, a többi, feltehetően szilánkosra tört koponyadarabot 4,5 X 3,5 cm-nyi szabályos, ovális területen eltávolították, a seb széleit gondosan elsimítva. Az ovális műtéti beavatkozás széle és részben a bal oldalon megmaradt behorpadt koponyacsont részlete is gyulladás nyomai nélkül gyógyult be. A több éves túlélés után a feltehetően teljesen mégsem fertőtleníthető repedések mentén fellépő fertőződés nyomán azonban utólag mégis gyulladás lépett fel, melynek nyoma ma elsősorban a belső koponyafalon a sutura sagittalis mentén látható, ahol a csont hosszú részen duzzadt, s az agyra nehezedő jelentős belső nyomásról — főleg bal oldalon — az erek igen mély lenyomatai tanúskodnak. A 4,5x3,5 cm nagyságú területen nyitott koponya, illetve az e helyen szabadon lévő agy megvédésére egyébként mindenképpen valamilyen kötést, borítást, feszes anyagból készült sapkát alkalmazhattak. 3 A mandibula corpusának belső oldalán,jobb oldalon, az 12, C, PMI, PM2 fogak vonalában gyulladásra utaló duzzanat látható. Más kóros elváltozás a csontokon nem látható. A meglévő 16 fogon caries nincs, az alsó metszők esetében torlódás figyelhető meg. A fogak abráziója 2 fokozatú. Röszke-Iskola Móra Ferenc 1928. évi ásatása során feltárt három sírból (KULCSÁR 2000, 50) két koponya került az Embertani Intézet gyűjteményébe, azt azonban ma már nem lehet megállapítani, hogy ezek mely sírokból valók. A vázcsontok nem kerültek megőrzésre. Maturits-senilis korit férfi (ltsz.: 123): a lelet agykoponya-töredékekből áll, a vázcsontok mellett a koponya arci része sem került megőrzésre. A csontmaradványok nem alkalmasak részletesebb elemzésre. Aduitus koréi nő (ltsz.: 157): a koponya aránylag jó megtartású, csak bázisa töredékes. A sphenoid, illetve ház körvonalú agykoponya hosszú, széles, magas, meso-, hypsi-, akrokran; a tarkóprofil curvoccipitális, a középszéles homlok stenometop. Az arc széles, alacsony, hypereuryprosop, a felsőarc ugyancsak alacsony, hypereuryen. A nagy bigoniális szélesség miatt az arc rectanguláris körvonalú. Az orrgyök középszéles, az orr magas, szélessége s így indexe sem rekonstruálható. Az orbitaindex meso-, illetve hypsikonch. Tipológiailag a fiatal korban meghalt nő esetében alacsony arcú eurymorph és brachymorph típusvariánsok jellegeinek keveredését lehet megfigyelni. Említésre méltó anatómiai variáció, illetve kóros elváltozás a koponyán nem látható; a 18 rendelkezésre álló fogon nincs caries. A fogak abráziója 2-3 fokozatú. Sándorfalva-Eperjes Galántha Márta 1980 és 1981-ben végzett ásatása során a területen későbbi korok temetkezései között kora bronzkori sírok is előkerültek. A sírok számozása valamennyi korszakra kiterjedően folyamatos volt. 4 3 A sérülés patológiai leírását lásd ugyanebben a kötetben, Kocsis S. Gábor, Marcsik Antónia és Tajti János tanulmányában. 4 A sándorfalvi embertani leletek nem- és életkor-meghatározását Trogmayer Ottó (TROGM4 YER 2001) tanulmányában már közölte.
