A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
VÖRÖS István: A Csongrád-Bokros, bokrospusztai középső rézkor végi telep állatcsontleletei
gímszarvas és a vaddisznó zárterdei, az őstulok ligeterdei boritottságot, a hód vízzel borított galériaerdők közelségét jelzi. Az őskori ember gyakorlati, eredményes munkát végző ember volt. Az állatok bontását, a vastag csontok vágását és törését hatékony eszközökkel és technikával végezte. Ha eltévesztette vagy nem volt elég erős az ütés, vagy nem volt megfelelő a szerszám, többször megismételte. Az ilyenkor keletkezett többszöri vágásnyomokat találjuk meg — ritkán — egyegy csonttöredéken. Csongrádon szarvasmarhascapulán, -numeruson és -metapodiumokon, illetve juh-metapodiumokon található „elvétett" vágásnyom. A lokálisan égett felületű csonttöredékek (21., 32., 36., 56., 78.) nem ételkészítésből származnak. A Csongrád környéki őskori települések állatcsontleletei — korszakoktól és kultúráktól függetlenül — eltérő és hasonló sajátságokat mutatnak. Amiben eltérés van, az a gazdasági haszonállatok kialakult sorrendje: Bokroson és a Petőfi Tsz területén a szarvasmarha, a sertéstelepen a juh maradványa volt a leggyakoribb. A sertés mindenhol a harmadik helyet foglalta el (12. táblázat). A ló gyakorlatilag nem játszott szerepet sem mint status szimbólum, sem mint húsállat. A területen élt vadak közül a legtöbb fajra a középső rézkorban vadásztak. A bronzkorban csak a húsvad egy-egy példányát ejtették el. Ahhoz azonban, hogy eldönthessük, az állattartásjellegében és a vadászati szokásokban tapasztalt eltérések és azonosságok kulturális és/vagy a földrajzi környezet következményei-e, a területről további lelőhelyeket kell még megvizsgálni. IRODALOM BÖKÖNYI 1974 Bökönyi, S.: History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest 1974. BÖKÖNYI 1979 Bökönyi, S.: Copper Age vertebrate fauna from Kétegyháza. In: Ecsedy, I.: The people of the pit-grave kurgans in Eastern Hungary. Budapest 1979, 101-118. ECSEDY 1973 Ecsedy I.: Újabb adatoka tiszántúli rézkor történetéhez. — New data on the History of the Copper Age in the Region bevond the Tisza. BMMK 2 (1973) 3-40. KŐVÁRI 1993 Kővári K.: Kisvàc-Liliom u. 17. 31/65. In: Magyarország Régészeti Topográfiája 9. A szobi és a váci járás. XIII/2. kötet. Szerk.: Torma I. Budapest 1993,483^184. KRETZOI 1968 Krctzoi, M. : La répartition anatomique du materiel osteologique selon les espèces et les amas de déchets. In: Gábori-Csánk, V.: La station du paléotithique moyen d'Erd-Hongrie. Budapest 1968, 223-244. MATOLCSI 1970 Matolcsi, J.: Historische Erforschung der Körpergrösse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial. Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie 87:2 (1970) 89-137. TEICHERT 1975 Teichert, M.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei Schafen. In: Archaeozoo logical Studies. Ed.: Clason, A. T. Amsterdam-Oxford-New York 1975, 51-69. TORMA 1971 Torma, I.: Die Tierstatuetten der Boleráz-Gruppe von Pilismarót, Basaharc. Idole. Prähistorische Keramiken aus Ungarn. Veröffentlichungen aus dem Naturhistorischen Museum Wien. Neue Folge 7 (1972) 24-26. VÖRÖS 1982 Vörös, L: The animal bones from the Late La Tène- and Roman settlement of Szakály-Réti Földek. In: Gabler, D. - Patek, E. - Vörös, I.: Studies in the Iron Age of Hungary. BAR Ser. 144 (1982) 129-179. VÖRÖS 1982a Vörös I.: A boglárleilei későrézkori gödör állatcsontleletei. ComArchHung 1982, 27-28. VÖRÖS 1983 Vörös I.: Gyöngyöshalász-Encspuszta késő rézkori telep állatcsontleletei. — Tierknochenfunde der spätkupferzeitlichen Siedlung Gyöngyöshalász-Encspuszta. Agria 19 (1982-1983) 1983, 35-62. VÖRÖS 1985 Vörös I.: Késő rézkori szarvasmarha-áldozat Tahitótfalu-Váci révnél. — Spätkupferzeitliches Rinderopfer bei Überfahrt Tahitótfalu-Vác. StudCom 17 (1985) 15-23. ' VÖRÖS 1988 Vörös L: A Szigetcsép-tangazdasági őskori település állatcsontleletei. ComArchHung 1988, 19-28.
