A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
VADAY Andrea: Gondolatok a régészeti illemtanról egy könyvismertetés kapcsán
publikált objektum " Istvanovits Eszter és Kulcsár Valéria szerint. Ismét csak az indulattól vezetett figyelmetlenség (vagy tájékozatlanság) miatt „elfelejtődtek" a gyomai szarmata telep 1996-ban közölt, ábrákkal is illusztrált (1990-ben lezárt kézirata) hasonló kemencéi. 4 Természetesen ez nem kisebbíti Vörös Gabriella érdemét, aki hasonló eredményekre jutott, ez csak megerősíti a megfogalmazott következetések valószínűségét. Ismételhetem csak, hogy idegen tőlem annak állandó hangsúlyozása, hogy mikor mit találtam, publikáltam elsőként. Ennek a kutatásban nincs jelentősége, legfeljebb csak száz évvel később, amikor pl. elismerjük, hogy Milleker Bódog korát messze meghaladó történeti-régészeti feldolgozást hagyott az utókorra. Nem az a fontos, hogy ki, mikor, mit csinált először, hanem az, hogy mdjuk használni munkánk során. Szerzőtársaimmal együtt számomra sem sértés, ha egyesek nem idézik munkáinkat, vagy csak úgy fordul elő a kutatási eredményünk, hogy „köztudott", ma már,,közhelynek számít" — amivel éppen a Könyvismertetők közös cikkeiben találkozhatunk gyakorta —, az a fontos, hogy legalább kis részben hozzájárultunk egy korszak kutatásához, s hogy eredményeink köztudottak, már közhelynek számítanak. Ez lehet mindannyiunk legnagyobb elismerése szakmánk művelőitől. S hogy e kérdést is tisztázzuk, az aknakemence, fóldbevájt kemence szavak a konstrukcióra vonatkoznak, az aszaló, szárító, füstölő stb. megnevezések az objektumok feltételezett funkciójára. Sajnos ez utóbbit mind a mai napig nem lehetett az előkerült leletanyag kapcsán megállapítani. Ugyanezzel a problémával szembesültek kollegáink a provinciális területen és Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Ausztriában! Éppen ezért tisztább a konstrukciós megnevezést használni. Az állattartással kapcsolatos megjegyzéseket illetően ajánljuk az ismertetett kötet archaeozoológiai fejezetét elolvasni, akkor talán nem lesz „nevetséges" az ismertetők számára a szöveg. A római tartományi anyag fontosságának meghatározására a szarmata terület szempontjából először valóban 1989-ben történt kísérlet. Az ismertetők által hivatkozott Mócsy András- és Gabier Dénes-cikkek a római anyagot határozták meg, de helyét, szerepét és kronológiai szakaszolását a szannata környezetben csak a Közép-Tiszavidék leletanyagának feldolgozása során végeztük el. (Később további cikkek is tárgyalták ugyanezt a témát az 1989-es kötet szerzőjének tollából.) Végül egy valós találat. Valóban hiba, hogy a Hódmezővásárhely, solt-paléi telep Párducz-cikk hivatkozása kimaradt. Erre nincs mentség. Legfeljebb csak kívánhatom, hogy ennél nagyobb mulasztást a következő munkáimban se kövessek el. A könyvismertetés utolsó bekezdésére „kiforrott stílusa" miatt nem kívánok reflektálni. Legfeljebb csak annyit jegyeznék meg ismételten, hogy sajnos hasonló korú feldolgozott és közölt telep csak egy van eddig, így valóban nincs megtűzdelve a hagyományos módon irodalmi utalással a kötet. így a feldolgozáshoz az Irodalom fejezetben csak 11 oldal (!) idézett müvet tudtunk szerzőtársaimmal feltüntetni. Azt valóban sérelmezhetik az ismertetők, hogy citációs indexüket a kötet nem gyarapítja, Kompolt-Kistér telepének feldolgozásához nem találtunk megjelent publikációt tollúkból hasonló korú vagy vonatkozású telepekről, így nem forgathattuk sikerrel ezeket. Szubjektív gondolatokkal zárom soraimat. Igen sajnálatos, hogy a magas színvonalon megújult Móra Ferenc Múzeum Évkönyvének, a Studiának lapjain megjelent „Könyvismertetés" az évkönyv és a tudomány szelleméhez nem méltó módon fogalmazza meg mondanivalóját és önmaga lényegét. Véleményem szerint igen fontos lenne mind a cikkekben, mind a vitairodalomban (beleértve a könyvismertetést is) a remélhetően mindannyiunk által szeretett, élvezett és müveit régészet tudományos szellemének megfelelő illemtant, s az ebből következő stílust megvalósítani, így mondandónk korrekt, indulatoktól mentes és nem utolsó sorban hatékony lenne. Félreértés ne essék, nem a kritikát nehezményezem, a stílust utasítom vissza. Ismertetést írni nem olyan könnyű, mint első pillanatra látszik, nem tartozik ugyanis a kétperces munkák közé egy nagyobb könyv lelkiismeretes ismertetése. Sokkal könnyebb akadékoskodni, de ugyanakkor veszélyes is. Elárulhatja a negatív indulatokat, egyes kérdéseken belüli tájékozatlanságot és még sok mást az Olvasó számára, amit még magunknak sem szívesen vallanánk be. Egy többszerzős csoport, valamint a köz- és elismert lektorok munkája során a Heves megyei múzeumi szervezet jóvoltából megjelent a kompolt-kistéri újkökori, bronzkori, szannata és avar lelőhelyrész feldolgozása, az archaeozoológiai és megmunkált kőanyaggal együtt, s ez, őszintén bevallva, nem jelentett kis munkát. A szubjektív megjegyzéseket azzal zárom, hogy Kompolt-Kistér feltárása és közlése a nehézségek ellenére is minden résztvevőnek nagy örömet jelentett, s csak kívánhatom ezt az érzést minden kollegámnak, aki az elmúlt évtized nagy beruházásait megelőző feltárásainak feldolgozását végzi e pillanatban is. Vaday Andrea MTA Régészeti Intézete 1014 Budapest Úri u. 49. vaday@archeo.mta.hu 4 Az ásatást éppen e kemencék feltárása közben látogatta meg Nepper Ibolya Istvanovits Eszter kíséretében, így az utóbbi feltehetően nemcsak a publikációban találkozhatott velük.
